Keresés a honlapon:

Kántor Zsolt: Szubjektum vagy individuum? – Az én sokfélesége

 

 

 

 

Szubjektum vagy individuum?

Az én sokfélesége

A Biblia szerint Isten vörös agyagból formált meg bennünket. Mint a világ legzseniálisabb szobrásza. (Ezért akarja az Örökkévaló, hogy mi, a teremtett lények is Hozzá hasonlóan, alkossunk dolgokat.) Azután belelehelte az orrába Ádámnak a szellemét, ami egyben az élet bemenetelét jelentette az agyagba, ami hússá lett. Isten leheletétől az inak, erek, idegek is előjöttek. Előállt egy struktúra, egy organikus működés. Ugyanakkor, Ádám és Éva frigyéből már olyan emberek születtek (Káin és Ábel), akikbe a teremtő leheletet már Ádám adta tovább, a magján keresztül. De ezt követően minden megszületett egyén különböző tulajdonságokkal bírt. Isten azt akarta, hogy az emberi lények változatos, sokféle alakot, formát, arcot öltsenek. Hogy mindenki összetéveszthetetlen legyen. Akárcsak az Úr.

Ezzel kapcsolatban alakult ki a vita, hogy milyen jellegzetességek, fogalmak tudják a legjobban körülírni ezt a sajátosságot? Melyik fogalom tartalmazza a szubsztanciát? Inkább az individuum. Vagy a szubjektum. A szubjektum egyéniséget, személyiséget, az ember énjét jelenti. (Egyes antropológusok szerint már a szövegeknek is van énjük.) Ez tehát a benső. Mondhatni: a lélek jellemvonásainak az összessége. A Wikipédia szerint: Az individuumokon, más szóval egyéneken, térben és időben behatárolható, egy biológiai vagy társadalmi csoporttól jól elkülöníthető személyeket értünk.

„Általában – annak ellenére, hogy minden ember körülbelül azonos fizikai felépítéssel rendelkezik (általában mindenkinek ugyanott van a lába, keze, feje, a fején a szemek, az orr, a fülek és a szá) – az emberek számára mégsem okoz gondot a körülöttük levő többi ember felismerése és egymástól való elkülönítése. Ez a valami, ez a megkülönböztető jel vagy tulajdonság, ami alapján egyik embert megkülönböztetjük a többi embertől, teszi individuummá az embert.”¹

Az szubjektum a lírai szövegek origója. Az individuum a potenciális szubjektum. Amit meg kell tölteni beszéddel és szóval. Ha kimondok egy nevet, a személy még nem jelenítődik meg rögtön. Meg kell erősítenem a nevet egyéb információkkal. Kinek a fia? Lánya. Miről nevezetes? Mit alkotott? Hol élt? Hogy beíródjon a személy, mint szubjektum az individuumba, mint héjba, edénybe. Az individuum a szubjektum ruhája. A szubjektum a mag, a tartalom. Az individuum a forma. (Amfora.)

Tehát az alkotás az individuum. A szerző pedig a szubjektum. A dióbél a héjban. Mint ruhát hordom magamon, a formámat, az alakom, az arcom, a beszédem és a lelkem. A lényeg mégis az, amit létre tudok hozni. Ezekben az alkotásokban megy tovább a lélegzet, a lehelet, amivel élet megy az alkotások elolvasójába is.

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2025-04-19 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.