VideóA Danubia Televízió videója Keresés a honlapon: |
Egyéb publicisztikák, tanulmányok és esszék
Júliusban még javában tart majd az évad a Nemzeti Táncszínházban. Az elmúlt évek sikerprogramja idén sem marad el: újra könnyed nyári élményt ígér a magyar táncművészet otthona az aktív kulturális tartalomra vágyó közönségnek. Újra július, újra TáncPark: teraszt nyit a táncművészet is. A Nemzeti Táncszínház a Millenárisra költözése óta, minden évben – így most már hagyományosan - júliusban a parkba költözik. Az alkalmi színpadon estéről-estére, kilenc napon át napon át váltják egymást az együttesek, így garantált a naplementés sokszínűség: a titokzatos tangótól a ritmust követelő néptáncon, és kortárs előadáson át a pezsdítő flamenco-ig.
Hogyan válik a törvény létté, a képlet képzetté? Képzeletté. A jel valósággá. A szó tetté. Miként igazgatja a cselekedeteket a nyelv? A sorsot a beszéd. Ezekről gondolkodott leginkább akkoriban. * Nem a tudatból az észbe, nem gondolatból gondolatba, hanem Igéből Igébe és Szellemből szellembe, sőt: életből életbe, a könyvből a testbe megy Isten Beszéde. Az Ige működését boncolgatta.
Ékszereket, használati kerámiákat és csodaszép dísztárgyakat is vásárolhatunk a Szentendrei Keramikusok Egyesülete művészeinek köszönhetően, akik 2024. június 15-16-án a Dumtsa Kézműves Kirakodón kínálják egyedi alkotásaikat. A Szentendre és Térsége TDM Nonprofit Kft. által szervezett vásár szombaton és vasárnap is 10-től 18-ig várja a látogatókat. A kerámiák sokszínűségével találkozhatunk a programon, ahol például megvásárolhatjuk Lantos Judit porcelán ékszereit, tálalóeszközeit, lakberendezési tárgyait, Ábrahám Anna Aniu ékszer néven pedig színes mázakkal különlegessé tett kicsi kerámiákkal, porcelán állatfigurákkal érkezik a Dumtsa Kézműves Kirakodóra. A Newsee Store Galéria-Kávézó-Teázó két keramikusának termékei között kőedényeket, használati kerámiákat találunk, amelyek főleg kávézáshoz és teázáshoz készülnek, Hidvégi Petra a gasztronómia és a virágok világa által inspirált iparművészeti munkáit ismerhetjük meg. A Vadász Erdész csatornáról
„Mindenki, aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, és Ő az Istenből lett, és mindenki, aki szereti azt, aki Őt nemzette. Szereti azt is, aki lett belőle. Abból ismerjük meg, hogy szeretjük az Isten gyermekeit, hogy ugyanakkor az Istent is szeretjük. És a parancsolatait megtesszük. Mert az az Isten iránti szeretet, hogy a parancsolatait megtartjuk, és az Ő parancs(olat)ai nem nehezek, mivel minden, ami Istenből lett, legyőzi a világot, és az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Ez az 1, János levél ötödik részének az eleje. Vida Sándor – fordítás. 1971-ben készült el. Ugyancsak ihletett, inspirált, ahogy a Szent Lélek (Szellem) kijelentette, Istentől lehelt átültetés magyar nyelvre. A héber ószövetség és az ógörög újszövetség így lett frissítve, egy újkori, modern magyar nyelvre. Nagy vívmány volt ez akkoriban. A héber rúach (szellem) és az ógörög pneuma (szellem) itt már nem léleknek van fordítva, mint Károli Gáspár idejében. A szavak imígyen alakulásának antropológiai háttere volt. A 400 évvel ez előtti világszemlélet beszűkítette az emberi lény valóságát két területbe. Test és lélek.
A Fefe Szabó csatorna videója
Minden eszme, minden alkotás csakis mágikus módon tud megvalósulni. A realizálás, pontosabban a formát öltés pszichotechnikai útja: a metamorfózis. A lélek munkálkodik, és az alap ideából gyakorlati módon, ahogy említettem pszichotechnikai furfanggal, képes sok-sok küzdelmen, vívódáson keresztül megvalósítani mindannyiunk pillangóját. Meditatív önfelismerés szükségeltetik a csendteremtő művekhez. Sok esetben a legdiszharmonikusabb művek váltják ki az elcsendesülést, a CSODÁLATOS ÁTALAKULÁST bennünk. Több alkotó esetében olvashattam azt a megállapítást, hogy a metamorfózist a befogadóra kell bíznunk. PUNK TUM. Nincs apelláta. Tények közlése átgondolatlanul. Ezzel én csak részben értek egyet, ugyanis az alkotás folyamatában az alkotó maga is átmegy egy csodálatos átalakuláson, még akkor is, ha néha megsérül. Van, hogy én is szétütöm a kezem egy nehezebb alkotásnál, de gondoljunk arra a hihetetlen, sérülékeny küzdelemre, amikor lepkénk elhagyja a bábját.
Szív bőségéből szól a száj,1 írja az Ige és már eme mondat is felöleli az idők abszolútumát. A végtelenséget, ami Isten számára véges. Mert Ő Neki átlátható, lebontható a nagy egyenlet. A szív, a lelkiismeret, mint a verbális szegmens motorja, kilöki magából, amit érez, közli a környezetével mindenkori közérzetét. Még ha hazudni kényszerül is, valamilyen szél visszasodorja az igazság birodalmába, ami a valóság. A nyelv. A szív teljessége, így fordítja Károli a bőséget, tehát minden tartalom, ami éppen van az emberi lélekben-szellemben, a személyiség szellemisége, kirobban a beszélő száján. A nyelv, amivel megforgatjuk a falatot a szánkban, a trambulin, onnan ugrik a szó a mindenség-medencébe. Vagy egy másik tudat légterébe. S a mondó eljuttatja a mondottat a hallgató fülébe-lelkébe. De miként fogadja be a beszéd fogyasztója az áramot? Részlet az MTVA P´amende, 2024.04.18-i adásából a henti79 csatornán.
Olykor-olykor hatalmas halakat vetnek ki magukból vizeink – a parton a felpuffadt haltetemek pedig további halált teremnek. Madarak hullanak élettelenül a földre – megtört röptükben a természet gyönyörű rendje omlik össze. Egyre gyakrabban. És oda, ahol addig szépség és harmónia honolt, döbbenet és pusztulás költözik. Egy ideig – vagy talán soha többé – nem csobog titkokat a Szamos, az Olt, a Feketeügy, a szőke Tisza, sem a tekintélyes, hatalmas „vén Ister,” mert vigyázatlan, átkos az emberi számítás… 1986. április 26-án éjjel 1 óra 23 perckor a családommal együtt sepsiszentgyörgyi lakásunkban aludtam. Ugyanúgy, mint mások, akik már évek óta belenyugodtak abba, hogy éhség marta, üres gyomorral, korán ágyba kell menniük. Csupán fél órára engedélyezett villanyhasználat mellett még a Szabad Európát sem hallgathattuk meg, pedig az bemondta… Az Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója Vállalkozásuk az élet – Szávai Géza és Szávai Ilona Az Erdély TV videója
Szigligetre először Parancs János hívott 1982-ben és ő is vitt le oda trabantján. Velünk utazott még Györffy László színművész, író is. Előző nap vettem 5 liter somlói bort és hoztam magammal egy marmonkannában. – Szigligetre bort! – szörnyülködött Parancs János. Azonban jó társaságba csöppentünk és az 5 liter bor gyorsan elfogyott. Kikre emlékszem? Tímár György író, műfordító, Abody Béla író, Galsai Pongrác író, akit még Pécsről ismertem és egy újságíró, akinek a nevére már nem emlékezem. De ez az újságíró még éjjel is bekopogott a szobámba, hogy megkérdezze: – Semmi nem maradt a marmonkannában? Ott volt még Deák László barátunk is, a kitűnő költő. János néhány nap múlva megörvendeztetett egy a nevemre írott verssel, egy akrosztikonnal. Expedíció a címe. Később megjelent egy kötetében, majd az összegyűjtött művei között, sajnos már a halála után. Fűkő Béla
„ÍGY, VAGY ÚGY, VAGY AMÚGY, AZ OCSÚ ELVÁLIK A BÚZÁTÓL”
„.A művészet olyasvalami, amit a lelke mélyén mindenki ért, tehát nem pusztán a művészek előjoga és kiváltsága, végső vonatkozásában arra hivatott, hogy visszaadja az embernek a szépségbe, az igazságba, a szabadságba, továbbá a valódi emberségbe vetett hitét, éppen ezért, ha egy műalkotás elkészül, az olyan, mint az utolsó ítélet, azaz minden a megfelelő helyére kerül.”
(Kovács Gábor tanár, író, költő) Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves közönségünk! Amolyan szobrászos attitűdből kifolyólag, ami a mai jeles alkalomból azt gondolom megbocsátható, azt is mondhatnám: kedves fanyűvő, kőtörő és vasgyúró Kortársaim és Barátaim! Először is köszönöm Önöknek, Nektek, hogy eljöttek, eljöttetek az emlékkiállítást megtekinteni, és „így, vagy úgy, vagy amúgy” jelenlétükkel, jelenlétetekkel kapcsolódtok ahhoz a tiszteletadáshoz, ahol a kiállító művész barátok a tavaly elhunyt barátunk Velekei József Lajos grafikus és szobrászművész előtt tisztelegnek.
Amikor Gyöngyöst elhagyta az autóbusz és a távolban hegyek kékesszürke körvonala tűnt fel, önkéntelenül elmosolyodott. Ismét itt van hát! Szinte minden évben – néha többször is – feljárt a Mátrába és a hegyek üdvözlésekor mindig ugyanazt érezte. Elérve Mátrafüredet átlépett egy bűvös határt, a sík vidék és a hegyek választóvonalán és egyszerre egy másik, sejtelmes, fenséges világba nyert belépési lehetőséget. Ez az átmenet fokozatos, Füreden még érezhető volt a közeli város lüktető forgalma, a parkoló tele volt autókkal és emberekkel. Aztán kezdett tisztulni a táj, a nyüzsgés lecsendesedett és a szintemelkedés a levegőt is megtisztította, kristályossá tette. Az erdő itt már sűrűbb volt, a fák nagyobbak, méltóságteljesebbek és a lombos fák között egyre nagyobb területet foglaltak el az örökzöldek. Szerette és a tájba illőnek találta az öreg, terméskőből épült nyaralókat is, melyek mintegy jelezték, hogy falaik itt már komolyabb időjárási viszontagságoknak vannak kitéve. Aztán következtek a szerpentinek melyek gyorsan nagyobb magasságokba emelték az utazót, a fordulóban csodás panorámával ajándékozva meg őket. Tavasszal a fák friss zöldjében, a kökénybokrok fehér foltjaiban, ősszel a nyári melegtől búcsúzó lombok színpompás kavalkádjában lehetett gyönyörködni.
Az egymással Lét és a magány köztes tere a beszéd. A beszélgetés. Ha egyedüllétben tartózkodunk, akkor magunkkal folytatunk párbeszédet. Soha nincs olyan, hogy elhallgatna az elme. Kiüresítené magát a tudat. A nyelv csinál mindig valamit a fejben. Ha mást nem is tesz, kérdez. (Ez az intervallum volna a szabad idő? De jó!) Ugyanazt a nyelvet használjuk. Mégis, olykor elmennek egymás mellett a mondatok. Kikerülik egymást a szavak. Elrepül a másik felett a megszületett jelentés. Alvás közben a beszéd a háttérbe vonul, onnan figyeli a nyelv a képeket, miként szövi a szó az elbeszélést. A tegnap.ma videója 
|
