VideóAz M5 videója Keresés a honlapon: |
Kántor Zsolt versei (Rivalizáló örökkévalóságok, Úszik a vízen az idő, A víz éle)
A víz éle Az eső a megbántottak dala
Felhőpohár. Egy kissé opálos feltételezés. Csordultig van az énemmel a reggel. A köd a lelkemmel viaskodik. A gravitációt dicséri a pillangó A nyitva hagyott szótáron. Sztoikus szecesszió. A kerubok aranypora egy bárkán. Olyan színe van a szárnynak. A mintázat sok részecskéje Oldalazó mozgást imitál. A hajnalcsillagot egy levágott rózsa Szirmai közé dugja a rezignáció Eltörli a riadalmat. Jön új kezdet. Víz által kimetszett. Hogy kóstolni lehessen a bemerített estet. S lesz az álom szövegtest.
Úszik a vízen az idő Bója Hártya a víz felszínén az idő. Lefejti az éj. Összehajtja. Kimossa. Te úszol ott, mint időtlen bója. A nagy, széles sávú tenger-üvegben. A szótlan, de mégis beszédes közegben. S ahogy partot érsz, megemel a hullám. Milyen kellemes illat, ahogy boldogultál. Szíveden a hála, akár a kavics-ábra. Ahogy a repülőgép kerekei A talajtól elválnak. Elhagy a bánat, teljes az alázat. Viszlát, sztereotípiák, szentenciák. Elalszom, mint egy könyvébe hajló diák. Jön velem, fel az égbe, a világ. S lepattannak a kötelek, bilincsek, igák. Egy tört másodperc, és ott a Hebridák.
Rivalizáló örökkévalóságok Talált érzések
A tér és idő nélküli lét A bármikor és a sehol húr-rácsai között Egy általános test legeldugottabb odújában Zajlik a huszonegyedik század Mint álom a fej magzatburkában Genealógiák kusza szövevénye Darálja és köpüli, szövi és horgolja Azt az új világrészt, ami a holnap. Sok elvarratlan szál áttüremkedik a voltba És átvilágítja az idő angyalának korpuszát Mint múltat S egy tekintetben összegződik a sorsok Írásos üzenetekkel átszőtt szőnyegmintája Történelem, ég, föld, háborúk és vágyak. S mind ezek egyetlen értelem küszöbén állnak Mint figyelmeztetés: szeretet és alázat Hihetetlen, de a korszak végén a jók megállnak Látják, hogy az ítélet szele kiárad. S egy mindent felülíró szellem jóízű esővel áztat
Megjelent: 2021-12-11 18:00:00
|
