Szépirodalom – Versek és slam poetry

Fotó: Körtvélyesi László (Kép forrása: holdkatlan.hu)

üvegfólia mögül

megmutattad magadat,

meztelenül.

tovább képzeltem,

mire elérhettelek volna,

törölted.

 
Hálóban. Fotó Papp Ákos (Kép forrása: holdkatlan.hu) 

Bennünk

Engedd ölelni a fákat,

az ég túl messze van.

Bennünk nyugszik az erdő,

imára kulcsolt csend,

hajadban avar,

ráncos ágak arcodon.

Kertész Dániel: 1982, asszamblázs - olaj-faros, 100x70 cm, 2011
(Kèp forrása: holdkatlan.hu)

Összes erőidet elherdáltad a Nap-kutatásra – 
mondják hogy születetlen lények várnak a köztes 
térben a jó anyaméhre füstös odúk szele hívja  
lelkeiket majd álomi kúszással lehanyatlasz 
mint ők újra felejtesz isteni lesz a világ

Mondják három ígéretes üstökös érkezik akkor – 
látja a róna barátja a fellegeket a viharban  
réved a múlt teraszán és másod is megidézi  
álmod a műtőasztalon elszáll sziklaszerű zord  
tájakon ébredsz majd ha az arcát újra felöltöd

 
Rudolf Csilla: Szociofotók 3. (Kép forrása: holdkatlan.hu)

Az olvasás szép munka.

De a textustól utat kell megtenni

A jelentésig. Nemcsak szótárazni,

Gondolkodni kell, reflektálni

Az írásban rejlő tapasztalatokra.

Nyelv és valóság kompatibilissé lesz.

Járnunk kell egyet, kimozdulni

A szövegből. Be a távlatba!

A textusnak énje van, jelleme,

Karaktere. Neked bele kell látnod 

A szöveg lelkébe. Ámen.

 
Korányi Mátyás mobilfotója (Kép forrása: holdkatlan.hu)

Szeretnék a teremtésről beszélni,

de már nem érdemes.

Tudok az önző génekről, tudom, hogy a cél

csak az ismétlés.

A civilizációs fejlődés pusztán 

a megmaradás ösztönére adott

eltúlzott reakció eredménye,

nem több.

Fotó: Korányi Mátyás

Parkban

Magányos tölgy mellett

egy cseperedő vézna fácska

milyen szépek  így együtt 

ez is Isten alkotása..

Mobilfotó: Korányi Mátyás (Kép forrása: holdkatlan.hu)

föl, le

hintáztatnak a napok.

fél napig szálltam,

fél napig volt égbe nyújtva a lábam,

fél napig voltam vasárnap....

Mo Schreck: Kitekintés 1.
(Kép forrása: holdkatlan.hu)

a vonat előreláthatólag
csak hátulról látható
hogyha a csarnok előtt tetszenek állni
arccal a vasút felé
és csak oldalról ha két vágány között
egy padra le tetszenek ülni
igaz ott nincsenek padok

 
Böszörményi István: Szerelmeskép
Kép forrása: holdkatlan.hu

Néha szüntelenül szép vagy.
Átfénylik rajtad az éj,
magadba omlaszt a kéj
s szelíden hullámzol, félvad...

Néha szüntelenül jó vagy.
Megmosdik benned a Nap,
megcsillan elmúlt holnap
s  kérges jégpúp is elolvad.

 
Karácsony fekete fehérben Fotó: Szeifert Natália
(Kép forrása: holdkatlan.hu) 

itt bent minden betonból van,

még az ima is.

az árnyékom nem követ –

sarokban remeg

szaggatott fényben.

nem alszom, csak leteszem

a szemem pár percre,

míg a falak túloldalán testek

morze jelek között sheftelnek,

könyörgésbe mormogással.

A Tétényi-fennsík madártávlatból Kép forrása: fokert.budapestikozmuvek.hu

szarmata tenger üzen 
kagylói, csigái kőbe forrtak 
hajló füvek közt smaragd cikázás 
ősei egykor sárkányok voltak 

napkelet szülte vadvirágok 
tavaszi szelekben nyiladoznak 
taposás, ásás ritkítja számuk 
szűkülő körökben még ragyognak 

Káli - júga  kor, kivesző remények 
költők jajduló igéi szólnak 
a kiürült égen sátáni gépek 
az istenek mind semmibe hulltak 

                             /Tétényi fennsík/

 
Jill Wellington képe a Pixabay -en.

karodba űz a csend sötét az ágyú torka
a surranó rakéta ma elpihent a fészkén
az égre szegezve a dél keresztje

a tejúton angyalok vezetik fel a lelket
megőriztem előtted a jövő a gyermek
hallgat a kert a szelíd arcú hó alatt

 Balogh István Kép forrása: szepiroktarsasaga.hu

Búvópatak

    Első hegedűverseny

      ( a hiányzó harmadik tétel)

gránitból jött elő

Párizsból öt fenyő

négy kokott egy angyallány

hullámzik a Place Pigalle.

csúcson áll merészen

kofferja kezében

szent szökésre készen

menny volt pokol lészen

Major Judit: Mentvény 1. /kerámia, beton/
(Kép forrása: Holdkatlan Galéria)

először nem több, mint csöppnyi szikra 
sejlik, kibomlik, szétragyog 
bennünk súlyosulhat lombja, fája 
Nélküle levele is halott      

 
Halálos ölelés Fotó: Orbók Ildikó
Kép forrása: holdkatlan.hu

Illatos Kő…

Bokád elbicsaklik a korcsolyában

fogaim közt egy vérvörös rózsa -

gesztenye-illatú páncél-mellkas

így hullunk bele a Tóba.

Cipőfűző bolyong a Tengeren

a halál kezében pislog a lámpás;

a ködből toppan elénk, a valóra váltás.

B. Tóth Klári: Fény felé Kép forrása: holdkatlan.hu

A végtelenség egyetlen vonal.

S ez az egyenes Istenhez vezet.

Ilyen városokat látni, ahogy megyek:

Ölelés, Szívesség. Képzelet.

Majoros Áron Zsolt: Látszat Határ
Kép forrása: holdkatlan.hu

miért nem lettem ápolónő?

talán mert férfinak születtem
és nem gondolkoztam nemváltáson
erre még ma sem mondok igent
de okleveles ideg- és elmeápoló
na az azért lett belőlem
így aztán annak rendje 
és módja szerint
fel is vettek szépen
az Ideg- és Elmebetegápolók 
Országos Nyilvántartásába
1977 nyarán

 
Szelényi Anna Búcsúpillantás 40/90 cm, pastel
Kép forrása: holdkatlan.hu

Mikor

amikor nem vagy

itt,

velem,

széthasad

bennem

a nap,

a fényed.

bordáim közé

bekúszik

a fekete

üresség pengéje,

ott feszít,

mintha mindig

oda tartozott

volna.

 
Egy az ezerből. Fotó: Antal Anikó Zsuzsanna
Forrás: holdkatlan.hu

színek beszélnek helyetted és formák

vászonra álmodott imádság

minden ecsetvonás

ősi nyelv az északi Bábel dzsungelében

ojibwe kikötő ég és föld között

kenu szeli át a folyót a csillagok alatt

a víz tükrén a mindenség szeme tündököl

ősapád és ősanyád ölelkezik az éggel

körülöttük villámszárnyú

mennydörgőmadarak

tolluk színesen ragyog

 
Könyv István: János Kiáltás Kép forrása: holdkatlan.hu 

ÉJJEL A BORI TÁBORBAN

Barátom, 

eljöttem megint, 

kijátszottam a láger vérszomjas kutyáit, 

éber őreit.

Hajtsd ölembe megkínzott fejed!

Ne szenderítsen halálba a bánat!

Nézd, itt toll és papír, 

olvasd a világra szörnyű bűneit!

Ne enged eltörni a gondolat

szép lián láncát, hogy

a lélek fényességét homállyá alázzák,

segít a szó, 

halhatatlanná esküszöl vele!

Kelj föl! Ne rogyasszon földre a fájdalom!

Holnap is eljövök,

hozom testvéri csókom, 

némaságom…