VideóPosta Ákos István videója Keresés a honlapon: |
Szépirodalom – Versek és slam poetryKözmagánbeszéd-gyakorlatok
Blanche de Bruxelles
Zavarba hoz, ahogyan szólsz, ha szólsz, és amiként hallgatsz; idegesítő, ütemtelen cselek, mintha folyton árnyékra vetődnék. Empátia? Éppen most lennél megértő? Nehogy már helyembe képzeld magad! Ha sarokba szorítod, a gyöngytyúk sem válogat elébe szórt szavak között. Fair play? Hát persze! Poszter-mosoly fehére nem véletlenül innen villan haza: itt kedvezőbbek a fényviszonyok, és stoptáblától mentes az egérút.
* Szakterület
Nagyvilági, hallatlan napsütés, november végén ilyet - Úgysem ezt látod, ha nem tévedek, ott délutánra átporoszkál a fejed felett az összes használható németalföldi felhő, a határnál visszafordul, s megint újra eljő, mint a női óvatosság: a magyarázat előzi a hangulatot, elég kimondani, esik, a fej vagy írás máris tombol, fonákot is villant a halmokba söpört falevél, a visszatérő mondatoktól maszatos jövőterv. Nem zuhanyzol üres lakásban, frottírsárkány törölköződért kiálthatsz bátran. Mese
álom és ébrenlét között a titkos tartományban mikor a kút még kéménynek öltözik de már szirmot bont egy madárdal mikor a derengés mögött megtörténnek a mesék te ezredszer is elhiszed a királylány miattad nem ébred hát megpróbálsz hozzá-aludni magzatpózba húzva föl a térded előre rohan - hátrahagy - hogy elmúljon a dagály -
mindig ugyanaz a part mindig más a felirat van az hogy a magány csak suttog és suttog érthetetlenül érezhető imákat mindegyik végén magánhangzókkal az Isten áll őrzi bárányait megannyi Ágnes megannyi lepedő canis merga ősrégi eredetű ismeretlen objektum Végigizzadni Európát HELYSZÍNI TUDÓSÍTÁS Ahol nagyapám rongyos térképe a hajtogatás mentén kikopott, s ahol inkább némán kihunynak, semhogy az újratervezést felkínálnák a navigációs szoftverek,
Myworld’s End közigazgatási határán kívül, az olajfoltos, régi dokkokon túl, ahol a félsziget még hosszan benyúlik a szennyes tajtékú tengerbe, elhagyott vasrudak és rozsdás hordók között, az élet legapróbb jelét is nélkülöző sötét térben kell húznom ezt a dögnehéz bőröndöt, kereke jajgat, meg-megbicsaklik, mint magam is, aki kezdettől fogva tudtam, el kell jutnom ide, és már csak párszáz méter az egyre rosszabb úton az utolsó betontüskéig, ami mellett majd állok és várok, napokig akár, szinte vigyázzban, testsúlyomat csak óvatosan helyezve egyik lábamról a másikra, le-lebiccenő fejjel, álmodni vágyva, de ébren maradni kényszerülten, folyamatos működésre szorítva agyam és nyelvem. Varázsceruza
Te mit rajzolnál magadnak, Ha varázsceruzád lenne? (Vajon mit fog mondani? Mi Hiányozhat életéből?)
Az égvilágon semmit, mert Énnekem megvan mindenem. De az éhezőnek sonkát, Akinek nincsen háza, házat, Viktor Fischl
Amikor az úgy volt, hogy ami úgy volt, az úgy volt, s végre Prágába, a ki tudja milyen száz tornyai közé, a nagyon baráti Csehszlovák Népköztársaság nagyon baráti fővárosába utazhattam, ezúttal civilként, mindössze ötszáz kilométer s még a kék útlevelem is elég volt hozzá, már nem tudtam kezet szorítani az ünnepelt író Fischl elvtárssal, mert addigra ő eltűnt onnan, de annyira eltűnt, hivatalosan még csak kérdezősködni sem lehetett utána, lelépett, disszidált, emigrált, olajra lépett, lefalcolt, nyoma veszett, kiküldetésből nem tért haza, megpattant, üzent a rádióban: a szabad világot választotta, lelécelt, röviden: eltűnt, mint gyorséttermekből a sótartó. Párzás? Vagy szerelem? „Ne most!” „Főképp, ne itt!” – tiltakozott erőtlenül, s naná, felemelte csípőjét, hogy lehúzhassak róla nadrágot, bugyit. Reszkető, fordított testíve a láthatót elnyelő éjszakáé; Nuit. Egy hitvány nőt Istenivé bűvölt az áthidalt, tapintható űr.
kettes számú az Eötvös József Gimnázium I. a osztályának névsorában tollal félig írt füzettel indulok szerencsét próbálni Birtalan Balázs lehessek Hangsúlyeltol[ód]ások: újraindul, lefagy
1
Édes bizonytalanság a vers. (Bár akad bizonyosság is, Édes.) Az inspiráló sugallatról még magam sem sejtem, hogy mivé lesz.
Most annyi tudható pontosan: pont, mint a többi, rólad fog szólni. Cselekmény nélküli történet. Nem oszt és nem szoroz, mikor, hol, mi. Magánterület Mondd, amice, a verítékező ég ez a barbár vidék, áll az idő -
EGY TEST HULLÁMHOSSZA 1. A küszöb függönye
Talán a hirtelen fuvallattól, mintegy felfoghatatlanul, már-már észrevétlen, cölöpök szikrázó kagylófürtjeit, a csónakházi móló, látomás MÉG NEM VOLT IDŐ
Amikor még nem volt idő csak Kronosz az idő istene és harmincezer naplemente ütötte át az eget s úgy besötétedett még a feltorlott jég is fekete lett a kikötőnek kiszemelt öbölben feketéllett a télben meghamuhodott hó is s nem volt idő csak Kronosz volt az isten adta / -verte várakozás még apokalipszisen innen Fegyverneken túl. Hintaszék az üvegházban Te is ide helyezheted a hintaszéked, Ebből élünk majd, Némelyik tövestül távozik. Némelyiknek csak a termése lesz kelendő. A kinti viharokat A Thomas Bernhard ciklusból akinek van és akinek nincs
akinek van fekete ruhája
akinek van narancssárga ruhája
akinek van sárgászöld ruhája
akinek kékeszöld ruhája van
akinek lila ruhája van
de vajon milyen ruhát vesznek fel 
|
