Szépirodalom – Versek és slam poetry

Kép forrása: Pixabay

VALAHOGYAN ZÖLD

Semmit sem érzek…

illetve talán valami smaragd? vagy hínáros? zöldet…

meg azt a riadtságot, 

hogy épp csúszik ki a kezünkből a tál…

a zuhanás lassított felvételét,

a csattanást,

szilánkokra csillanást

és hozzá még néhány tompa puffanás

a  szétguruló gyümölcsök pattogó körei…

Néha azt hiszem, csak hozzá képzeltelek…

a táltartó négy kéz…

az enyém, meg a te két kezed, de

se kéz

se kristály

se tál

se gyümölcsök 

semmi…

csak a zuhanás előtti összerándulás

Forrás: langoloharapasok.hu 

EKSÖN

Boszorkány riszál az angyalcsapatban, szárnyas-patás, köpönyeges,

romlott gyümölcs a kamrapolcon, celofán alatt lapul, palackozva,

a lecsupaszodott faágakat fényesre sikálta rég a szél deres tenyere,

estére köd guggol a kertben, bujkálnak a meglovagolt özvegyek 

beigért bujálkodásukhoz illő, szagos-rojtos-sodort térdszalagjai, 

becsapja maga mögött a csálé kiskaput a kerítő, útszéli széplány,

himbálva megfeszül harangkötélként a kerítés biztosító lánca,

nyírfasöprűjére pattan a vénséges banya, s belesivít az éjbe: Eksön!

messziről visszhangként kíséri, tépett tollú csókák csúfos kacagása,

beszippantom élvezkedve a nyomában kunkorin kavargó kénkő illatot,  

közeledik az éji rozsdásvas-csikorgás, a huhogó kísértetek körtánca,

mikor a párkák már nem a fonalat, hanem a torkokat vágják a kertek alatt.

 
Fotó: Standovár Ágota

Elcsoszogok a halottaimhoz

Én elő-halott s Ők halhatatlanok

Virágokat lehelnek elém

S beszélnek hozzám

Az egyik: a véred voltam

A másik: én meg a lelked

De ne gyere közénk

Megbontanád a rendet

Hoztam nektek ételt meg italt

De hiszen tudod hogy nincs testünk

Akkor honnan tudod hogy itt vagyok

A szemeiddel látom magunkat

Hogy tudsz akkor beszélni

A lelkiismereted beszél fiam

Cseri József: Várjuk a tavaszt? 

Avar, te barna-rőt avar,
nyár zsáknyi pergamenje hullt,
kapott sebekre nő a var,
minden levélen ott a múlt,

az őszi szél ha felkavar
száz nyári kis történetet,
repül, forog, lehull hamar,
nincs rajta pont, sem ékezet.

Forrás: Cafeblog

A túlhízott, hájas szórakoztatóipar,

nehéz testét verítékezve vonszolja,

az aktuális események mögé szaporán odatotyog,

nadrágot old és végez imitált párzómozdulatot.

                             *

Kövérsége miatt jóízű szeretkezésre képtelen,

a valóságból neki járót csak megjelöli,

birtoklást és szándékot mutat,

zsarolva kér el, csábítva követel a buja akarat.

Debreczeny György Fotó: Hegedűs János

a végtelen időkből kiemelkedik
a hosszan öntörvényű idő
olykor nyugodt a menny
máskor dörög
ilyenkor vesszük célba nyilainkkal
az istent fenyegetjük

Fűkő Béla: A mag

Szabdaltságunk vitorlái szennyezettek

Tépettségük szelekben mérhető

Érthető, ha nyílt vizekben igazán szabadok

Ránk égett szárnyaink már nem is fájnak

a perzselődött szaru égető ragacsa már-már édes

Szurokba mártott távlataim rongált csőrű csapásokkal lyuggatottak

Mondjam, mutassam, hol lehet, betörni lelkemnek udvarába?

Mondjam, mutassam, hol lehet roncsolni, tövig gázolni vérereim deltájába?

Most lehet

Most lehet csak igazán!

Nagy Attila: Ő 

Félrevert harang

Hőség teszi, vagy cseppnyi délibáb,
fekete kézre tapadva ragad
a fehér áldomás. 

Seholsincs szavakat mormol magában, 
míg Intim Pistákból árad a lebenyből hullámzó folyó.

Okolva ökölbe tett kézzel
nem különb senki, 

félrevert harangból
harag, fóbia hangzik.

Kép forrása: Pixabay

AZ AKCENTUSRÓL

Unokám nem ismeri a csillagszemű juhászt,

sem Johnny Popcorn kalandos életét,

az Óperenciás helyett neki az Ontarió a nagy víz,

s dollárban fiadzik majd bankszámláján a betét.

Most még vállamhoz bújva azt búgja, Daddy, de

ha hirtelen hírtelen eltűnök, mint a tejfogát, hamar elfelejt,

egy időre legalábbis, hagyatékom mind, ami akad,

széthordja a szél, elrohad a magyar susnyásban,

s még egy kis akcentusa se marad utánam szegénynek.

Papp Ákos: Csöndbe zárva

Fonnyadt öregasszony az ősz,

a vaksi ködből lép elő.

Hajába ökörnyál fonódik,

szája szögletéhez még

odatapadva a nyár morzsái.

Szuszogva cipeli hátán

összekötözött batyuját.

A nyirkos avarban kaparász,

rőzsét gyűjt télire, hiszen hideg lesz.

Egy kerítésrács mögül

rácsodálkoznak a krizantémok.

Arcán halvány mosolyba futnak a ráncok,

mikor megüti orrát

a sírvirágok kesernyés illata.

Zilahi Nono:Reminiszcencia az édenből

Grafika: Sipos Sándor

Debreczeny György Fotó: Hegedűs János

legyen romantikus a manga

legyen benne család

és kedves háziállatok

meg akció is legyen benne

barát bajtárs és persze baj

nézzenek ki jól benne a nők

legyenek mellben kidolgozottak

legyenek népszerűek az üveghegyen

és a célcsoporton is túl

Kép forrása: Pixabay

A líra nem törekszik ellentmondás-

Mentességre. Maga a keletkezése,

Képződése és létrejötte is merő

Szempont-, és logika-nélküliség.

Esszencia és szubsztancia.

A költészet ízlelőbimbói a szavak.

A nyelv egy érzékszerv.

Az íze teszi szeretetté a gyümölcsöt.

Kép forrása: welsimanohaz.blog.hu

Három ember

egyik

elnöki díjat kapott.

másiknak Isten fejére helyezte

a kezét.

a harmadiknak csak a perec

lyuka maradt

mind a három jó

valamiben!

Kép forrása: Pixabay

VELED

A fejed két kezembe fogtam, hajadba túrva egy délután.
Elmosolyodtál.
Láttam a szemedben – kancsalít, ha közelre néz –
magamat, mint csupasz, riadtan kucorgó gyermeket.
Mamázhatnékom van néha – látod?
Arcod völgyeiben csillogó barna tengerszemek…
Megmártóznék, hogy kiszállva, a bőrömön vigyem még a rákenődött cseppeket
aztán bebújok a ruhád alá, hisz ott vagyok otthon, benned létezek

NÉLKÜLED

Most csak kavicsokat sírok.
Repedezett máló szobor és pereg ki belőlem az életem

HIÁNY

Jó, hogy mondod!
Persze, szervezek majd valami bulis programot.
Csak most…(nem is látod, Édes?)
megnyúzott vagyok,
lüktető véres húscsomó,
egy alvadó, liluló, zöldellő vérlepény
és valahogy’… nem szervező éppen.

Fotó: Standovár Ágota

istenem, annyira pici vagy
mint a tengerparti kövek
kedvem volna felkapni
eldobni, hadd pattanj párat
a víz felett, biztosan úgy
hullanál alá, mint ide-
künn az őszi falevél

Fotó: Csengődi Péter

A DELTÁBAN

Rohanni akarok

Feltépni a föld bőrét mint durva kartonpapírt

Homokviharban körözni

Át akarok vágni a nagy síkságokon ismét

Debreczeny György Fotó: Hegedűs János

a nagy költő repülő rovar volt a karbon korban

tori része látszódik három pár lábával

a kérészek egyik őse lehetett

iszapos agyagban hagyott lenyomata

igazán szerencsés lelet

legélesebben a nagy költő tori része

látszódik három pár cipőjével

a kövön hagyott lenyomat szerint

először pár millimétert haladt a csuszamlós felületen

mielőtt a legmélyebb cipőlenyomatot hátrahagyta

Magén István: Kis Robot

Most tehát tudod mi van még rajtad kívül,

eddig magadról tudtál csupán.

Kafka

hiába él itt hétszáz szó-szobor

napjainkban lehet elzongorázta még

mutatta mérhetetlen két fűrész láb a

felhőben drónok célképzetként áram

körben okoz megalkuvást a csönd

vége felé és a konyhában bográcsok

testhez szabva magas homloka hirte

len érdekek kereszteződésétől sima

szavakkal sérteget matematikailag

Mórotz Krisztina fotója

varázsló koromban öt platánfát ültettem erőt adókat
magritte pipájának láttad az egyik ágát fantázia  
ahogy a görög mondja filia  képzelet ezer éve ismerlek már
söpörd félre a földet a lábad alól idd a komló teádat  bódító
hallgasd a mesém gomolygó ködökről poros esőt mosó szeretkezésekről
vizes testünk erdő illatáról az avarról ahol nem jövünk zavarba
fekete szempilláid alá kék színű fényeket varázsolok amikor
                                                        – rádfordultam akkor láttam
                                                        a szakadt farmer foltozott emlékét –