Videó


Újdonságaink




Keresés a honlapon:




Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Bátai Tibor: Közmagánbeszéd-gyakorlatok

 

 

Közmagánbeszéd-gyakorlatok

 

      Blanche de Bruxelles

 

Zavarba hoz, ahogyan szólsz,

ha szólsz, és amiként hallgatsz;

idegesítő, ütemtelen cselek,

mintha folyton árnyékra vetődnék.

Empátia? Éppen most lennél

megértő? Nehogy már helyembe

képzeld magad! Ha sarokba szorítod,

a gyöngytyúk sem válogat elébe

szórt szavak között.  Fair play?

Hát persze! Poszter-mosoly fehére

nem véletlenül innen villan haza:

itt kedvezőbbek a fényviszonyok,

és stoptáblától mentes az egérút.

 

                          *

 

          Nem érhet váratlanul

 

Nyelvemen beszélsz, ellenem fordítva szavaim.

Ha visszatámadnék, saját állásaimat

bombáznám; így csak néhány definiálatlan

gesztusra futja a védekezés látszataként.

Identitásom skalpja régóta ott fityeg

öveden — eltűrhetetlen hatalmi jelvény.

Ötlet kellene, miként kezeljem a helyzetet.

Egymást kioltó praktikákkal lehetetlen

tovább felszínen maradnom. Ideje lenne

végre dűlőre jutnunk egymással. Sarokba

szorítva fokozott biztonsági  kockázat

vagyok. Nem érhet váratlanul, hogy döntetlent

ajánlok, felőlem halkan is igent mondhatsz.

 

                          *

 

                Kölcsönhatás

 

Félrevezetésről papolsz, a látszatok

csapdájáról. Csakis értünk aggódsz, persze,

remélve, így talán sikerül kitörnöd

az elutasítottságból. Elképesztő

a verbális trükk, miként lesz a megoldott

gubanc szálaiból jogot korlátozni

rám vetett béklyó, az átvágott csomóból

meg szóra sem érdemes göb egy cérnaszálon.

Végső érved halántékomhoz szorított

szabadság, csőre töltve. Arcunkon egyfor-

ma döbbenet, amikor üresen kattan.

 

  
  
 

Bátai Tibor (Budapest, 1951) költő

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.