Szóval, hogy vagyok én, és van az a másik. Az a másik, aki nem én, de helyettem nem cigarettázik, és csakis jégbort iszik kupicá- ból az olyan estéken, amikor félhosszú, fe- kete haját a kontyból kibontotta. Igen, az a másik, aki helyettem 23, és jégkéken ámul minden férfiszót.
Csak nézlek. Tudod, ez a nap sem más, mint az a sok előtte d. Nem az, hogy nincsenek rá d szavaim, csak, ha nézlek, tudo m, az a nap sem volt más, ugyan miért is ne néznélek téged másnak. Valaki másénak nézlek.
szeretkezés hajnalban, aztán szeretkezés kávéval, amennyi cukorral kéred, pereg le rólam a mosoly - a fényben fehérebb felhő béget - megint fekete foga harap le egy szeletet a mégből -
Azt mondja, két sarokkal arrébb. Nem a Szürkebarát utca, legyen inkább a Kossuth. Azt mondja, írt, neki. Egy nyert, egy vesztes csatát. Az egyetlen háborút.
most írom, először, hogy cseresznye- fa. nem virág, fa. lombos, ágas, törzs- gyökeres. fa. nem a madár, nem a te- tejére tűzött ég, nem a rajtad pihegő csillagok. "csak" fa.
Tényleg nem tudom eldönteni, felnőttél-e önmagadhoz. Nem az, hogy az évek, vagy a centik nem stimmelnek papíron - már ha valami, valamikor papíron egyáltalán stimmelt -, hangulat van, mindössze ennyit tudok. Rólad.
A símaszk mögött, lángoló utcakő mögött egy arc van és ifjúság. Ott hit lobog, amott a zászló, s a mellékutcákban árulás. S a jelszavak tartalma is lobog: hol jelent, hol eltakar. Szél fújja mind, és agyakra, mint óriásplakát ragad. E szélben úgy állok én, lobogva, mint ki fennakadt. Önálló öntudat, ökörnyál a pesti őszben.
Méla öreg van, mintha fotel karfáján kéz, kezemen (persze e városi tájban is itt vagy) és ahogyan falevél friss zöldje sötétül, érzem amint lassacskán esteledünk.
Misi bepakol bőröndjébe. Szabályos négyzet alakú ingeit pontos fedéssel egymásra helyezi. Az egyiknek megigazítja a nyakát. Két szigorúan vasalt nadrág és az alsóneműk. Kettő pulóver, cipő. Egy papucs, egy törülköző. Misi lefekszik az ágyra. Térdhajlatai alá csúsztatja kezét és gondos mozdulatokkal összehajtogatja magát. Lesimítja az éleit. Nézi a plafont. Nincs senki, aki bőröndbe tegye. Megint marad.
Rátették a kezüket az utcákra. Az utcák felkunkorodtak. Rátették a kezüket az országra. Kormos, kiégett házak. Rátették a kezüket a fejekre. Vérben és hadrendben állnak. Az ablakok kitörtek. Az ajtókat nem lehet bezárni. Kasszáik vannak és vas villákban laknak a magaslatokon. Rézhúrokat feszítenek a futók elé. Száraz káposztareszelék a szívük. Tenyerük alatt elolvadt lelkiismeret. Lenyalják. Ragacsos testedet kullancshalomba mártják. Nyikorognak a síneken. Csigák. Okét mutatnak. Felnyitják fejedet. Dió az agyad. Nyugalmat akarnak, ezért eszik. Kitisztul a szemük, mikor beleélveznek a kútba. Az átlátszó, sötét vízben lassan merül a fehér ondó.
Nagy Zopán Mama vedd meg nekem (rajzolatok, képek, gesztusok 1998-2010)
mama vedd meg nekem
Nagy Zopán Skizológia c. kötetének olvasása közben
alvadt véred lassan táncol ében álmok ájulások kérlek ne nyúzz meg teljesen szirom alatt növekszik hatalmassá a favágó céltábla csőrével kárognak ájulások
olvadt vérted a hallgatás hornya hat almát nem akarok csak a reccsenést szeretném hallani az élet nagy villanyórájának kattogását hűvös szelek csoszognak viszonylagosan
felébredtem lila amnéziába varrva megőrölt a káromkodás imamalma ó krémkirály ó krémkirály hol a te kakaóvajad hol a te rémes franciád
táltosnak (utálatosnak) vallottam magam eddig a sörsátorban ültem ott vészeltem át Csien-lung tíz nagy hadjáratát mert nincs sors melyet le ne győzne a nevetés
ki mint nevet úgy arat kérlek szirom ne nyúzz meg teljesen favágó alatt nő hatalmassá a fa céltábla-álmok árulások és árudák mama vedd meg nekem a garudát
Nagy Zopán: ópapika (rajzolatok, képek, gesztusok 1998-2010)
ó papika!
montázs Nagy Zopán verseiből
a káprázat a pénz tulajdona mi van a héj alatt? mi van a héj alatt? mi van a héj alatt? a félrebeszélés-program esetlegességei a homogén hagyomány homályát hangsúlyozzák
ó papika te véres kapca! amott csak reccsen a titkos küszöb és csillagtalan éjen áttetsző fekete kendő az agónia útikönyveinek zuhanásai a hétköznapok semmijén át az egekig
(l)átható (f)alak alatti tantra-bitang s jött a vak pornószínésznő ösztönös ősz fürdőzött a tó felett belső tükörbe zuhant az áttetsző kavics énekét hallgatom
mi van a héj alatt? mi van a héj alatt? mi van a héj alatt? dolomit és mész dolomit és kész rozoga műanyag bevonatú rozsdásodó rugókkal nyikorgó félrevert fakutya az ember aki a káprázat tulajdona csitty-csutty-csuritty, csitty-csutty-csuritty
ezeken a fényképeken nincs karácsony nincs feldíszített karácsonyfa sem girlandok fagyöngyök krisztustövisek a képeken semmi sem utal a téli napfordulóra pedig máglyát rakni szép pogány s egyházi szokás
és egyáltalán van ezeknek a képeknek etimológiájuk?
hatalmas kövekkel körülhatárolt terület belül többnyire tiszta kvarcszemek tömege belül homokozóvödör és lapát és készen kapott formák hogy megkezdődhessen a váralkotás ja és ott vagyok én is és az árnyékom is ott van
a Bastille-ból a máglyára kilépő lélek rálép a földelő huzalra fiam maga bizony kötözött hús földi bugyit dörzsöl a nap de a láma nyugodtan ül a lámán a Bastille-ban nem talált jakot
legyen a vers a világé a kilincselés szellemében rossz helyre hozták a postást szegényt hamar letaposták ó vérsóvár kéjes szerepek makadámon göcög a madám
szenesült mértan dől el ó tökfilkó maga norvég sorvég és a pulóvere sem sorvégmintás most felfele száll a füstkegy fel a füsthegy tetejére munkahelyéről a Bastille-ból kilépő
Ez a webhely a Google és a StatCounter cookie-jaival kínál szolgáltatásokat és elemzi a forgalmat.
Az IP-címed és a felhasználói ügynököd a teljesítmény- és biztonsági mérőszámokkal együtt
megosztásra kerül a Google-lal és a StatCounter-rel a szolgáltatás minőségének biztosítása,
a használati statisztikák elkészítése, valamint a visszaélések észlelése és megoldása érdekében.
A honlap további használatával elfogadod ezeket a feltételeket.
