Egyéb publicisztikák, tanulmányok és esszék

Exkluzív tárlatvezetés Gordon Eszter fotográfussal Keleti Éva életműkiállításán

A narratológiai vizsgálatok középpontjában a 20. század második feléig a szövegek álltak. Ezt követően a digitális tér és az annak hatására kialakult információs társadalom más médiumoknak, majd az intermedialitás lehetőségeinek is teret engedett, hozzájárulva ezzel a klasszikus narratív elemek transzformációjához.¹ Ugyanakkor az irodalmi textusoknál alkalmazott narratív stratégiák más médiumok adaptációs alapjául szolgáltak, azaz a szöveg az intermedialitás révén egy másik formában született újjá a posztklasszikus narratológia jegyében. Az eltérő mediális terek más médiumfüggetlen narratívák kialakulását is előidézték, amelyek akár egy textuális kontextusban is napvilágot láthattak volna, és némileg napvilágot is láttak. Jelen tanulmány célja egy ilyen komplex narratív struktúra vizsgálata.

Ez a narratívatípus egy filozófiai elmélet alapjaiból képződött meg a posztnarratív formájában, amely a butterfly effect elnevezést² kapta. Ennek a káoszelmélet alapjaira építő teóriának a lényege, hogy a véletlenszerű folyamatok, azok pozitív visszacsatolásai folytán, egy dominóelv hatású aktussorozat következtében messzire nyúló és hosszú távú hatást válthatnak ki az őket befolyásoló rendszerből. A teória megteremtője Edward Lorenz, a New York-i Tudományegyetem professzora 1963-ban alkotta meg tézisét. Ekkor a pillangó helyett még sirály szerepelt a reprezentatív kiindulópéldában.

Kult’30 – Az értékes félóra: László Fülöp kiállítás

Egy perc VERS – Hétvári Andrea: KICSINNYÉ LESZ

A rög gyermeke – Portréfilm Oravecz Imre költőről (portréfilm-előzetes)

A modern regényt az ismeretelméleti túlsúly, a posztmodern románcot viszont az ontológiai túlsúly jellemzi. (valóságillúzió, felfüggesztése). De a két pillangó egymásba szerethet.

Mennyire vágyunk arra, hogy ne vonja el semmi a figyelmünket a számunkra oly fontos gondolkodástól. S amikor már semmi nem vonja el figyelmünket attól, amiről egész életünkben azt hittük, ez lényeges, (a szél is eláll), akkor mi magunk vesszük el a koncentrációt attól a valamitől, amit eddig a legnélkülözhetetlenebb (vágyott) tevékenységnek tartottunk. Kikerüljük azt, amit szeretünk. Megunjuk.

„Nemzet metafizika nélkül, olyan, mint templom oltár nélkül.” Georg Wilhelm Friedrich Hegel kitűnő megállapítása azon kijelentések közé tartozik, amelyekkel a keresztények is egyetértenek. „A megismerés minden formájában az abszolútum szerez önmagáról ismeretet.”Ez is stimmel, hiszen Isten szelleme, azaz maga a Mennyei Atya találta ki a látható világot ilyen formában, amilyenben jelenleg megismerhető. Ő szerez ismeretet minden egyes történéssel és szabadalommal, mert Ő Benne lakozik a teljesség. S amikor az ember nyilvánosságra hoz valami egészen újnak tűnő, fantasztikus állítást, Isten csak annyit mond: „Na, végre! Észrevették.”És kipipálja az átadandó információk között.

Tőle származik a Szellem, Aki önálló személy, de nem független az Örökkévalótól. De külön entitás, Aki teljesen az Atya fejével és a Fiú, Jézus Krisztus szellemiségével gondolkodik, cselekszik. Ezért minden tudományos felfedezés először Isten elméjében fogan meg. S a Szellem helyezi bele az emberbe a tanítást, az invenciót, a szándékot.

Mindenki a saját szenvedéstörténete felől ismerhető meg - Hegedűs Gyöngyi

Magyar Írószövetség elnökválasztása

Egyetlen perc nyugalom, akár a szappanbuborék. Nem akarja a szív, hogy megérkezzen a pillanat. De jön! S meggondolja magát. Itt marad. A fodrásznál ül, szánt a borotva az arcán. Hallgatja a borbély szentenciáit. Nincs titok. Mondja. Mindenki hallja, amit mond az ember. Minden sarkon egy-egy műszer. Fáj egy kicsit a nevetés. Az öröm rögtön szomorúságba fordul, amikor elárulja a száj a bensőt. Kimondja mindenki, amit rejteni szeretne. A nyelv örökké önmagát teremti. S elárul.

Vancsó Zoltán: Feladat | slideshow, 4'

Varga Klára: A két torony meséje
Zene: ElektroKreutz

A jó örökséget hagy unokáinak. A bűnösnek marhái eltétetnek az igaz számára.

Péld. 13. 22.

( Az igaz ember nem egy műtárgy.) Jaj! Hogy ki az igaz ember? Nietzsche azt válaszolná, hogy senki. Rousseau pedig azt, hogy aki a virágot szereti. Kierkegaard viszont azt, hogy, át kell menni egy átjárón, egy kapun. Be kell lépni az örökkévalóságba Jézus személyén keresztül. Az élő Igén át. A testté lett Logosz az út. Ah. Az igazság. Ilyen egyszerű. Amit a filozófusok évszázadok óta kívánnak megtapintani, az Agorán kezet fogott velük. Krisztus, mint Abszolútum, rátette forradásokkal teli tenyerét Szókratészra, Arisztotelészre. De ők hitetlenek maradtak. S a világi szemlélet megvakította a hitetlenek elméit. Pál apostol kijelentést kapott az igazságról, s el is mondta Athén piacterén. Az igazzá levés annyi jelent, hogy elismerjük, a halálnál nagyobb Krisztus. Legyőzte a halált a Messiás. Feltámadt a halálból a Szó. Kijött a sírból Isten Fia. Mert nem a saját bűnei miatt halt meg, hanem mások vétkei miatt vált azzá. Az igazság önfeláldozása milliókat mentett meg. Ilyen egyszerű? Kérdezi ügyvéd barátom. Igen. De Jure- De facto. Ezek tények. Az emberiség viszont képtelen elviselni a legeslegnagyobb ajándékot. Mert valami bonyolultat szeretne, hogy elbújjon mögé. Igaz emberré válhat mindenki a vér által. S aki befesti magát ezzel a vérrel, máris vonatkozik rá a megváltás. Ez a líra igazából. Szép és nemes. Mégsem mítosz. Valóság.

William Blake és David Almond ifjúsági regényei

Van valami magától értetődően igaz a mondásban, ami szerint csak azt tudjuk igazán jól, amit képesek vagyunk megértetni, akár egy gyerekkel is. Ez feltételezi, hogy a fogalmak, a csak a szakértők által értett műszavak akadályait is képesek vagyunk megkerülni – a körülírás, a játék, a történetmondás, a sejtetés, a fantázia segítségével. Ezen az alapon az ifjúsági regény lényegében érintkezik a „nagy művészettel”: nem csak a kritikusok számára működőképes. Értékét éppen az adja, hogy a fogalmilag nehezen vagy csak közhelyesen kifejezhető örök emberi kérdéseket, élményeket képes érzéki formában, illetve nyelvi alkotásként hozzáférhetővé tenni. Lehetnek ezek akár szédítő természetfeletti magasságok, ugrásra csábító filozófiai mélységek, akár William Blake, akár egy ifjúsági regény.

A 85. éves Kalász Márton köszöntése

Ez a mondat azt jelenti, amit jelent. Jézus, mint Isten fia elszenvedte a legyilkolást, a kivégzést helyettünk. A szellemvilág ezt tudomásul vette. Tudja minden angyal, hogy nem a saját rosszasága miatt halt meg Isten fia. Hanem a teremtmény fajult el. Az emberiség bűnei miatt tette az Atya bűnné azt a Lényt, Aki bűnt nem ismert addig.

Akárcsak Noé idejében. De az Örökkévaló kegyelme most még nagyobb és kitágítottabb körű volt, mint a bárka idején. Tudta, hogy újra elromlik a „motor”, mivel az alkotó akarata ellenére az alkotás megette a pirulát, ami a gonosz ismeretet, a sötét tudást tartalmazta. Nem kellett volna. Így nem tudott saját erőből átváltozni, megjavulni. Beteggé lett a működése. Attól kezdve, hogy evett, ösztönössé vált a viselkedésében a hazugság. A gyűlölet. Erről tanúskodik a történelem.

Ezért A Mennyei Atya kitalált egy helyettesítő áldozatot. De ahhoz kellett a Fia, amit a legjobban szeretett ezen a világon. Mégis odaadta, mivel minket is sajnált, sőt! Annál több! Szeretett és azt akarta, hogy a bevett gonoszság-pirula hatását semlegesítse majd a fia kiontott véréből készült új pirula. És lőn!

The Bewitched: Scene 1 (Harry Partch)

Az idén is hosszúra nyúlt a nyár, akárcsak tavaly. Szeptember utolsó napjának délelőttjén, amikor e sorokat írom, pontosabban billentyűzöm befelé a számítógépbe (mert hisz „írás” ez is), 25 fokos hőmérsékleti csúcsértékre van kilátásunk, igaz, az idő s egünk mostanában kissé felhős.

Nincs már messze a következő hónap hatodika, amikor is a tizenhárom aradi vértanúra emlékezünk. No meg egy elbukott szabadságharcra. Azért használom itt a határozatlan névelőt, mert volt nekünk, később, egy másik évszázadban egy másik szabadságharcunk, elbukott az is, de szintén októberben ünnepeljük, kezdete, kirobbanása napját, bár elbukása már a rákövetkező hónapban esett. Ez utóbbi a szocializmus idején ellenforradalom volt a hivatalos megítélés szerint, később a népfelkelés címkéjét alkották számára, ma pedig immár forradalomként emlegetjük. Az egyiknek az elbukását, a másiknak a kezdetét ünnepeljük.

Szóval már csak egyet kell aludnunk, és eljön október, a szabadságharcok, népfelkelések, forradalmak hónapja. A kezdeteké s az elbukásoké. És itt az elbukás: halál.

A fog megette az összes gyógyszert, ami otthon fellelhető volt, Cataflant, Algopyrint, Algoflexet, Brufent, Aphrarax Dolot, Demalgont és Aspirint. És a fájó zápfog itta meg az összes pálinkát, a vörösbort és a tokaji furmintot. Azután ezeket a szereket kombinálta, hogy enyhítse a fájdalmat. A vörösbor és a Cataflan páros volt a leghatékonyabb. Attól két órát aludt. Egy hétig bírta, hogy elviselje a kínokat. Majd egy csütörtök reggel elment és kihúzatta a fogát.

Egy kétmilliméteres luk volt a zápfog oldalán. Jó mély. Ki-bejárt a huzat rajta a harmincnyolc fokos melegben. S az idegek kórusfesztivált rendeztek abban a kis lyukban. Ordítottak, üvöltöttek az észlelések. a nyilallások. Tort ült a gyulladás és a kín. Arra gondolt, hogy megkeresi a harapófogót a spájzban és maga intézi el, a saját kezével húzza ki azt a makacs csontot. De attól tartott, beletörhet a fog. Persze, a lüktetés megszűnt a kémiai szerek hatására, de a tompa fájdalom tovább munkálkodott.

A 2019. szept. 11-i Dokk est