Széll Zsófia: lábujjhegyen
lábujjhegyen
pedig nem kellene
hogy mennyire kár
morzsa az asztalon
a nyár valahol a felhők
között fölött rajban
szálló istenek
ugye délebbre viszi
valami áramlat őket is
pedig kellene hogy
mennyire nincs értelme
az ősz valamikor biztosan
eléd áll ugye nem ezt
akartad csak mondod
hogy jön mennyire kár
por a szekrényen a tél
lámpafényben megcsillanó
kosz idő ugye tavasz ugye
ugye tavasz megállsz
legalább addig amíg
észreveszlek pedig
nem kellene hogy
voltaképpen nem akarnám leírni
hogy rohan az idő belerohan
a ráncokba mint valami folyosók
vagy szerteágazó utak egy elképzelt
országban egy elképzelt földrészen
csak itt nem giccs minden
csak itt nem valami olcsó utánzat
itt nem rózsaszínes nem is tudom a
nevét milyen árnyalatú halál ez vagy
ébredés ez nem akarnám leírni
azt sem hogy ahogyan egyre nehezebb
ez az egész gravitációs nyomás úgy
könnyebb az a tudattükör ami lélek
azt hiszem most éppen rózsaszínes
belerohan valami másik énbe
aztán lecsúszik a ráncokban egészen
a földre voltaképpen le akarom írni
hogy csak ez valódi minden más
egy elképzelt földrészen egy elképzelt
ország egy kis város nagy szobájában
csendesen alszik
Megjelent: 2025-09-01 20:00:00
 |
|
Széll Zsófia (1976) költő, szerkesztő, műfordító, a Veranda Művészeti Csoport alapító tagja
A Holdkatlan Szépirodalmi és Művészeti Folyóirat szerkesztője. |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
