VideóA Magyar Hang videója Keresés a honlapon: |
PublicisztikákDebreczeny György konok túlélő lírikus. Költészetének avantgárd gyökerei messzire nyúlnak, a múlt század végére, amikor is a szerkesztőségek körül egyre több fura tekintetű, különösen viselkedő, tétova figura lábatlankodott, akiknek a hivatalos álláspont szerint talán jobb lett volna meg sem születniük. Ezek az amúgy szeretetre méltó különcök sem a létezés kozmikus iszonyával, sem a magánéletük hullámveréseivel, sem az őket körülvevő sunyító társadalommal nem tudtak mit kezdeni. Vagy öngyilkosok lettek, vagy az írásba menekültek. Esetleg mindkettő bekövetkezett, természetesen fordított sorrendben. Ja, és Mr. Alkohol is megtette a magáét. Ezek a visszhangtalanságban alkotó ködlovagok a társadalom peremén éltek, a korabeli irodalmi kánon perifériáján alkottak, önként vállalt kirekesztettségben, keserű magányban, ugyanakkor csendes szenvedéstörténetüket megjelenített belső világuk sziporkázó szellemi intenzitása és formai gazdagsága kísérte. Az éles fantomképeket rajzoló kritikus
Kritikai szakmegjegyzések Kántás Balázs Fantomképek – Kötetkritikák a kortárs magyar irodalom paradigmatikus szerzőiről című könyvéhez
Kántás Balázs kritikakötete kortárs, a szerző által paradigmatikusnak aposztrofált szerzőkről figyelemre méltó irodalmári vállalkozás, ugyanis – a fiatal szerző más ilyen irányú munkáihoz hasonlóan – szokatlan irodalomértelmezői nyitottságról tesz tanúbizonyságot. A könyvben huszonegy terjedelmes, részletekbe mélyedő, tanulmányigényű kötetkritika kapott helyet, melyek között valóban megtalálhatók a kortárs magyar irodalmi kánon(ok) szerint egyezményesen jelentősnek, paradigmatikusnak elkönyvelt szerzők műveiről szóló értékelések, ugyanakkor jó néhány olyan szerzőről szóló kritika is, akik kevésbé ismertek, műveik esztétikai kiemelkedőségük okán mégis megérdemlik a kritikusi figyelmet. "Ötven felé, s azon is túl, nyolc kötettel a háta mögött, minden költő életében eljő a pillanat, a perc, hogy lassan, komótosan, fontolgatva, meg-megállva számot vessen eddigi pályájával. A legalkalmasabb erre egy válogatott verseket tartalmazó kötet. S hogy a lehetséges további pályát is felmutassa, záró ciklusként egy új versek tematikájú függelék, amely a jelen, és a jövő legmarkánsabb költeményeit tartalmazza. A szándék: reprezentálni egy szépen ívelő pályát, és egyben megmutatni a kifutás, a földet érés lehetséges helyét." Amikor annak idején elújságoltam az oviban, hogy „Apa lakatos és költő”, az óvó nénik kedvesen viccelődtek, de nem igazán tudtak mit kezdeni vele. Mentségükre szolgáljon: mások se nagyon. A legnehezebb dolga e két nyilvánvalóan össze nem illeszthető valóság összeillesztésével persze magának Apának volt. Évtizedekig élt kettős állampolgárként: egyik hazája a vers, másik az, ahol „nem kap (...) ünnepi csendet a szó”. "Amikor sírsz, Isten is szemtelenül fiatalnak tűnik hozzád képest." Végtelen történet Metafilológia, 2. Könyvbemutató, 2015. 05. 14
Kelemen Pál – Kulcsár Szabó Ernő – Tamás Ábel – Vaderna Gábor (szerk.): Metafilológia 2: Szerző – könyv – jelenetek, Bp., Ráció, 2014.
Az MTA-ELTE Általános Irodalomtudományi Kutatócsoport és a Ráció Kiadó szervezésében a Filológia című könyvsorozat „záró akkordjaként” a Metafilológia 2. címen megjelent kötet kapcsán könyvbemutatót tartottak az ELTE-n. Az esemény nemcsak a friss megjelenésről szólt, hanem a résztvevők megünnepelték a könyvsorozat teljessé válását is. Elsőként a Ráció könyvesbolt kiadóvezetője, Lajtai L. László méltatta a 2009 óta megjelenő könyveket. Ismertette a kiadói koncepciót, melynek jelentőségét jól szemlélteti, hogy a megjelent négy kötet tizenegy szerkesztő gondozásában valósult meg; reprezentatív és körültekintő válogatás alapján hazai és külföldi szerzők több mint száz tanulmányát foglalja magába. Még hogy nincsenek véletlenek, még hogy csak kivéletlenezett helyzetekben hat a szó. Alighogy leírom: Földerengés, mozogni és morogni kezd a föld, ijedtemben a hatmásodpercest elírom hatmásdopersecnek. Mozrogni, morzogni, ez is benne van a pakliban. Elnézést minden hanghibakiért; a technika ördöge, akár a nyomdáé, nem bír magával néha. Most néha van, egy hatmásodperces reng, földerenghetett valami technikai a földnek néhai hőskorából — a Simonadriai-tenger alatt húzódó törésvonal mozroghat, morzoghat egy hatmásodperces nagyot. Ijedtemben megijedek attól, hogy megijedek. Belemorzongok, a líraföld mennyire belsőrendű. Roppant tömegű, tekintélyes mennyiségű veretes szöveg: négy tomus. Díszdobozba bújtatva ízlésesen, műgonddal. Tekintélyt parancsol, csak ránézésre is. Napjainkban hét-nyolc sor elolvasására vagyunk, gondolat-fogyasztóként, az Internet miatt, hitelesítve. Többre már nem képes az átlag. Csak a vérmesebb irodalmárok bírnak ki több száz sűrűn szedett oldalt. Inkább csak átfutás van, átnézés és belekóstolás. Arról a várakozó, türelmes reflektálásról, amit Rilkétől tanulhatunk meg, manapság keveset tudnak a vátesznek kikiáltott csepűrágók. Cédulák egy/a („)Költészethez(”)
Turczi István (lírai) életművének átfogó értékelése – az Áthalások kötet okán és ürügyén
Indulási korszak vagy stílus? (A műfajteljesség értelmezéséhez) Egy több műfajú írónál (is) rendszerint a lírikusi tevékenység az életmű legfontosabb rétege (akárcsak a puszta vagy tisztán lírikusnál), különösen akkor, ha a kezdetek szintén ebben a műnemben találhatók, ha a későbbiek során is domináns marad ez a szelet az irodalmi term(el)ésen belül és ez az állapot várhatóan a pálya végéig megmarad már. S azért is így van ez, mert a kifejezés, a formálásmód kivitelezésbeli szélsőpontjait a lírai aktivitás mutat(hat)ja meg a leginkább – a stilárisan-retorikailag, szövegalkotási szempontból a legnagyobb fesztávolságokat felmutatni tudó költészet azt, hogy mire képes az adott alkotó összességében. Egyáltalán: ez a tevékenységi, viszonyulási, elsajátítási, működ(tet)ési összesség annál sokrétűbb és (így) érdekesebb, mert a „költészetcsinálás”, a vers művelése igazán sok apró impulzus és momentum, szempont és kritérium alapján szerveződik, mozaikosan rakódva össze teljesítménnyé. A szerző legújabb kötetében a társkeresés és a párválasztás tematikáját járja körül. Iróniával fűszerezett történeteivel átfogó képet kíván nyújtani. Egyfajta görbe tükröt tár az olvasó elé, megmutatva bennük: milyenek is vagyunk Az írások esendőségünkről, gyarlóságainkról, kényelmünkről, vágyainkról, félelmeinkről emberi dolgainkról szólnak. Buktatókról amelyek a szerző szerint legtöbbünkkel előfordulhatnak. A dalnok élesztése
Kántás Balázs Orpheusz című verseskötetéről[1]
A mitológiai Orpheusz több alapkaraktert egyesít magában. Legismertebb és talán legfőbb létformája az énekes-kitharás költő, akinek bűvös dallamaira megszelídülnek az állatok, megállnak a folyók és az égitestek, megolvadnak a leomló sziklák. Orpheusz a mindenkori költő archetípusa, akinek valamiféle hatalma, befolyása van a környező világra. Másik fő vonása a hitvesi hűség, amely bátorságot ad neki arra, hogy elfogadja az Alvilág urának meghívását és alkuját: ha a kígyómarástól meghalt Eurüdikét Hermész úgy tudja mögötte vezetni, hogy nem néz hátra, kivételes kegyként visszakaphatja feleségét, és felviheti magával a földre. Orpheusz hűsége és bátorsága emberfeletti – ezért az Alvilágra leszállás kiváltsága. Ám szerelme mégiscsak emberi természetű – gyengeségében megszegi az istennek tett fogadalmát, ettől nyeri el lényének harmadik aspektusát, az árván maradt férjet (neve az orphanosz görög szóból származik, aminek jelentése: árva). Az idő hasadóanyaga Szóközök helyben futása
Bertók László: Ott mi van? Magvető, 116 oldal, 2290 forint
Disszonancián innen és szimfónián túl van egy sziget a mai magyar líra tengerén, ahol a képi asszociációkra épülő, laza grammatikájú beszédpozíció összeszövetkezett egy groteszk-abszurd, önironikus világszemlélettel. És ketten lettek egy testté. S ez a honi poétika egyszemélyes földnyelve az egyetlen olyan nyelvi territórium, ahol az áttetsző szókimondás és a jelentés teli absztrakció nem falták föl egymást. Bertók László autentikus kontinense, szerteágazó intelligenciájú bolygója (csillagközi, poétikai vákuuma?) az elbeszélés-egek birodalmában oly egyedülálló helyet vívott ki magának, hogy ragyogását egyelőre nem tudta semmi elhomályosítani. Történetesen egy macskatörténet. Vagy több. A macskát az emberrel együtt temetik el. A ciprusi Shilloukambos mellett feltártak egy egykori kőkorszaki település temetőjében egy sírt, amelyben az eltemetett ember mellett egy macska csontjait is megtalálták.[1] Átszaladt az úton a fekete macska. A hatalomra a macska nem magyarázat. Szerencsétlenséget hoz mindkettő. Felfúvódás, szélgörcs és felfuvalkodottság jár a hatalommal errefelé. Ó, szegény hazám, te szegényház! Köztudott dolog, hogy a macskák szeretnek meleg helyen heverészni, szunyókálni. Régebben, falun ezt az igényüket főként a kemencesutba húzódva elégíthették ki a házi macskák. A gombamód szaporodó panelházak, városok és a fűtéskorszerűsítés világában nehéz volt megfelelni ennek az elvárásnak, így ezen a téren is fejlesztésre volt szükség Kántás Balázs: Irodalom – ósdi lom? (Esszéetűd a(z) (kortárs?) (magyar?) irodalomról három tételben)Irodalom – ósdi lom? Esszéetűd a(z) (kortárs?) (magyar?) irodalomról három tételben
1. Kritika, irodalom, tudomány, kiüresedés
Kelletlen és kontár eszmefuttatás a kortárs magyar irodalomkritika tendenciáiról
Nagy inflációja van manapság az irodalomkritikának, műelemzésnek, ez talán senki számára nem kérdéses. Ha a magát még többé-kevésbé írás- vagy olvasástudónak tartó emberek jelentős részét megkérjük, hogy adjanak valamiféle definíciót az irodalomkritika, illetve akadémikus(abb) körökben az irodalomtudomány szavakra (de talán nem érdemes a kettőt szorosan különválasztani), sokan bizony csak csóválják a fejüket. Persze tudják ők, hogy arról a szebb napokat látott akadémiai diszciplínáról van szó, mely az irodalmi szövegekkel, azok értelmezésével és összefüggéseivel foglalkozik, de amikor az ember fia az irodalomkritikai szövegek funkcióján, s – talán még gyakorlatiasabb módon – azok hasznosságán kezd el gondolkodni, könnyen zavarba jöhet. A nemzeti fordulat kisprózája Tematikus, narratív és műfaji alakzatok Tormay Cécile húszas években írt elbeszéléseiben
A fordulat ténye Nincs különösebb okunk kételkedni annak a vonatkozó szakirodalom által sűrűn hangoztatott megállapításnak az érvényességében, hogy az 1918-1920 közötti időszak sajnálatos eseményei – a háború elvesztése, a forradalmak, hazánk köztársasági államformájának átmeneti megvalósítása a maga áldemokratikus anomáliáival, ezzel nagyjából egyidőben a Trianont de facto megelőző, máris elszenvedett területvesztések, majd a Tanácsköztársaság terroridőszakának polgárháborús és háborús állapotai, végül pedig a trianoni békeszerződés döntése alapján de jure is bekövetkező országcsonkolás – valóban „éles cezúrát” jelentettek Tormay Cécile pályáján is, mint annyi más, a századelőn működő írónk gyakorlatában, munkásságában úgyszintén, illetve a magyar történelemben egyáltalán.
Mézesmadzag Kattintson ide a kötet pár oldalas ízelítőjéért! … rímesek legyünk vagy szabadok? Ez a költészettani kérdés… merül fel, elsőként, Varga László Edgár esetében, mert számára, úgy tűnik, ez valódi sor(s)kérdés – amikor verset ír. Valószínűleg nem csak őt, hanem nemzedéktársait is érinti ez a dilemma. A fiatal költő első verseskötetét, a Cseréptavasz-t, az elmúlt esztendőben adta ki az Erdélyi Híradó Kiadóval közösen, a Fiatal Írók Szövetsége. 
|
Kiadó: NAPKÚT KIADÓ KFT