Zsírcsend, tacsakos, langyos. Megszokjuk? Meg. Fulladozom, de mérem jobbik szememmel: a tornyok fölött még legalább két torony- magasságig tart. Része vagyunk egy tervnek. Igen, este majd besűrűl, bekásásodik. Nem ikrásan, mint a méz, hanem konszenzusosan, mint a társadalom. Te tanítottál, Atyám, arra, hogy semmi sem lehetetlen idelentről. S hova jutottál? Még lejjebb. Csak a lelkeddel kanyarodott vakvágányra a galaktika, föl, föl, radarok, telefonok hatókörén túlra, mert messzebbről szebbek lehetünk.
Csak a kezemben kellett volna bíznod de gúnyoltál vékony hangon: tengerpart? akvarell? öböl? abból a porba fúlt nevesincs faluból? ahol az ökörvérszagú fahíd korhadt deszkái alatt kövér unkák kuruttyolják a poézist és esténként a nap is csak úgy ereszkedik a vízbe mint hájas szakácsnő fürdik műszak után a főzőüstben
megmutatkozom a fénylő kietlenségnek mögöttem negyvenhat tömör sziklaoszlop balról szantálfüst jobbra kút körötte izzó illatos homok utolsó beavatási rituálé zajlik áldozati tánc szemben a fal és a kétszárnyú kapu rajta jel kicsit távolabb isten háta
ez tehát a hely a végső elhatározás helye személyes bolyongásaim kezdete milyen régóta énekel a sivatag pirkadatkor milyen határozottan akarom üdvözölni az őrzőt és érinteni a bronzkilincset az elfeledett dolgok labirintusában egyedül leszek és magam
Ma közel az ég, füvekre feküdtek a felhők, még zöldebbre mosdatják a rétet. A lábam most a réttől vagy a felhőtől vizes? A lejtő körkörös romokhoz vezet, melyek magukkal határosak, és nem jelzi semmi a határt, nem tudható, hogy hol vagyunk. Történet nincs mögötte, csak a Szent Elme tüzénél melegedő gondolat. Nyáj keresi elveszett pásztorát, aki már nincs, és különben is láthatatlan.
Nem mondom, hogy szeretlek, mert az olyan volna, mint mikor egy kutya csörtet, s végigvizeli a kerítést, hova bejárása nincs. Nem jelöllek meg, bár olyan soká bámultam hűlt helyed, hogy tükörképeink egybecsúsztak, s prizmáján a szónak, amit nem mondok ki, néha azt hiszem, értelek. De inkább ezt se mondom, ez a szó is vérmes, kertedbe harapom vele magam, pedig köztünk nincs semmilyen kapcsolat. Ami van, nem beszél, nem függ össze. Csak marad. Elgyászolatlan, céltalan.
Eltűntek a szörnyek Végre A szomszéd hajléktalan az erdőben Vidáman köszönt hajnalban Próbál pozitív lenni Mint mindenki úgy általában és mindig Hiába hasad a faág Mindennek szépnek kell lennie Ezt kívánja tőlünk a rend A csúnya is csodalátos, tudod Tudnod kell Különben áldozat leszel Hűséges lúzer Láss reálisan, ne álmodozz Mert a helyes valóságérzékelés Nagyon fontos, sőt Hiszen A szörnyeket már a szigetre szállították Lúzer vagy, ha azt hiszed, A bolt előtt ülnek A mi kis jólétünket Nem fenyegetik Már eltűntek A szörnyek
Egyetlen ambícióm volt: Hemingway-t megnevettetni, látni, ahogy ráismer verseimben a saját módszerére és elmosolyodik, de nem várt meg, és soha nem mosolygott, csak fejbe lőtte magát. Mire odaértem, mire benézhettem a verandaablakán, már csak az a rohadt karosszék maradt. Meg a puska. Ha erre gondolok, persze, hogy beindul a cubalibre-mojito, cubalibre-mojito hajtotta járat, cibalibre-mojito, cubalibre-mojito a helyi Bukowski-expressz, dübörög, zakatol, dübörög, zakatol, kattog a, kattog a vonat.
indulnom kell a folyó túlpartján vársz rám a fehérlő romok között leeresztett szemhéjjal úgy ahogyan megálmodtalak ha nem talállak meg nem létezel hányszor leromboltalak magamban hogy újraalkothassalak vonásról vonásra szervről szervre ezeregy titkos éjszakán át a lelkedet kerestem az egyetlent amely méltó rá hogy általam kapjon helyet a világegyetemben a dombokon túl a távoli füstoszlopok felett felhők gyűlnek könnyűek mint a madár mely holdtöltekor vigasztalhatatlanul rikolt amikor elérkezik az éjfél indulnom kell meztelen lábnyomok a ragacsos homokban mintha mindez már megtörtént volna a folyó a homok az éjféli madár és a füstfelhő a romok felett mintha mindezt már kigondolta volna valaki indulnom kell halaszthatatlan kötelességem ez az álom nyújtanám ameddig csak lehet de a folyó innenső partján rólam álmodónak már mocorog a szemhéja el kell jutnom hozzád mielőtt felébred
Kék fényárnyék Oly érett, mint a terebélyes nyár híre Tengeri szellő mintái reszketnek szavaidban
Menj be a hűvös szellő laboratóriumába A nap végeztével ágaid lehajolnak És megérinti a folyót a rajta ülő madár Mint a háború, mely bánatot hoz A szerelem a szív kalapácsa
A vereségek sem indítanak meg A kard tudja, hogy nincsen éle A felfűtöttség nyila mellett, mely kilép a sorból Amit te életnek hívsz, vajon nem egy ismert part Mely tárgyról tárgyra visszatükrözi tüzét?
Amit olvasok, az a te dalod Mely zord, magas sziklákról verődik vissza Oly régóta, tekervényes tiltott menetelésekre Reggelig felgyújtja a vizeket Ha egyszer elkezdődik
Az eső, mint a sav. Erősebb, mint a dudva, nyeli a föld, szomjas a rét, ezzel nem lesz letudva. Bugyborékos, egyre matat, ritmusa van, illata vas. Kopog, seper, nem alszik el, kanálisok, kalandra fel! Már azt gondolod, a könnyed csepeg, csuklik a tó, sétál az est. Nincs esernyőd, mi lesz veled? Majd megírod, hogy elveszett. Hogy az átázás most szürmodern, ahogy a Lövölde tér s a Kern. Végül megállsz, felnézel, amennyire lehet egyáltalán a mennyeire. Csurog a víz, olvad a szív, a ház is szétmegy vagy csak klikkel a híd?
Más nappalok más éjszakák más disszonanciák Az idegek szövőszékein másoknak szövünk ruhát Megbotlunk az ingerküszöbben de szemünket nem felhőzi homály tudjuk azt utak már nem vezetnek sehová Zsebünkből kilóg a ginesüveg megteremtjük a költészet az esőben Elfelednénk: bőrünk az új se lesz kevésbé feszes
tudja kedves, magában a hibátlan élete, ami vonzza a szemeket. merthogy látszik ám, mindig napra rakja a cserép virágot, pornócsatornástul fizeti a kábeltévét, és a függönye is ott vet ráncot, ahol a feng shui kívánja. meg, ahogy a jegyemet vizsgálja, közben fikázza a filmet, mire befizettem magam, majd, hátrafelé kissé sárguló, szabályozott fogsorával ívet harap a fánkba, mit kezemből kapott ki az imént,
Ez a webhely a Google és a StatCounter cookie-jaival kínál szolgáltatásokat és elemzi a forgalmat.
Az IP-címed és a felhasználói ügynököd a teljesítmény- és biztonsági mérőszámokkal együtt
megosztásra kerül a Google-lal és a StatCounter-rel a szolgáltatás minőségének biztosítása,
a használati statisztikák elkészítése, valamint a visszaélések észlelése és megoldása érdekében.
A honlap további használatával elfogadod ezeket a feltételeket.
