VideóA Hatvan Online (HO TV) csatorna videója Keresés a honlapon: |
Egyéb publicisztikák, tanulmányok és esszék
Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal
A Biblia szerint Isten vörös agyagból formált meg bennünket. Mint a világ legzseniálisabb szobrásza. (Ezért akarja az Örökkévaló, hogy mi, a teremtett lények is Hozzá hasonlóan, alkossunk dolgokat.) Azután belelehelte az orrába Ádámnak a szellemét, ami egyben az élet bemenetelét jelentette az agyagba, ami hússá lett. Isten leheletétől az inak, erek, idegek is előjöttek. Előállt egy struktúra, egy organikus működés. Ugyanakkor, Ádám és Éva frigyéből már olyan emberek születtek (Káin és Ábel), akikbe a teremtő leheletet már Ádám adta tovább, a magján keresztül. De ezt követően minden megszületett egyén különböző tulajdonságokkal bírt. Isten azt akarta, hogy az emberi lények változatos, sokféle alakot, formát, arcot öltsenek. Hogy mindenki összetéveszthetetlen legyen. Akárcsak az Úr. A Hatvan Online (HO TV) csatorna videója
Tandori Dezső jelentősége túlnyúlik a betűvetők kompetenciáján. Őt a madarak és az angyalok regisztrálták az örökkévaló könyvében. Olyan nagyság, mint Hrabal vagy Kundera. Csak ő az élet létező elevenségét nem az ízek, tapintások hús-vér koordinátáin át szemlélte, hanem virtuális hologramokon keresztül. Amelyek árnyékok és párák mátrixai között bújtak meg. Csak idő kell erudíciójának méltó és hiteles értékeléséhez, világmagyarázatának felfogásához. Bizonyos lehet a magyar olvasó benne, hogy sokféle nyelven hozzáférhető lesz nemsokára. Ázsiója egyre emelkedni fog. Mert tekintélyes műértők fogják nagy elánnal újra-felfedezni. Felismerni benne azt az embertípust, aki hiányzik nagyon, immár, a földgolyó egyedei közül. Azt a különös karaktert és figurát, aki nemcsak a láthatót nézi, hanem a jelenség mögötti molekulák mozgására is felfigyel. Akinek van szeme az irgalmasságra és a kedvességre, az apró homokszemek rendezetlenségében rejlő zenei frekvenciák gyógyító hatására. Aki egy szárnytoll vonalaiból a végtelen működésére képes következtetni. S aki nemcsak megfogalmazni képes, hanem grafikailag ábrázolni is, a kvantumok szívzörejeit. A MNMKK - Petőfi Irodalmi Múzeum videója A HELYI-éRTéK / Zsigár Cecília csatornájának videója
Kedves Csaba! Mindig az egyszerűségre és a pontosságra tanítottál. Halálhíred váratlanul ért és olyan emlékzuhatag alá húzta szívemet és fejemet, amit mosolyogva idéz jelenem. A Gesztenyés utcai panellakás délutánjainak napsütésében töltött verselemzések és kötött formák tanításainak – számomra esztelen – eszmefuttatásában a tizenéves cigánygyerek akkor még mit sem sejtett abból, hogy olyan kötelékbe hajtja lelkét, ami életre szóló függés, mint József Attilába szerelembe esni. Tisztán emlékszem nagyokat beszélgettünk József Attiláról, miután megesett, hogy a saját versszakomat csempésztem bele az egyik versébe a legnagyobbnak. Elemeztük és Te mondtad: nehezen, de akkor is rájöttem a csalafintaságra. Olyan jól sikerült, hogy nehéz volt felismerni a különbséget. Tudni akartad milyen ösztönösség vezetett engem odáig.
Jézus 111 Akinek van, annak adatik. Először a szó érkezik. Az Ige érinti meg a szívet. Ahogy a Példabeszédek mondja, a nyelv hatalma dönt el sok kérdést. Életet adhat a Szó. De le is veheti a bástyát a sakktábláról. Amiben a leginkább bíznak, az fő akadálya a sors megjobbulásának. Bálvány. Tegyük a tárgy helyére Istent. Az Igét. Akinek van, annak még többet ad az élet. Van mihez képest. Miként szűnik meg, ami megmarad. Jó annak, aki gyűjt nehéz időkben is. Olvas. Ezékiel próféta és János evangélista, az Írás szerint, megette az Igét, a könyvet, hogy az valóságosan az én organikus részévé legyen. Ez is úrvacsora volt a maga módján. Az Ige minden alkalommal testté lesz bennünk is, amikor megértük, befogadjuk.
A MNMKK - Petőfi Irodalmi Múzeum csatorna videója Budapest, Polgárok Háza, 2024. 02. 23. 18 h Telt ház fogadott, amikor beléptem Pósa Zoltán könyvbemutatójára a Polgárok Házába. A bemutatót tavaly őszre, a szerző 75. születésnapjára tervezték, de az akkor, betegség miatt elmaradt, így a magyar kultúra napja is jó alkalmat teremtett az összejövetelnek 2025. január 23-án a Polgárok Házában. A szerző mellett Gáspár Ferenc, az est moderátora, egyben monográfusa ült, Bolberitz Zsófia előadóművész, illetve Kelemen Erzsébet kutatótanár, József- Attila-díjas író és irodalomtörténész. A MNMKK - Petőfi Irodalmi Múzeum csatorna videója
Rettenetes, hogy már három éve! Kabdebó Lóránt irodalomtörténész, tudós, egyetemi tanár 2022. január 24-én meghaltál. Filológus voltál, leginkább nem középiskolás fokon tanító. A katedráig görnyedten mentél, hátadon hordoztad a súlyosat, „az élet nagy stimulánsának”, a művészetnek kifürkészhetetlen titkát, majd perdültél egyet a hallgatók felé, fiatallá varázsoltad magad. Alakod megnőtt, amikor megszólaltál. Játékosan az asztal szélére ültél, olykor fel-alá sétáltál, tanítottál és tanítottál, mivelhogy arra születettél. Számos kitüntetést kaptál, mindamellett nem eleget. Többet, mást érdemeltél. Min múlott, kin múlott? Tudja, aki tudja. Itt jártál közöttünk, hozzánk beszéltél, kicsit sok voltál, nyomulásod a díjak felé kicsit kevés. A végén mintha elfáradtál volna. Halálod előtt néhány órával még elküldted utolsó köteted kéziratát a szerkesztőhöz, és mint aki jól végezte dolgát, entert nyomtál, kis idő múlva pedig valami történt.1
" 1957. szeptember 29-én telefonáltak, hogy keressem fel a Gömöri klinikán Szabó Lőrincet. Riasztó hírek terjedtek el a városban állapotáról. Már évek óta hallottunk hasonlókat, így méltán remélhettük, hogy a túlzott féltés találja ki azokat. Másnap meglátogattam. Igen elesett állapotban találtam. „Nagyon örülök, hogy eljöttél – üdvözölt – fontos dolgokat akarok neked elmondani.” 1926. februárjában ismertem meg Szabó Lőrincet. Abban az időben az Egyetemi Szociálpolitikai Intézet munkatársa voltam, mely intézmény célul tűzte ki a munkásság helyzetének megismerését és megjavítását. Az egész mozgalom az angol settlement intézmény sugallatára és utánzására épült fel. Hilscher Rezső, a nemrég elhunyt szociálpolitikus vezette. Ő azok közül a kevesekből került ki, akik komolyan vették a szociálpolitikát és hittek abban, hogy a kapitalizmus embertelenségét hatékonyan ellensúlyozzák vele. Jutalma a teljes meg nem értés volt. Az akkori hivatalos körök „titkos kommunistát” gyanítottak benne. A baloldal pedig „tolsztojánusnak” csúfolta. Én a kulturális osztály tagjaként irodalmi matinék rendezését kezdeményeztem. "
D. M.: Az újabb világpusztulás, a második világháború után írja Kodolányi János első ókori témájú mitikus regényét, a Vízözön címűt. Benne egy baráti kör szembesül az akkori világcivilizáció pusztulásával, a mezopotámiai és a bibliai hagyományokat utánamondó vízözöntörténettel. Néhány jó barát, összegyűlve a Csillagtoronyban, átéli és kommentálja a történteket. A modellek között mintha Kodolányi kortársai, barátai és vitapartnerei öltenének babilóniai öltözéket. Mint az ifjúkori regényében, a Tavaszi fagy címűben a Centrál kávéház életét, úgy láthatjuk görbe tükörben Kodolányi háború alatti baráti-ismeretségi körét. Namzi, a zsoltárköltő sok leányával Németh László, Hétil, a szerelmi dalnok Szabó Lőrinc, Úr-Ba'u, a süket könyvtáros Várkonyi Nándor, Gubbubu, a nyugati kultúrával példázódó diplomatikus viselkedésű író Márai Sándor portréját villantja fel. Kegyetlen szatírája baráti körének, egyben szembesítés is: az értelmiség sorsa és szereplése az állandó rendszerváltozások idején (ennyiben testvére a regény Határ Győző Heliáne, Szentkuthy Cicero, Márai Rómában történt valami című regényeinek). A „kettősórák népének” elitjéhez tartoznak, mégis megmerülnek gyarló emberségükkel a tér-idő eseményekben. Görbe tükörből és ugyanakkor szeretettel is nézi alakjukat, körülményeiket. Hiszen a Csillagtorony társasága az igazi környezete a bárkaépítő hérosznak, Utnapistimnek is. Ha baj közeleg, összegyűlnek, együtt vitatják meg a tennivalókat. Együtt vannak, amikor először rendül meg a föld végzetes figyelmeztetésként: amikor már nem a politikai történettel, de az elemek haragjával kell szembenézni. Kodolányi leánya, Júlia írja le memoárjában a jelenetet, amely egyik példája lehetett a csillagtoronybeli tanácskozásnak: Kodolányi és barátai összegyűlnek, vitatják, mit tegyenek a közelgő ostrom idején.
A fekete pont megijeszt, nem érzem tőle jól magam. Gyermekkorunkban kaptam ilyet. A pirosat sokkal jobban szerettem. Ösztönzött, motivált, hiszen megdicsértek. Még akkor jutott eszembe, miért nem csak a piros van. Legfeljebb, ha valami nagyon rossz történik, inkább abból vonjanak le, nem fog úgy fájni. Hogy másik tanuló vezeti az én pontozásomat? A pontvezető részéről ez nagy felelősség, másrészt lehet, hogy nem ő lesz a kedvenc osztálytársam. A legjobb lenne elfelejteni ezt az egészet. Mostanában boltokban, egyéb helyeken kínálnak fel nekem kedvezményhez juttató pontokat. Miután életem nagy részét iskolában, pontok között töltöttem, mondom, köszönöm, dehogy, gyorsan odébb állok. Ennyit a címről. A külföldről Magyarországra érkező kisdiák bizony nem könnyen illeszkedik be iskolarendszerünkbe. Illetve egyáltalán nem illeszkedik be. Miért is?
Heidegger szerint a megismerés és a létezés kiegyezése hozza el a világló rejlést. A rejtett igazságot, amelynek a felfedezése minden ember szép feladata. Meg kell tanulnunk azt a személyt szeretni, akit nem láttunk még soha. Ez Isten. A Mennyei Apánk. Ehhez nem kis bátorság kell. Gyermekként kell bíznunk Benne, Aki van, volt és lesz (mindig). Úgy támaszkodni rá, hogy eltávozunk a többi fogódzótól. Héberben a hit nemcsak a remélt dolgok megvalósulására való várakozást jelenti, hanem egyfajta rátámaszkodást a láthatatlanra. Azt, hogy teljes énünkkel, minden erőnkkel, erőtlenségünkkel, gondolatunkkal, félelmeinkkel arra a természetfölötti Valakire várunk, aki egyes egyedül képes rá, hogy bajainkból kimentsen. A megmentő, a megváltó Istenre. A Messiásra. Lovász Irén vizivárosi dalolóköréből mentünk fel páran a pesthidegkúti Klebelsberg Kastélyba október végén, mert a kastélyszalon új rendezvényének, a Művésztükörnek első vendége Lovász Irén volt. Már a villamoson éreztem, hogy valami örömteliben lesz részem, miközben könnyedén siklott a villamos a Hűvösvölgy erdei között. A Templom utca felől érkeztünk meg a patinás épület szépen gondozott belső kertjébe, ahol még az ősz utolsó rózsái nyílottak. Igazi rózsák voltak, még illatoztak is. A színpadon ezúttal nem csak Lovász Irént láttam. A beszélgetőpartnere Mirtse Zsuzsa költő, író volt. Ő indította el a beszélgetést egy kedves metaforával. Népmesei keretbe helyezte a sokszorosan kitüntetett magyar művészt, úgy, azon a nevén szólította meg őt, ahogy az övéi tehették még akkor, amikor nem volt annyira kitüntetett, elismert és tisztelt. A nagy művészből pillanatok alatt Ircsike lett, aki örömmel ment bele ebbe a játékba és ontotta magából azokat a történeteket, amiket már sokszor elmondhatott és azokat is, amiket lehet, hogy csak akkor este tudott úgy elmondani.
Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal
|
