VideóAz Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója Keresés a honlapon: |
PublicisztikákMénes Attila legújabb regényének főhőse a kamasz Juli, akit édesanyja egyedül nevel. Juli anyja, Magdolna, ahelyett, hogy lányával foglalkozna, állandóan és kétségbeesetten keresi a szerelmet, újabb és újabb viszonyokba keveredik, melyek mind szakítással és az anya összeomlásával végződnek. A sok férfivendég miatt a házban is rossz szemmel néznek rájuk, végül már csak az alkoholista ezermester, Teve áll szóba velük. Mi történik, amikor egy ország felszabadul? Mindenki megkönnyebbül hirtelen, vagy cipeljük magunkkal a múltunk súlyát? A diktátort fejbe lőtték, rituálisan elégették az elnyomás kellékeit, de a titkokra nem derült fény, a régi reflexek pedig működnek tovább. Bármikor kitörhet újra az erőszak, mert a temetetlen múlt még fájdalmasan eleven. A tizenhárom éves Emma erős lány, tele kamaszos vadsággal. Paul Celan Meridián című beszéde mint művészetelméleti manifesztum
Paul Celan Meridián című előadása értelmezhető egy komplett művészetelmélet, azaz viszonylag jól körülhatárolható esztétikai elképzelések költői manifesztumaként. Amennyiben magából a textusból, s nem elsősorban a recepcióból indulunk ki, úgy talán megtehetjük azon állítást, mely szerint a költészet, a szépség nyelv általi előállítása Celan megítélése szerint mindenképpen magányos és keserves tevékenység. Ez az egész hangulat kérdése - Bakos Miklós képei a Fonóban
„ Arcképrezsim – fényképmoly „ címmel látható, Bakos Miklós fotográfus legújabb tárlata november 8-tól a Fonó Budai Zeneházban. A művésszel ebből az alkalomból beszélgettünk.
Typotex Elektronikus Kiadó Kft. 2013. Következetes diagnózis
POSZT-POSZTMODERN
Előadásként elhangzott a Magyar Írószövetségben rendezett konferencián, 1999. január 27-én. Töredelmesen bevallom: én az ötödik résszel, a "magyar posztmodernt" körüljáró fejezettel kezdtem a könyv olvasását, s csak ezt követően forgattam "komolyabb" oldalait, azaz merültem bele a benne fellelhető szigorúbb fogalmakkal dolgozó értekezések egy részébe. Eljárásomat főként az menti, hogy néhány filozófia szakot hozzám hasonlóan nem abszolvált kollegámmal ellentétben jómagam sohasem pályáztam a szaktudományos és/vagy foglalkozásszerű filozopter szerepkörére, mellesleg pedig az, hogy – amennyire megítélhetem – az itt jelenlévők között is szép számmal akadnak, akik hozzám hasonlóan cselekedtek. KISS JUDIT ÁGNES író, költő
„Nappal mintha elengedne, de éjjel leül az ország, és mesél nekem.”
- Bölcsészcsaládból származol. Így könnyű! - mondhatja az olvasó. Te is így érzed?
- Egyfelől rengeteg előnyét láttam. Arany-balladákkal altattak este, és négyévesen kezdtem olvasni, mert alaptevékenységként ezt láttam a szüleimtől. A versírást is örököltem, már apának gyerekkori játéka volt, nagyapám is verselt. Anya pedig Nagy Lászlót szerette-tisztelte apjaként. A Szép versek összes kiadása ott állt a polcon, bár eleinte leginkább a csúf bácsikat nézegettem, akkor még megjelentek benne a szerzők képei. Ugyanakkor épp emiatt nem gondoltam másként a versírásra, mint játékra, ez is közrejátszott abban, hogy lírikusként későn, harmincévesen kezdtem publikálni. Petőcz András: Az Egészen Kicsi Kis Létező és egyéb történetek Felnőttmesék "Egy napon, váratlanul, találkoztam az Egészen Kicsi Kis Létezővel. Erről írok ebben a könyvben. Erről a találkozásról. A filológiai rendőrnyomozó kortárs magyar irodalmi aktatára Poliptichon – Fantomképek a kortárs magyar irodalomról Zsávolya Zoltán Poliptichon – Fantomképek a kortárs magyar irodalomról című tanulmánykötete szerves, koncepciózus folytatása a szerző második, A fanyalgás művészete címet viselő rövid esszékritika-gyűjteményének. A szerző itt is azt a merész, kötetlen, olykor játékos, olykor provokatív, olykor egyenesen már-már a szépirodalmi regiszterre jellemző stílusbravúrokba hajló értelmezői nyelvezetet használja, mint korábbi, kisebb lélegzetű könyvében, és az irodalomtörténetileg-esztétikailag kétségkívül megalapozott interpretátori (inter-predátori?) állítások mellett nem riad vissza az elég markánsan vállalt, a kötet egészét végigkísérő és szövegszervező elvvé előlépő szubjektivizmustól sem. Nagy élvezettel olvastam a költő új gyermekverskötetét. Ez a világlevonat három forrásból ered: megőrzött, természetes gyermeki világlátásból – hiszen már nyolcévesen egy dalt zsongatott. Aztán az óvodás Zselyke a meglepőt, a különöset hétköznapi egyszerűséggel kifejezett gondolatainak, kérdéseinek „kölcsönzéséből”. Mindig tudni kell változni, változtatni. Az idő örök körforgása sem engedi meg senki számára a megpihenést a mindennapok mókuskerekében. Olykor csak a megszokott rutinunkat kell megváltoztatni, máskor meg az egész életünket más mederbe terelni. Évek hosszú során építünk fel egzisztenciát. Hajtjuk magunkat egy kényelmes, szebb lakásért, egy nyaralásért. Gyökereket eresztünk. Aztán ha jön valami új dolog, valami teljesen más, ami azzal járna, hogy a hozzánk közelállók élete is nagyban megváltozna, megállunk, és egyhelyben kezdünk el topogni… Mindig bele akarunk kapaszkodni másokba, mások jóváhagyásába, vagy éppen abba, hogy ellenzik majd. Biztosan másokba kell ahhoz kapaszkodnunk, hogy életünket jobbá tehessük? Vagy megfordítom a kérdést: biztosan jogom van megfosztani a másikat attól, hogy továbbfejlődhessen, hogy egy nagyot léphessen? A közvetlenség illúziója –
Bevezetés Jelen tanulmányban Paul Celan költészetének egy véleményem szerint igen fontos aspektusával, a medialitással, azaz a közvetettség/közvetítettség-közvetlenség problémájával kívánok foglalkozni, rávilágítva arra, a médiumok általi közvetítettség és a közvetlenség lehetetlen vagy szinte-lehetetlen volta, illetve e közvetítettség elleni küzdelem vágya miként jelenik meg a költő néhány ismert és kevésbé ismert versében. A médiumoknak és a medialitásnak napjainkban szinte számtalan fajtája ismert. Éppen ezért úgy gondolom, érdemes sorra venni olyan verseket, melyek talán lehetővé tesznek olyan értelmezést, melyen keresztül többek között a medialitás problémáira is engednek következtetni. Elsőként talán érdemes az egyik legősibb, ugyanakkor a költő által már saját korában is tökéletlennek tartott médiumról, az emberi nyelvről néhány szót ejteni. Az Ellenállás története és a történelem
A magyar-francia kapcsolatok terén a második világháború két történelmi érdekességgel is szolgál. Az egyik a földrajzi távolság ellenére is sokakat érintő hadifogság, franciáké Magyarországon és magyaroké Franciaországban. A másik a magyarok szerepe a francia antifasiszta Ellenállásban. Ennek magyar szépirodalmi feldolgozásaival foglalkozunk az alábbiakban. Mágnások, álmodozók, szélhámosok és szabadkőművesek P. Horváth Tamás Tündérváros című regénye a magyar prózaírás legnemesebb hagyományait követi, és érdekes átmenetet képez a történelmi fikció, az életrajzi regény és a dokumentumregény között. A szerző a világhírű pécsi fazekasmester és későbbi porcelángyáros, Zsolnay Vilmos fiának, Zsolnay Miklósnak az életét meséli el, aki a megörökölt Zsolnay-gyárat immár nem annyira újító-alkotó szakemberként, de sokkal inkább remek üzleti és diplomáciai érzékkel megáldott vállalkozóként virágoztatta fel. 
|
Vegyünk egy csipet Bulgakovot, egy leheletnyi Rebelais-t és egy egészséges adag Kunderát, máris közelebb kerültünk Karpowiczhoz. A Deus ex machinában a dolgok egyáltalán nem mennek valami jól a Földön. Az emberek elszigetelődtek, és már régen elvesztették a sorsuk jobbra fordulásába vetett reményüket - egyik napróla másikra tengetik fásult és unott életüket. De egyszer csak az Istenek a tettek mezejére lépnek. Földre szállnak. Sikerül-e Nikének, Afroditének, Jézusnak, Ozirisznak, Lucifernek és a többieknek helyre állítani a régi rendet? - Ignacy Karpowicz regénye briliánsan kidolgozott, ironikus értekezés a modernitásról. Egyszerre megdöbbentő és rémisztő. Provokatív és blaszfémikus. Nem véletlen, hogy elnyerte a Polityka hetilap 2010-es Paszport díját. Ignacy Karpowicz (1976) lengyel író, prozaista, utazó. Az írás mellett angolból,spanyolból és amhara nyelvből fordít, és utazgat Közép-Amerikában és Kelet-Afrikában. 2010 októberében a Wydawnictwo Literackie gondozásában látott napvilágot Balladyny i romanse című műve, mellyel elnyerte a Polityka hetilap 2010-es Paszport díját.