Egyéb publicisztikák, tanulmányok és esszék

PAUL CELAN KÖLTÉSZETE

MAGYAR RECEPCIÓJÁNAK ÁTTEKINKTÉSE, VALAMINT LEHETSÉGES HATÁSA A KORTÁRS MAGYAR KÖZÉPNEMZEDÉK
LÍRÁJÁRA

1. BEVEZETÉS

Mára már köztudomású tény, hogy Paul Celan, a háború utáni Európa paradigmatikus költője többek között a magyar költészetre is erős hatást gyakorolt, mely hatás a mai napig érezhetőnek bizonyul, akár egészen a kortárs magyar középnemzedék alkotóiig elérve.

Jelen tanulmányban többek között három, véleményem szerint a középnemzedék reprezentatív kortárs magyar költője, G. István László, Jász Attila és Schein Gábor néhány rövid versének összehasonlító elemzésére vállalkozom. Talán köztudomású, hogy az említett három költőtől nem áll túl messze a hermetizmus, mint költői beszédmód, e hermetizmuson keresztül pedig mindenképpen kimutatható Paul Celan költészettörténeti hatása is, mind a lírai beszédmódon, mind a retorikai megnyilvánulásokon, mind a motívumok hasonlóságán keresztül.

Mielőtt azonban részletesen rátérnék a középnemzedékhez tartozó három költő lírájának a celani költészettel feltételezett rokon vonásaira, úgy gondolom, mindenképpen rövid áttekintést érdemel Paul Celan magyarországi hatástörténete, melynek egészen máig ható eredménye, hogy viszonylag fiatalnak mondható kortárs magyar költők egyes versei még mindig mutatnak bizonyos Celan-hatásokat.

77 éves lesz Tandori Dezső

77 gondolat TD pólójára, Báger Gusztávnak ajánlva e szöveget

A hetvenhetedikbe lépett Magyarország legnagyobb írója. Nem mintha külön alkalom kellene, hogy köszöntsem, de legyen ez most az apröpó. (Félreütés 1.) Apropó. Röptetett apropó. Tandorit minden évben, legalább egyszer, illik köszöntenem. Ő tanított meg, hogy valamiként mindig van, legalább úgy, mint amikor sehogy. De most kiváltképp nagyon.

JELENTÉSVADÁSZAT –

Paul Celan néhány szokatlan

szóösszetételének vizsgálata

Bevezető

Paul Celan költészetének egyik jellegzetességét a szokatlan szóösszetételek használata kölcsönzi, mely már viszonylag korai költészetében is megjelent, illetve végigkísérte munkáját egészen 1970-es, tragikus haláláig. Nyelvszemléletéből kifolyólag minden bizonnyal amellett, hogy lerombolja a hagyományos emberi nyelv szerkesztési szabályait, korlátait, mely elgondolása szerint már nem alkalmas magasabb tartalmak kifejezésére, mindenképpen új, a korábbinál magasabb szintű, más szabályok szerint működő költői nyelvet akart létrehozni. Ezen költői nyelv alapegysége nyilvánvalóan a szó kellett, hogy legyen – a szó, mely mindenképpen olyan nyelvi jelnek tekintendő, mely folyamatos mozgásban, más szavakkal való kölcsönhatásban létezik, önmagán mindig túlmutatva.

A művészet technikai sport?
A QR-kódok támadása

- Drágám, siess, indulnunk kell a kiállításra!
- Egy pillanat, csak hozom a leolvasómat!

A http://holdkatlan.hu
QR-kódként

Egyre több QR-kód vesz minket körül. Ott vannak a szórólapokon, a vásárolt termékek csomagolásán, néha már a péksüteményes zacskón is. Ha a kedves olvasó még nem hallott róla, hogy mi ez, pár szóban összefoglalnám: A bolti árukon található vonalkódból fejlődött ki, azzal ellentétben viszont két dimenziós ábrázolása van. Míg az eredeti vonalkód csak számokat tartalmazott, az új megoldás sokkal több információt képes tárolni, ami lehet például egy honlap címe, e-mail cím, telefonos elérhetőség, vagy akár egyszerű szöveg is. Ezt a formátumot eredetileg olyasmikre találták ki, hogy ha az utcán megjelenő reklámtáblák, oriásplakátok felkeltették a járókelők, utazók figyelmét, akkor az okostelefonokkal a QR-kódot leolvashatják, ami egyből a megvásárolható termék honlapjára irányítja át a felhasználót.

Otthon, (de csak) majdnem

Ekaterina Joszifova költészetéről magyar nyelvű válogatáskötetének ürügyén

Ekaterina Joszifovának, a kortárs bolgár költészet kiemelkedő alakjának viszonylag későn jelent meg válogatáskötete magyar nyelven. A Szondi György fordításában napvilágot látott Otthon, majdnem című kötet hiánypótló a bolgár költészet magyar recepciójának történetében, éppen ezért úgy gondolom, mindenképpen megérdemli az elfogulatlan olvasói figyelmet.

Péter remek regényeket írt. Csak úgy dőltek, áradtak, özönlöttek belőle a szavak. A kiadói falták őket. Ő is falta a kiadókat. Mert hogy kiállhatatlan természete volt. Folyton csapongott. Nem volt képes egy mondatot egybefüggően végigmondani ugyanannak az embernek. Szétszórt volt, vibrált, minden elvonta a figyelmét. A legkisebb rezdülés a függönyön, a villamos idő előtti fékezése az ablakon túl, a radiátor ropogása. A környezetéből érkező (jóllehet nem is neki küldött) ezernyi emberi impulzus hatásáról nem is beszélve. Megbízóit ezért gyakorta kénytelen volt cserélni. Bármennyire is zabálták, amit írt, és keresték agyon magukat vele, lelki egészségüket (mint rájöttek, ki idejében, ki későn) mégsem akarták tönkretenni általa. A közvetlen túlélési ösztönük, a testi-lelki egészségük megőrzésének igénye végül felülkerekedett az anyagi meggazdagodásra irányuló törekvéseiken. Addig váltotta őket, amíg még volt hova, kihez továbbállni. Ellentmondásos hírneve bár megelőzte, az új, magukat még meg nem égetett kiadóigazgatók először a profitlehetőséget látták benne, és csak később jöttek rá elkerülhetetlenül: bizony nem bírják ők sem.

Az én gyermekkori karácsonyaim, pont olyan sziruposak, és kedvesek voltak, mint ahogyan azt levetítik a tévében. Apukám két óra szerencsétlenkedés után, a talppal együtt felállította a fát, majd a bátyám, anyukám és én, kapásból bírálni kezdtük, hogy görbe, hiányos, túl kicsi, túl nagy, túl kövér, túl sovány, de megállapítottuk, hogy jó az illata. Ezután anya visszament a konyhába a sütemények és vacsorafőzés fogságába, mi pedig a nekiláttunk a díszítésnek.

Ifjonti életmű?

Kapcsolódó tanulmány Kántás Balázs négy irodalomtudományi szakkönyvéhez

Át lehet-e a törni a nyelv/rácson?

(Nyelv/Rács/Törés – Közelítések Paul Celan költészetéhez)

A korához képest kiemelkedő teljesítményt nyújtó fiatal irodalomtörténész, Kántás Balázs Paul Celan munkásságáról írott tanulmánykötete^[1] azért is figyelemre méltó darabja a magyarországi Celan-recepciónak, mert ez idáig ez a könyv a legterjedelmesebb összefüggő kommentár magyar nyelven a 20. század prominens költőjének életművéről. Számos felróható hibája és/vagy vitatható állítása és módszertani aspektusa ellenére olyan irodalomtudományi szakmunka, mely a szintézis igényével lép fel, azaz a benne foglalt tanulmányok a lehető legtöbb nézőpontból igyekeznek megvizsgálni, körüljárni a celani életművet.

Colleen Flanigan természetbarát aktivista és kortárs művész. Többek között a TED konferenciasorozat keretében is tartott előadást készülő élő tengermélyi szobrairól, melyek a Biorock technológiával előállított, szabadon formálható korallzátonyokból állnak.

…tegnap még sírtam is. Pedig nem szoktam. Mert én kemény csaj vagyok. Ezt várják tőlem. De titokban, az autómban zokogtam. Sikerült olyan sokat sírnom, hogy még ma is álmos vagyok tőle. Most is enervált mindenem. Szemem leragad, és az agyam egy új, egy másfajta álomba akar ringatni.

Persze majd ez is elmúlik, ahogy minden. Csak most hidegebb van, mint tegnap, ma nem úgy állt a függöny az ablakon, mint máskor... a kávésbögrém is elmosatlan maradt a konyhapulton reggel.

A jelen rövid esszé arra tesz lényegre törő kísérletet, hogy Paul Celan egyik ismert versét a medialitás elméleti szempontrendszere felől (újra)olvassa, főként az elektronikus és optikai médiumok lehetséges reprezentációra koncentrálva a vers szövegvilágán belül. A médium és a medialitás lehető legtágabb definícióját igyekezzük használni, következésképpen mintegy McLuhan^[1] nyomán médiumnak tekinthetünk mindent, ami információ közvetítésére és / vagy tárolására alkalmas, beleértve a nyelvet, a művészet megnyilvánulási formáit, illetve jelen esetben természetesen a technikai médiumokat. Emellett vizsgálódásom abból a hermeneutikai alaptézisből indulok ki, mely szerint befogadás és megértés nem lehetséges médiumok, tehát közvetítés és közvetítettség nélkül.^[2]

A gondolkodás, mint módszer

Rugási Gyula 60. születésnapjára

Heidegger bácsi mondta az ötvenes években, hogy a tudomány, hölgyeim és uraim, képtelen a gondolkodásra. De a poszt-, és szürmodernitás már ennél is továbbment. Nemcsak a tudomány nem gondolkodik, hanem a költészet sem. A politika meg egyenesen a gondolkodás antiteste. A filozófia is csak mímeli, utánozza a valódi gondolkodást. Főleg a kontinentális. És extrapolálhatunk ebből nyugodtan. Megdöbbentő, hogy még a kedves, jó