VideóA Magyar Hang videója Keresés a honlapon: |
Szépirodalom Reggelre mintha tejszínhabbal öntötték volna le a világot, mindent betakart a hó. A fák is olyanok voltak, mint egy-egy óriás vattacukor. Ebben a pompában jött el az a nyomorúságosan szép karácsony, amely gyerekkorom legemlékezetesebb ünnepe volt. Kint az úton lovas szánok jöttek-mentek, hozták-vitték az embereket, akik számomra ismeretlenek voltak. Hozzánk nem jött el senki. Még azok a rokonok sem, akik a közelünkben laktak. Talán azért, mert nem volt férfi a háznál vagy azért, mert fűtetlen volt a házunk. A délutáni szürkületben érkeztek meg a lányok, egy-egy faköteggel a hátukon. Aznap háromszor tették meg az erdőig vezető utat.
Attól még semmi nem jó, hogy van annál rosszabb, olvasta Klári a jövő évi határidőnapló évindító idézetét egy papírbolt közepén. Mélyen egyetértett, ezért a pénztárhoz vitte, és gyorsan fizetett. Háromnegyed öt múlt két perccel. Fél hatra haza kell érnie, késésben van. Siet, mégis hagyja, hogy az orránál fogva vezessék. Szinte akarata ellenére fordul be a pláza második emeletén lévő parfümériába. Még fel sem mentette magát gondolatban, amikor eléje penderül az eladó, már kezdi is, egy jól eltalált párfüm, bárkinek kedves ajándék lehet. Ráadásul sokáig tart. Az ajándékozottnak hónapokon át reggelente eszébe jut majd, ha a bőrére permetez egy fuvallatnyit, hogy kinek köszönheti üdítő toalettjét, fújta lelkesen a betanult szöveget meg a kezében lévő illatszert a babaarcú lány. Nem lehetett ellenállni.
Ül, vár, elszalad
ül mellettem. sandít, csiga viszi az időt, sandít,
Azt mondod, nézzek a kamerába. Körbe nézek, de nem látom sehol. Lassan minden elsötétül. Kérdezem, máris este van? Azt válaszolod, még csak dél. Szóba hoztad, kapaszkodjak beléd, és akkor nem lesz semmi baj. Nem engedsz el. Hajtogatod, még erősebben szorítsalak. Hiszen itt vagy nekem. Odahajolok, megölelnélek. Mielőtt megtehetném, felkelek. Az oldalamra nézek, ahol aludni szoktál. Nem vagy ott.
Ma sírunk vagy nevetünk, nézett a nő a kutyára, mire az félrebillentette fejét, okos tekintetével szinte kérdőn nézett, mintha ő maga is választ várna, de legalább valami utasításfélét, amit rögtön kész végrehajtani, vagy ha nem is azt, de legalább egy mozdulatot, mozdulattöredéket, amiből már tudni fogja, mi lesz a következő lépés, és akkor azonnal cselekvéshez láthat. Kistermetű foxi keverék, izgága fajta, egy pillanat alatt felpattan, ha csak ránéz a gazdasszonya, olvas a tekintetéből, szinte megelőzi a gondolatát, és ha nagyritkán téved is, mert ellenkező irányba indul el, mint amerre menni kellene, akkor is azonnal, észrevétlenül korrigál. Nem lehet megelőzni vagy túljárni az eszén. Szó mi szó, a gazdasszonya nem is akarja kicselezni, módja se lenne rá, hiszen elég nehezen mozog.
álom
azt álmodtam hogy alszom és álmodom mit mondjak érdekes volt mintha fent lettem volna és mégse egy simogatásra ébredtem gyorsan felugrottam csak álltam leesett nadrággal leesett állal – hogy került jennifer lawrence az ágyamba?
[1] A háború lehetőséget adott Somfainak, hogy cigarettára gyújtson, mivel kalandokban volt része. Tekintetében fáradtság jelei, gyűrődések, üres vásznak, melyekre még nem festettek. Somfainé a csizmáját levette, érdeklődött, gombszemét kinyitotta, a képet megszentelte, melyet egy fényárban úszó stadion közepén helyeztek el. Most látom, itt minden asztal az enyém, mondta Somfai. Táncolt, az emberek álltak, csak ő feküdt. Elhatározta, épségben maradt szerveit megműtteti. A legsúlyosabb akadályokat állította fel, ez tehát a történet a maga egyszerűségében. Mozdulataiba rejtette, pezsgőt bontott, és behozta az órát. Egy pattanásos képű tinédzser kalandjairól mesélt. Előbb szétesett, majd fokozatosan vált láthatóvá. Csupasz padlón gurította a szőnyeget. A működő agyak elszabadultak, ijesztőnek tűntek.
Radnóti sirató
Elzuhant a teste mint fűrész marta fa a fák és az emberek egyformán halnak gyönyörű törzsükre ha gyilkos kéz lecsap világgá sikoltják éhét a tavasznak.
pásztorének
keressük tovább, hogy legyen végre
VAJÁKOS
Előbb-utóbb csak megesik minden, Egyszercsak még Gólem is föltápászkodik, Mondogatta nagyanyám, aki konok volt, nagyon, De könnyen megenyhült fecskéink fürge röpte láttán, Kendőjét igazgatva olykor dalra is fakadt, hogy Fecskemadár, fecskemadár, ahol te vagy, ott van a nyár … Félig megevett szendvicsek, rúzstól maszatos poharak, elhagyott kések-villák, maradékokat táskájukba pakoló kollégák. A de-jó-hogy-vége megkönnyebbülése elmaradt pedig a felszolgáló már a pezsgőt bontotta. A pukkanásra munkatársaim abbahagyták a pogácsabegyűjtést, körém gyűltek. Mindenkinek megköszöntem a helytállását a konferencián. Koccintottunk, várták a dicsérő szavakat, micsoda rendkívüli nap, felülmúlhatatlan szervezettség, kiváló vendéglátás, de magam sem tudtam, jól sikerült-e. Nagy levegőt vettem és biztosítottam őket, hogy az idei legjobb 21. századi kompetenciák rendezvény volt, csak így tovább a következő évben is. Nem említettem a döcögő regisztrációt, a recsegő-ropogó hangtechnikát, az elkéső előadókat, a megfakult prezentációkat.
(Félkarú, himlőhelyes férfi, Szellő Márton lép a szobába.) SZELLŐ. Jó napot kívánok! Ungvári úrhoz van szerencsém? RUDI. Igen. Miben lehetek a szolgálatára? SZELLŐ. Engedje meg, hogy bemutatkozzam: Szellő Márton vagyok, az új szomszéd. Egy emelettel lejjebb, éppen itt maguk alatt. (Kezet fog Rudival.) Asszonyom. AURICA. Aurica kisasszony. (Kezet nyújt.) (Az új szomszéd gálánsan csókol kezet a leánynak.) SZELLŐ (Ervin felé). Szellő Márton. ERVIN. Dr. Protész Ervin Debrecenből. VÁGÁNYI. Honnan? RUDI. Maga még nem ment el, Vágányi úr? VÁGÁNYI. Engedelmével felhívnám a becses figyelmét, hogy még nem állapodtunk meg egymással. RUDI. Még egy ilyen piócát! (Auricahoz.) Süss már ki valamit, hogy lelépjen.
A víz éle Az eső a megbántottak dala
Felhőpohár. Egy kissé opálos feltételezés. Csordultig van az énemmel a reggel. A köd a lelkemmel viaskodik. A gravitációt dicséri a pillangó A nyitva hagyott szótáron. Sztoikus szecesszió.
Angyali üdvözlet:
Mária Magdolna:
December – 2021
A férfi összeszorította a fogait, nevezzük Jánosnak, szóval János összeszorította a fogait, lenyomta a kilincset és kilépett a házból, Erzsike a felesége nem szólt utána, ahogy szokott, mert nem is szólni szokott, hanem ordítani, hogy már megint inni mész, a fene a szádat, bár inkább a pofádat szokta, de most nem volt semmilyen hang, Erzsike csendben volt, Jánosnak ez rosszul is esett, nem ehhez szokott ő hozzá, majd lefekvéskor lerendezik. János állkapcsa elzsibbad, amitől a tarkótájékán és a bal fültövén tenziós fájás alakul ki, ismeri ezt a fájást, az orvos mutatta be neki, de most annyira lefoglalja az idegeskedés, hogy nem veszi észre azonnal, csak, amikor megszédül, és bele kell kapaszkodnia a kerítésbe, hátrafordul, fél, meglátja valaki és Erzsinek mégis igaza lesz, azt fogják gondolni, ez már megint részeg.
Cédulák
A várost valami bódító szürkeség fedi. Szardíniás ládák, szemét, kóbor kutyák és kóbor emberek mindenfelé. A recepciós csajnak Károly nevű magyar palija is volt már, de szabadkozik, máig nem tudja rendesen kiejteni a nevét. Mire kiválasztjuk a második pizzázót a kaputól jobbra, elered az eső. Beűz a felső szintre, ahol olasz színészek fotói között várjuk életünk első pizzáját. Égett fa illat a kemencéből. Olasz család csacsog tele szájjal. Buldog fejű ötvenes pasas tányérjáról kinézzük a pizza frettát, ezért Marlon Brando torokhangján utasít, hogy vegyünk belőle, és vág egy-egy darabot. A pizza összehasonlíthatatlanul finomabb minden eddiginél. Tűzoltók a téren cédrust darabolnak darus kosárból. Motoros a macskaköves úton vizet csap a gyalogosra, mi kávézunk. Forró vizes kádban úsznak a csészék, hogy ne hűtsék le a feketét. A cukor szinte képtelen belesüllyedni a kávéba. Az esti fák lombján nem látszik, de seregélyek ezrei csipognak mindenütt. A főút mentén párocskák randiznak autókban ülve. Az egyik lány dédelgetve a pasija szemöldökét szedi, míg ő keresztbe fekszik a fejét az ölébe hajtva. Minden tízedik zebránál kurvák, de ha ez nem lenne elég, a rózsaszín esernyős transzvesztita a kisbolt mellett invitál az ernyője alá, hogy megmutassa dinnye nagyságú büszkeségeit. Udvariasan és nőknek kijáró tisztelettel lerázom. Sörrel és cigivel felmegyek a szobánkba. Erkélyünk alatt még éjfélkor is ácsingóznak a focimeccset bámuló alakok. Tévé a kirakatban, emberek a tuskókon, padkán, kukákon. Télapó de luxe
hínár- és kagylószagban fekszünk meztelenül a stégen sirályszar foltokban szárad az örökkévalóság feszes és ránctalan mint hattyú a jégben 
|
