Széll Zsófia: örök Ön örökké
Szakura
- Monori Évának -
most írom, először, hogy cseresznye-
fa. nem virág, fa. lombos, ágas, törzs-
gyökeres. fa. nem a madár, nem a te-
tejére tűzött ég, nem a rajtad pihegő
csillagok. "csak" fa. nem a hajnali eső,
a lágy. nem az esti szellő, a susogás.
fa vagyok. derekam reccsen, karom
roppant, koronám maga az ég. élet
borul virágba, dagad gyümölccsé. a
halál hagymás növény, szirmai rajtad
pihegnek. most írom először, hogy
nem vagyok halál. most értem először:
maga vagyok az élet.
Megjelent: 2014-07-17 15:14:08
 |
|
Széll Zsófia (1976) költő, szerkesztő, műfordító, a Veranda Művészeti Csoport alapító tagja
A Holdkatlan Szépirodalmi és Művészeti Folyóirat szerkesztője. |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
