Keresés a honlapon:

Saitos Lajos versei (Még nem volt idő, Harmincezer naplemente)

 

 

MÉG NEM VOLT IDŐ

 

Amikor még nem volt idő

csak Kronosz az idő istene

és harmincezer naplemente

ütötte át az eget

s úgy besötétedett

még a feltorlott jég is

fekete lett a kikötőnek

kiszemelt öbölben

feketéllett a télben

meghamuhodott hó is

s nem volt idő csak Kronosz volt

az isten adta / -verte várakozás

még apokalipszisen innen

Fegyverneken túl.

HARMINCEZER NAPLEMENTE

 

Lement a Nap Palotaváros fölött

s húzta magával a ködfátylat miként

harmincezer évvel ezelőtt ugyanígy

valamelyik ük-ükünknek is aki

nem egy harmadik emeleti lakásból

de egy jól megtermett tölgyfaágról

szemlélte – aggódva – visszajön-e

másnap a keleti égbolton s addig is

éjszakai menedéket remélt medvék

és más vérszomjas ragadozók ellenében

megvetve hátát egy gerenda-vastag

ág oltalmában s leste miként dermed

jéggé még a körülötte lévő levegő is

s lement a Nap mint megannyiszor

amikor még nem volt idő csak

Kronosz volt s harmincezer

nyárvégi naplemente…

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2017-11-04 08:00:01

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.