Olvasónapló

Egyszer régen valamikor

Ősöm volt egy Isten -

Zeusz, Héra, Poszeidon

Antigoné, Erisz ?

Levezetném a családfát,

Ha nem volnék lusta

És, ha nem lenne a múltam

Száz lakattal csukva

A sejtésem bizonyosság

A mítosz-világban

Nem kell gondolatkísérlet

Nem kell hozzá számtan

Harangút

– Akkor vágjunk neki.

És elindultunk. Ketten húztuk az élet fehér fonalát és húztuk-húztuk, alászálltunk a rengeteg mélyére és minden jobbra harmadik és balra ötödik fát betekertünk. Magunkba szárítottuk virágait, ereinkben fosszíliatöredékek bolyongva keresik lelőhelyüket. Talán kézen is fogtuk egymást. Talán csak az illanó fonál rojtjai kötöttek össze.

– Családot szeretnék.

Hetedik bábu

Emlékszem a megszakadt telefonvonalakra,
a folyóban ázó fagyos ragyogásra,
és ahogy a hidak árnyéka feküdt alattuk;
megannyi ruhámban repültem a víz felett.

Évente kaptam tőled egy kócos, kistestű bábut,
pedig sohasem gyűjtöttem babákat,
csak bélyeget az elfeledett évszázadban,
mikor még volt forradalom és szerelem.

Oldalfény

A fény oldalról érte. Arcéle pengeélesen rajzolódott ki a szemközti tűzfalon. A fotós megörökítette azt a pillanatot, amikor a vágy mosolyt csalt az arcára. Szerette volna, ha minden jól sikerül, a mai nap fordulatot hozhatott az életében. Címlapra kerül.

Rágyújtott. A lámpák és terelők erdejében keresett menedéket a neki kijelölt helyen. Ez is új, eddig nem volt saját nevével ellátott széke. Számtalan kép készült róla, de a magazin újakat akart. Aláírta a szerződést, és remélte, megváltozik az élete. Voltak adósságai, az éjszakai élet sok energiáját felemésztette. Anyjáról kellett gondoskodnia. Alzheimer-kór, mondták az orvosok, gyors leépülés. Tavaly temette.

FAY KIM

A tengerentúli besztszellerlistákra felkerüléshez

elég sejtelmeskedni, valahogy így:

Sanghajban mindenkinek akad rejtegetnivalója,

akárcsak a közeli Saigon nyilvánosházaiban is,

de mindez semmi a szomszéd Kambodzsához,

a titokzatos múltú khmerek birodalmához képest.

Termosz-kávé II.

Mellbe vágta a hőség, ahogy az utcára lépett. Minden ember fura sajátossága, hogy azt hiszi elég akarnia, és amire vágyik beteljesül. Kinyitotta a kocsiajtókat és elszívott egy cigarettát, várva a csodára. Nem következett be. Mintha tüzes kövön ült volna. A leengedett ablakok mellett is teljes volt a szélcsend, ha lélegzetet vett, égett az orra. Mielőtt kigurult volna a parkoló autók sorából, felhívta a kollégáját és szólt neki, hogy benéz a Bakáts térre, aztán továbbmegy az Erkel utcába. Három lakásfelújításon dolgoztak ezen a két helyen. Amikor végzett, úgy döntött, kiautózik Óbudára és elvégez még ezt-azt, mielőtt szabadságra menne. Az idő szokás szerint elszaladt, hazafelé taposta a gázt rendesen, negyed ötkor toppant be a lakásba, kitárt ajtót, ablakot, leszórta magáról az átizzadt ruhát. A zuhanyból hideg helyett langyos víz ömlött rá. Azért felfrissült így is. Sörért indult, akkor rájött, hogy így is gyöngyözik a homloka. Sóhajtott, vizes palackot vett elő a hűtőből és ivott, mohón, hosszú kortyokban. Öt óra előtt pár perccel bekapcsolta a számítógépét.

Pessoa nem utazik

állandó készülődésem heve

elégeti a lélek térképeit

az indulás tájékozódási pontjai

megsemmisülnek

életemnek ebben a szakaszában

már pályaudvarnyi

maradása és meg-nem-érkezése van

s mikor ezek teendőim

fogaskerekei közé sodródnak

minden csikorog lassul döccen

ettől a többi alkatrész is torzulni kezd

idő idő idő kellene

és Mester aki elvállalja javításukat

Kántor Zsolt:

Az idill rekonstrukciója

Tételes elmélkedések

1

    Kéziratlapok borítják el a színpadot.  Éjjel hatalmas vihar rázta meg a teátrumot. De megjött az édes hétfő, kosztümös téboly, a Szorgalom Brigád elkezdte az ablakok beüvegezését. Üde dió, gesztenye és málna volt a díszlet-asztalkán.  

    – Mi ez a nagyzolás? – hallatszott a függöny mögül egy Hang. Igen. Ő a Hang hangja volt. Az abszolút szinkron bariton hercege, az ügyelő.

    A színpad bal oldalán egy kővederben, hatalmas fikusz állt. A tövében apró jácintok. S kék füvek. Mintha leszálltak volna a fellegek a földre. S egy árva margaréta sárgája is ott bujkált, mint apró véglény.

    S a szubrett melltartója lelógott a virágcserép ajkáról. Tegnap hagyta ott Edina, a dizőzként aposztrofált csinibaba. Édeni sírkertnek tűnt az udvar (csupa sár volt a beomlott fal miatt). Cizellált bilincs gurult a színpadi libikóka szárán (gyűrűnek látta, aki másnaposan arra járt). A háttér egy üveggyöngy-függöny volt. Nyakék-szerű eső (láncokkal).

81 sor

1

már régesrég nem játszod a szereped, pedig még mindig

ugyanazt az álarcot viseled, változatlan vagy, csak az ár-

nyékod lett kisebb, sokkal kisebb, az idő annyira el-

koptatta, hogy ha szeretnéd sem tudnád maholnap meg-

különböztetni magadtól, járóképtelen lett, akárcsak a

gondolataid, benne elképzeléseid a világról, ahol rönk-

ként úsztatod magad a sarkáig, és ha visszafordulsz

már nemigen látsz a nyomodban senkit

2

persze ez a te hibád is lehet, soha nem próbáltad meg for-

mába faragni magad, gyenge voltál beismerni az igazad

mások hazugságaival szemben, határt kerestél folyton, és

mindig magadba ütköztél, ez is egy olyan gondolat, amin

megint csak leállsz percekig töprengeni, hogy van-e képe

értelme a szónak vagy megint csak üres provokáció, ahogy

a tekintetek is folyton elfordulnak, mikor színpadra lépsz

holott nem szerepet játszol, egyszerűen csak megpróbálod

önmagad szerepként elviselni

Isten markában

    – Atyám, elolvasta a kötetemet? – kérdezte Szebeni nem kis kíváncsisággal, és némi szorongással a hangjában, de Bence atya szikrázó pillantásait látva már meg is bánta a kérdést és zavarában a sekrestye falán függő faragott feszület felé fordult, mintha attól várt volna valamiféle segítséget, vagy megváltást.

    – Fiam, az a könyv skandalum! – dörrent az öreg pap szónoklatokhoz szokott erős hangja. Merő erotika, pornográfia az egész. Szinte már ragadnak a lapok! Gyalázat! És mindez a mi gyülekezetünk egyik tagjának a tollából! Ahelyett, hogy Istenes verseket írnál és az Úr dicséretét zengenéd! Farkas került a bárányok közé! Míg én az örök érvényű isteni igazság kinyilvánításán fáradozom, te az emberek lelkét mérgezed, és lábbal taposod az evangélium tanítását! A paráznaság bűnében leledzel, és a sátánnal cimborálsz! Súlyos penitenciára számíthatsz!

    – Atyám, a katekizmus nem azt tanítja nekünk, hogy Jézus már megszenvedett a bűneinkért? Akkor miért kellene nekem ezért vezekelnem?

Közmagánbeszéd-gyakorlatok

      Blanche de Bruxelles

Zavarba hoz, ahogyan szólsz,

ha szólsz, és amiként hallgatsz;

idegesítő, ütemtelen cselek,

mintha folyton árnyékra vetődnék.

Empátia? Éppen most lennél

megértő? Nehogy már helyembe

képzeld magad! Ha sarokba szorítod,

a gyöngytyúk sem válogat elébe

szórt szavak között.  Fair play?

Hát persze! Poszter-mosoly fehére

nem véletlenül innen villan haza:

itt kedvezőbbek a fényviszonyok,

és stoptáblától mentes az egérút.

                          *

Szakterület

Nagyvilági, hallatlan  napsütés,

november végén ilyet -

Úgysem ezt látod, ha nem tévedek, ott

délutánra átporoszkál a fejed felett

az összes használható németalföldi felhő,

a határnál visszafordul, s megint újra eljő,

mint a női óvatosság: a magyarázat

előzi a hangulatot, elég kimondani, esik,

a fej vagy írás máris tombol, fonákot is

villant a halmokba söpört falevél,

a visszatérő mondatoktól maszatos jövőterv.

Nem zuhanyzol üres lakásban, frottírsárkány

törölköződért kiálthatsz bátran.

Egy szerény reklám

Nincs elképzelése a jövőjéről? Kevés vagy semmilyen iskolával nem rendelkezik? Nincs szakképzettsége és nem ért semmihez? Megbízhatatlansága vagy szenvedélybetegsége miatt nem alkalmazzák? Ne essen kétségbe! Van az Ön számára egy remek ajánlatunk! Tanuljon tovább egy gyorsan fejlődő iparágban, mely folyamatos növekedést produkál! Legyen tagja egy nemzetközi gárdának, ahol sok fiatal és energikus embert ismerhet meg!

Vagy talán Ön is egy unalmas irodában szeretne szenvedni, undok kollégák és unalmas akták között? Szívesen nevetne együtt a többi kreténnel a főnök hülye viccein? Szeretne évekig várni az előléptetésre vagy idős kollégájának bekövetkező halálára szeretne bazírozni? Ugye, nem? Ennél jobb ajánlatunk van Önnek!

Mese

álom és ébrenlét között

a titkos tartományban

mikor a kút még

kéménynek öltözik

de már szirmot bont

egy madárdal

mikor a derengés mögött

megtörténnek a mesék

te ezredszer is elhiszed

a királylány miattad nem ébred

hát megpróbálsz hozzá-aludni

magzatpózba húzva föl a térded

Chilis bab

– Van egy húszasod? – szegezte nekem a kérdést Párniczky Misi. A Mária utcában szaladtunk egymásba.

– Nincs.

– Húsz forint – hajtogatta feldúltan. – Nyavalyás húsz forint. Ennyi hiányzik a chilis babomhoz.

Szaggatott előadás következett. Csak másnap kap pénzt a hegedűért, amit az egyik híres muzsikus családnak készített. Nincs egy vasa sem. Nem evett egész nap. Minden vágya egy tányér chilis bab a zöligyümiben. Ez egy hely volt akkoriban, a kilencvenes években, ahová mindenki járt. Rendes nevén: Zöldség-Gyümölcs.

Közben rohantunk, mintha késésben lennénk valahonnan. Misi egyfolytában a járdát fürkészte. Szidta a világot. Ezt az egész rohadt világot. Amit már rég fel kellett volna robbantani.

A MOTOR

Török tekintete büszkén cirógatta körül fia karcsú alakját. Kicsit sovány a kölyök, de szívós – állapította meg tárgyilagosan. Apja fia: napbarnított bőr, arányos formák…

– Gyere a vízbe, apa!

– Rögtön, fiam, rögtön!

A férfi mosolyogva nyújtózkodott el a gyepen. Egész héten hajtott, a gépek még ott zakatoltak benne, ezért mindennek kétszeresen örült: a napnak, mely ugyanolyan gyengéden simogatta, mint ő a fiát, de elsősorban a napnak örült, amiből szinte soha sincs része.

előre rohan - hátrahagy

- hogy elmúljon a dagály -

mindig ugyanaz a part

mindig más a felirat

van az hogy a magány

csak suttog és suttog

érthetetlenül érezhető

imákat mindegyik végén

magánhangzókkal az Isten

áll őrzi bárányait

megannyi Ágnes

megannyi lepedő

Márkatudatos koporsóválasztás (3. regényrészlet)

Szabadtéri hóesés.

Mike az erdőben császkált. Sötét volt és nekiment minden fa, de ő rá se hederített. Volt nála elemlámpa, mégse kapcsolta fel. Egy igazi férfi a sötétben is férfi, nem fél benne, sőt, ott az igazán igazi.
    Mike bálványozta a női pinát. Minden élete a pina körül forgott, imádott foglalkozni vele, pinavadász volt, muff-fanatikus, és most acélos hirtelenséggel vonták ki alóla imádata habcsók tárgyát. Sajnálta, hogy fütyije garázsa nem fogadja már, nem parkolhat csak úgy be, leengedett kapuba törik a dárda, szomorkásan kint ragadt, kézzel-szájjal nem csapnak le rá. Legalábbis Vera nem. Hímvesszője magányát ki fogja most gyakran megtörni marokra fogással? Elfogyott körülötte a pina, pedig most egy féllel is beérte volna.

Mike teljesen Mike volt, nem tudott más lenni. Igazi, fiatal és szép. Lázadós. Mike merő vakmerőség. Vakmerőség... A fiúk azt hiszik, ez tetszik a lányoknak, a lányok meg elhiszik, hogy ez tetszik nekik.

canis merga

ősrégi eredetű ismeretlen objektum
(UFO)
talán más megkövült
barnás színű
porhanyós
a lakmuszpapiros
nem reagál rá
vízben
nem oldódik
inkább lesüllyed
(súlyos érv –
sokat nyom a latban)
íze SEMLEGES
szaga
(mintha derengene valami)
amolyan