Szépirodalom – Versek és slam poetry

Szelényi Anna: Portré sárgában

Magánszínház I.

Lakásom központi helye az erkély.

Shakespeare óta nem volt itt hatékonyabb,

sem hatásosabb jelenet,

valahányszor itt állok, felidéződik

az intéshez és a hozzáfűződő,

fájdalommal vegyes szégyen

az erkély foglya azóta is

talán álmoké vagyok,

a harmadik évezred korlátja mögött

hallható az éjszaka képébe

böfögő, szuszogó város,

az alvók lélekzsugorodása

már-már kitapintható,

tragédiaszag terjeng a levegőben

az utolsó kétségbetaszító

színházi óra óta először oszlik fel

és szivárog szét bennem

a tehetetlen szigor.

Jacques Prévert: Alicante

Egy narancs az asztalon

A ruhád a szőnyegen

Az ágyamban te

Édes öröme a percnek

éj-üde lehelet, te

életem melege.

Bene Adrián fordítása

Orbók Ildikó: Félbemaradt

Elválás vasi faluktól

Három falum, jaj, de sáros:

Sótony, Nyőgér, Bejcgyertyános.

Mező magzata kőtorony,

jégfelhő sátra Sótonyon.

Futkosó-fürge régiek,

kemény nád közt nyőgériek.

Már lábam erejét vesztem,

nagy bikát vágnak le Bejcen.

Gyertyánba ösvényt találok,

violák virulnak, lányok.

Ötszáz pince föntről város:

Sótony, Nyőgér, Bejcgyertyános.

Orbók Ildikó: Egyszer volt, hol nem volt

Nem az otthonom

A karanténom nem az otthonom.

Betonfalak közt nem bírom ki már,

sós cseppek gyöngyöznek orromon.

Átbújhatnék a tiltó kordonon,

de ha elkapnak, durva bünti vár,

a karanténom nem az otthonom.

Nézettségrekord a filmes szájtokon,

mindenki egyre többet piál.

Sós cseppek gyöngyöznek orromon.

B. Tóth Klári: Kappadókia esőben

Sven

A Balaton vizében álltunk,

didergett bennünk a táj,

akárha messziről figyelik,

a pillanat kivehetetlen ponttá sűrűsödött,

majd fodrozódni kezdett,

mint aki hosszan kivár.

Gavaris paruszki? Kérdeztük egymást,

miután áttört íriszünkön valami vad ellentmondás,

a nap és a tekintetek keresztmetszetében,

majd feloldódott hamar a csarnokvízben.

Svennek hívták, én akkor voltam tizenhárom,

ő egy évvel idősebb,

néhány nap volt, amíg együtt néztük az eget,

az arany, majd az ezüsthidat,

B. Tóth Klári: Múltidéző

A szavak között rejtőzik az idő

Kalkulatorikus morál

Mint kulcscsomó az aprópénz között, a zsebben.

Mint a könyv a fiókban, ceruzák s radírok között.

Mint kesztyű a lábasok és fazekak között.

Mint sapkarózsa kések és villák között.

Mint üres vállfa, kabátok és zakók között.

Mint vasalt zsebkendő ingek között.

Mint csecsemő két szülője között az ágyban.

Alszik a mágneses erő, a pára, az áram.

A tenger alatt bál van. Színelmélet. Számtan.

A házak titkokkal vannak tele.

Az idő nyugodt. Fekszik a szavak között

Tudja, nincs érdeme.

Tamási József: Árad a Sajó

2000 évvel ezelőtt az Istenfia ellátogathatott volna akár a mai

Alföld területére is. Vagy legalábbis egy szerkesztőségbe.

De ha mondjuk, úgy mégennyivel korábban érkezik, lelkes özönvíz-

kutatóként Árgus szemekkel tanulmányozhatta volna a világra-

szóló mentőprojektet is, amint Noé lelkes csendben Bárkát épít.

Népszerű Beszélők gyülekezhettek volna a Tiszatájon, vagy inkább lenn

a Duna-parton, ahol a mai időkben ismert színész vezetésével évente

egyszer inkább ’együtt-hallgatásra’ szokás összejönni. Az irodalom persze

ismer olyan magányos géniuszt is, aki inkább bronzkabátba öntve ül

a rakpart egyik alsó kövén, és dinnyehéjak által detektált hidrodinamikai

viszonyokat tanulmányoz. A Dunatükör egy folyékony szépítészeti

eszköz, mely a legszebb lányok arcát raktározza el, legalábbis

egy közismert tündérmese emlékei szerint.

Tamási József: Rakaca

Hőjelenségek

Kötélen száradó,
virágmintás
ruhák. Felhők,

és a soha
le nem nyugvó,
izzó
nyári nap.

A verssorok
rácsa mögött,

akár a szitáló hó,
lerakódik
majd minden
jelentés:

mozdulatlan,
szerény túlvilág,

mennyországnyi
távolságra
tőled.

Ceruzarajz: Szatmári Juhos László

Nem nagy szám, mondják rálegyintve az unokák,

s lehet igazuk is, hiszen nyilván való:

oxidáns hatású flavoidokban nem gazdag,

és markáns savszerkezet, ízvilág, illat- és zamatanyag

sem jellemzi a lugasunkban ringó regéci direkt-Otellót,

de a prés alatt bizonyság: bár nagy, görcsös, fanyar a magja,

a múlt zamata zeng benne, ízek és hangok szimfóniája,

kórusban zengi-sorolja betonba lapult falunk kicsinye s nagyja:

Fotó: Cseri László

gyerekkoromban két postás is lakott a házunkban
egyik Ny. Józsi bácsi csendes szavú volt
mellettünk laktak a földszinten
nem tudom ő volt-e névlegesen a házfelügyelő
vagy Jolika a felesége
és már nyugdíjba készült
mondta is mindig hogy akkor majd akkor sokat sakkozunk
mert ő is szeret
de aztán a sakkmeccsekre valahogy mégsem került sor
egy szép napon fogta és meghalta magát

Virág Lajos: Pihenőben

Maga a tűz

Míg jársz-kelsz, teszel

szótlanul, belefeledkezel

egy nem múló pillanatba,

s mint annyiszor,

levegőt venni is feledsz.

A legkisebb lélegzetvételtől

magasság gyurgyalagdalára

lobbansz. Maga a tűz.

Csak egy csendülő

mészkavics,

roppanó fenyőgally.

Szerelem ajakra

tolult, óhatatlan

kibuggyant szavai.

Paradicsomi lángnyelvek

gyúló virága. A szikrázó

levegőég sejteti jelenlétedet.

A tiszta víz bugyogva kútba fullad,
Lángnyelveken táncol a szomjúság,
A bárányfelhők lassan elborulnak,
Tüskés kérget növesztenek a fák. 
A láthatár fehér ködön lebeg,
Vacog a csend a pusztaság felett.

Lidérces ének úszik át a tájon,
Hív a bájos, mosolygó szörnyeteg.
A szívszorító dallam elvarázsol,
S elandalít, hogy menten térdre ess.
És énekel a szent gonosztevő,
Ki mézet nyal, de titkon húsevő.

Fotó: Szeifert Natália

hogy mit neveztem ma boldogságnak

egy tevét ahogy a tű fokán

átevickélt a boldogságig

velem

és én már nagyon untam

a boldogságot

meg hogy nem tud mást csak csúszni-mászni

velem egy rozsdás tű fokán

és elkezdtem nem figyelni ahogy 

a boldogságfokán átbucskáztunk

én meg a teve mindenegyes

nap

volt

és nem 

értettem 

nem

Nagy Zopán fotográfia

Inouye

Soha nem látott felvételeket készít

a világ legnagyobb napteleszkópja,

a Hawaii-n működő Inouye.

Négyméteres főtükre, amely a legnagyobb tükör

széles e lángra gyúlt világon,

részletesen tárja fel a napfelszínt, a légkört,

a koronát és a mágnesességet.

A huszonöt kilométeres pixelenkénti felbontású

videófelvételen jól látni:

a Nap nem más, mint rengeteg karamellás popcorn,

megszámlálhatatlan beolvasztott aranyfog,

olvadó törökméztömb a tápéi búcsúban.

Virág Lajos (Győri Fotóklub Egyesület): Égre néző

AZ ISMERETLEN

Nagyobb, mint én (Kieu Bich Hau)

A mélység, a lent igézete. A mag-periféria.

Mindig van lejjebb, és az ismeretlen hálásabb,

mint a járt utak álszent biztonsága.

A megérkezéseké. A pho leves és a zen.

Budakalászon. A tű fokán. Nagy tolongás

a mostari híd két oldalán. A toronyugrók

a mélybe, a nézők az örökkévalóságba

vágynak. Így vagyunk összerakva.

Így szednek ismét szét. A mester,

aki fölötte egyensúlyoz, az ideg.

A tömeg felajzva.

Orbók Ildikó: Példakép(p)

a kutya – az ember barátja

fogalmazás

A kutya az ember

legjobb és leghűségesebb

barátja.

Megbízhatóbb, mint

maga az ember.

A kutya ugat

és csontot ropogtat

és hálás azért,

ha ugathat

és csontot vetnek neki.

 
Orbók Ildikó: Nagyutazás

Éjszakai szél

A tenger tengeren elveszettek vesznek el

A halottak vadászokra vadászva halnak meg

táncolnak körbe karikába

Isteni istenek! Emberi emberek!

ujj-ujjaimból szaggatok egy agy-

agyat.

Hogy szorongat a szorongás

De a tanítómetreszek haja haj

Egek az égben

földön föld

de hol van a mennyei föld?

 
Homolya Gábor: Hang-száll

Vagyok a Te Urad s Teremtőd, ne faragj vörös bálványt,

sem egyéb hasonlatosságot, hogy azt szeresd,

ne szerezz magadnak isteneket,

akik mellén arany és ezüst csöng!

Szent az Atya, nevét hiába ne vegyed,

ne átkozd az ég zsúptetejét, mert lánggal égsz,

szakad rólad a hús, mintha korbácsolnának!

Homolya Gábor: Pléh Krisztus

Metaforák boltja

477. zsoltár

A dolgok adódnak. Nem kéri senki.

A megjelenés. Egyfajta eljárás. Menni.

Virágüzletben különféle vázák.

Gyöngyvirág illat. Bodza. Pici hárfák.

Sok forma, amikbe a kéz belehelyez.

Szándék szerint szelektál s keretez.

Szalagot köt a szárra.

Arany csíkokat a széthasított ágba.

Rezgőt tesz mellé, füvet.

Az élettelenből mű lesz.

S a levelek még lélegeznek.

Amíg kering bennük a nedv, jeleznek.

Mily csodálatos életkedve ez a testnek.

Pedig lemetszették, learatták a cirmos bibéket.

Szépségük elemésztett fény lett.