Keresés a honlapon:

Kántor Zsolt: Érzés íródik a nyelv húsába – Szellőznek régen kinyitott szobák

 

 

 

 

Érzés íródik a nyelv húsába

Szellőznek régen kinyitott szobák

A bölcsesség a mélység, az értelem a magasság. Íz és illat. Együtt közlekednek. A nyelv világteremtő közeg. A szó által lesz megértés. Minden általa lett. S folyamatosan úton vagyunk a felfogás felé. Teljesen majd csak akkor vesszük birtokba a dolgot, amikor megdöbbenve tapasztaljuk, hogy használni vagyunk képesek. Isten géniuszként teremtette meg az emberi testet. Virtuóz szobrászként. Beleírta a természetünkbe a törvényt. Beleszőtte bőrszövetünk regiszterei közé a lelkiismeretet. Az orrnyálkahártyába a hetvenhét illatot. A nyelvünkbe az ízeket. Szemünk anyagába a színek emlékezetét. A lelkünkbe az érzéseket. Sejtjeinkbe, a részecskékbe húrokat helyezett. Génjeinkbe ösztönöket. Ez a mintázatunk. Múltat is teremtett. Csak eltakarta eleinte előlünk. Majd kinyilatkoztatta végül, amit illik megtanulnunk. A titkok az Úréi. De a misztériumok olykor maguktól kinyílnak, mint a tavasz szirmai. Nappal beszélgetnek velünk, hogy felismerjük tennivalóinkat, estére bezárulnak. Hadd telepítse a frissítéseket az éj. S az érzéseink valóban beleíródnak a nyelvbe. Mihelyst megfogan a szívünkben-lelkünkben egy emóció, az elme szeretné rajta kapni a naplóíráson az emlékezetet. S a pre-egzisztencia, mint előzetes létezés, kezd kirajzolódni tudatunk vetítővásznán. Hisz mielőtt álmodni tudtunk, éltünk. A fény a nappal teste. Még mi előtt Napot teremtett isten, világosság már létezet. Ez volt a Fiú. A felfénylés. Az engesztelés kvantumja. Átment az átjárón. Mi követjük. Önmagunknál is közelebb van hozzánk. Ezért van, hogy rögtön felkiáltunk, amikor bajba kerülünk. „Istenem!”

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2024-10-01 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.