Szépirodalom – Versek és slam poetry

Aknay Tibor: Folyópart

A parti álmok vén kövére ültem,
a gond gyötört. Az őszi lég hideg,
vacogtam is, de ajkam áthevülten
se kellett már a csókra senkinek.
Kigyúlt a hold, a füstös égi fáklya,
borongtam én, a föld bukott diákja.

B. Tóth Klári: Fent és lent

A MEGADOTT FANFÁRSZÁM

Jónás nem képes elfogadható jelszót választani,

titkárnője meg nincs, akinek diktálhatna,

hát akkor hogyan keresse most az Urat, aki

azt ígérte, hogy a kellő időben majd jelentkezik,

no igen, hogy kinek lesz kellő az az idő, s mire,

a megadott fanfárszám ismeretlen, néha egy villám, 

egy dörgés, az is mikor volt már, azóta semmi,

ismerősnek visszajelölte ugyan, fénykép nélkül,

de azzal is mire megy, üzenet, megosztás sehol,

a madarakká lett szavak fölröppennek ugyan

a felhőbe minden galád puskalövésre, remélve

menedéket az égben, nála választ keresve,

de Urunk csak nézi e kavarodást, tétován töpreng,

ősz tincsei mögött a gondolat kába, hallgatja, 

cetelne Jónás vele, van ugyan templomi térerő, 

cetelne megint, hívná, visszahívná, mindhiába.

Kép forrása: Pexels

      Aszongya egy lány a backstageben vihogva mit izész? 

Má’ nem menő a romantika.

Próbáltam hát a fülesembe rejtve az agyamat hagyni egy kicsit csendbe

Próbáltam úgy is mint egy emlősállat kölyke megértésre jutni ebbe’ a körbe

Szóval ha jól értem ezeket a szavakat: nem kell má’ romantikus kapcsolat.

Te adod a szád vagy a pinád a menő srác meg jól beteszi alád a verdát.

Vagy mittudomén 

néha úgy elönti a baszdüh bazmeg, 

olyankor mindegy is, hogy ki-be rob-ban bele

kipufogó cső vagy a Marinak a szája 

ő úgyis a világ csodája.

A csajok meg sóvárogva lesik, a következő numera melyikükre esik

Mer’ vele jutnak a mennybe, (na nem úgy, azt úgy csak teszik)

hanem a lájközön trendbe

Sikoltozva várják azt az öt perces csodát ‘miben ők uralják ‘ közösségi médiát

Puchberg Kép forrása: Wikipédia

a kolomp néha éjszaka is szól 

hajnalban tündöklő óriás katedrális 

a hegyek ölelte völgy, a város

szénaillatú alpesi réteken 

zeng egy nagymise itt mindörökké 

kis hegyi vasút fűzi fel mágikus fonálra 

a Hó hegyet, a réteket, a várost 

almaillatú kertekben világít 

néhány borszeszlángú őszi kikerics 

köröskörül a lombok alól érzed 

egy ősi zöld vér hűvös lüktetését

 
Kép forrása: Pixabay

Szeretlek!

Többet nem tudok.

Nélküled meddők a holnapok.

Ganglionokban hordlak,

és a lágy sugarú Holdnak

látom ívét szemedben,

vagy hajnalpírt,

mikor az álom elreppen,

és büszkén feszülő gerinccel leslek,

Bevallhatod vagy eltussolhatod,
a tiszta elme még mi jót remél?!
Vidám jövőt, virágos holnapot? 
Az eb csahol, de tudd, a pénz beszél!
Nehéz a sors, ha fúj a szembeszél,
s vajon mihez lesz úgy elég erőd?
A séma nyerni fog, vagy elvetél; 
de fel ne add, komám, a vég előtt!

Kép forrása: Pixabay 

MINTHA CSÚFOLÓDNA

Elhúz felettem

egy repülőgép,

mintha csúfolódna

dörgő hangja

hogy a bejárhatót

sem jártam még be.

Fotó: Hupján Attila

Eső esik. Konok.

Kötélre aggatott

nyirkos ruhák

az őszi bánatok.

Sárban dagonyázik 

a lajhár-lusta tél,

s bár hófehér

leplet remél, ázik

a hegy, a völgy. A szél

vasrozsda szagát

hordja. A kín

öreg csontokba 

fészkeli be magát.

Várakozik az ember.

Fázik. Nem más,

csak egy didergő kabát.

Fűkő Béla: Belső evolúció

Kiadom bérbe.

Tágas, fényes, meleg.

Összkomfortos, -hisz tudom a kényelem lényeges.

Szege krómozott, deszkája gyalult,

patinája viaszos, mézes.

Skandináv hagyományokat követ. -Ez már csak természetes.

Valaha vér áztatta szelíd dombját.

Felhő árnyékolta festői kilátását.

Forrás: szemlelek.hu

Monsieur R-t megvádolták, hogy homoszexuális,

és gyermekeket is molesztál az iskolában, 

fenyeget vagy jobb jegyet ígér,

ezzelf vádolták meg Monsieur R-t.

Monsieur R-t egy kisdiák vádolta meg a Facebookon,

azt posztolta, hogy a vén buzi

pornóképeket tart a szekrényében,

molesztálta őt, és másokat,

egy diákja írta ezt Monsieur R-ről a Facebookon.

A KÖLTŐ PILLANTÁSA

akár az orgyilkos mérgezett tőr vagy

a gleccserhasító jégcsákány hegye

mint magasba lendülő hóhérbárd

élén megcsillanó hajnali napfény

lézersugár, műtétlámpafény cirógatta szike

vízre lecsapó halászó sas sárga karma

futtában fölkapott aranytallér

kilobbanó láng a ravatalozóban

alvadtvéres sikoly a kényszerű nászágyon

röppenő kő verte szélvédőrepedés

páncélon koppanó robbanófejes lövedék

szakítólevél végén a papírlyukasztó pont

Homérosz sorsára alig ügyelve

még ha viharfelhős éjszakában

elveszetten, vakon tapogatódzva is.

Nagy Norbert 

Kép forrása: Nagy Norbert facebook-oldala

Magamnak, magamban, úgy vallak:

Rettentő erővel,

de színes ruhák híján.

Én nem bíbelődöm a hangerő-tekerővel,

s e sápadt bőrre sincsen

ős-betűvel írván,

hogy hozzád, hazám, pusztán

szívem, s születésem okán van közöm.

A néma vallomáshoz,

mit szótalan is tudok,

úgy szívembe költözöm,

hogy csak te lásd

azt a gyertyapislogást,

mit a szelek nem fújtak el,

s harsány szó nem takart.

Zilahi Nono: Csend-király. Grafika: Sipos Sándor

Kép forrása: Pixabay

VALAHOGYAN ZÖLD

Semmit sem érzek…

illetve talán valami smaragd? vagy hínáros? zöldet…

meg azt a riadtságot, 

hogy épp csúszik ki a kezünkből a tál…

a zuhanás lassított felvételét,

a csattanást,

szilánkokra csillanást

és hozzá még néhány tompa puffanás

a  szétguruló gyümölcsök pattogó körei…

Néha azt hiszem, csak hozzá képzeltelek…

a táltartó négy kéz…

az enyém, meg a te két kezed, de

se kéz

se kristály

se tál

se gyümölcsök 

semmi…

csak a zuhanás előtti összerándulás

Forrás: langoloharapasok.hu 

EKSÖN

Boszorkány riszál az angyalcsapatban, szárnyas-patás, köpönyeges,

romlott gyümölcs a kamrapolcon, celofán alatt lapul, palackozva,

a lecsupaszodott faágakat fényesre sikálta rég a szél deres tenyere,

estére köd guggol a kertben, bujkálnak a meglovagolt özvegyek 

beigért bujálkodásukhoz illő, szagos-rojtos-sodort térdszalagjai, 

becsapja maga mögött a csálé kiskaput a kerítő, útszéli széplány,

himbálva megfeszül harangkötélként a kerítés biztosító lánca,

nyírfasöprűjére pattan a vénséges banya, s belesivít az éjbe: Eksön!

messziről visszhangként kíséri, tépett tollú csókák csúfos kacagása,

beszippantom élvezkedve a nyomában kunkorin kavargó kénkő illatot,  

közeledik az éji rozsdásvas-csikorgás, a huhogó kísértetek körtánca,

mikor a párkák már nem a fonalat, hanem a torkokat vágják a kertek alatt.

 
Fotó: Standovár Ágota

Elcsoszogok a halottaimhoz

Én elő-halott s Ők halhatatlanok

Virágokat lehelnek elém

S beszélnek hozzám

Az egyik: a véred voltam

A másik: én meg a lelked

De ne gyere közénk

Megbontanád a rendet

Hoztam nektek ételt meg italt

De hiszen tudod hogy nincs testünk

Akkor honnan tudod hogy itt vagyok

A szemeiddel látom magunkat

Hogy tudsz akkor beszélni

A lelkiismereted beszél fiam

Cseri József: Várjuk a tavaszt? 

Avar, te barna-rőt avar,
nyár zsáknyi pergamenje hullt,
kapott sebekre nő a var,
minden levélen ott a múlt,

az őszi szél ha felkavar
száz nyári kis történetet,
repül, forog, lehull hamar,
nincs rajta pont, sem ékezet.

Forrás: Cafeblog

A túlhízott, hájas szórakoztatóipar,

nehéz testét verítékezve vonszolja,

az aktuális események mögé szaporán odatotyog,

nadrágot old és végez imitált párzómozdulatot.

                             *

Kövérsége miatt jóízű szeretkezésre képtelen,

a valóságból neki járót csak megjelöli,

birtoklást és szándékot mutat,

zsarolva kér el, csábítva követel a buja akarat.

Debreczeny György Fotó: Hegedűs János

a végtelen időkből kiemelkedik
a hosszan öntörvényű idő
olykor nyugodt a menny
máskor dörög
ilyenkor vesszük célba nyilainkkal
az istent fenyegetjük