Keresés a honlapon:

Draskóczi Ágnes: Úgy elcsendesedett már minden

 

 

 

Úgy elcsendesedett már minden

 

^{Sétálok szobáról szobára,}

^{nehezen találom a helyem.}

^{S bár szívemben erős a hála,} 

^{mégis, mi dolgom már nekem?}

^{Ez: újragondolni magam,}

^{hiszen mindkettő kirepült,}

^{vitte céljaim, sok szavam,} 

^{s hagyott itt nekem csendes űrt.}

Tudom, így kell ennek lenni,

élik már a sajátjukat.

S én anyategez, számszeríj, 

kilőttem a két nagy nyilat.

Drágáim, csak szárnyaljatok,

röptötök szép, magas legyen.

Az Úr kísérjen titeket,

s a tőle kapott kegyelem.

Úgy elcsendesedett már minden.

Évek illantak el hirtelen.

Sétálok szobáról szobára.

Itt a valódi ősz. Int nekem.

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2025-11-24 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.