Videó

Az M5 videója




Keresés a honlapon:


Mórotz Krisztina: Öböl

 

Csak a kezemben kellett volna bíznod
de gúnyoltál vékony hangon: tengerpart? akvarell? öböl?
abból a porba fúlt nevesincs faluból?
ahol az ökörvérszagú fahíd korhadt deszkái alatt
kövér unkák kuruttyolják a poézist és esténként
a nap is csak úgy ereszkedik a vízbe
mint hájas szakácsnő fürdik műszak után a főzőüstben

Nyugodt maradtam az én tavaszom ez
nagy fehér ruhák lepedők abroszok száradtak a kertben
ott állok mögöttük összecsukott festőállványommal
és már látom a napsugarak egyre élénkebb villódzásaiból összefércelt fürdőlepedőt
amit feminin ívű öblei elé kap
szemérmesen a halhatatlan tenger
nehogy meglásd

Nélküled játszottam lelkem vásznán
citromsárgába váltott aztán hirtelen lilába a víz
és a partot tarka anemónák hada csillagozta össze
nem tudhattál róla hogy mégis neked szánom e tűnő pillanatot

Bronzhajamba temette magát a nap
padok támlájára különös karcokat
neved betűit vésték a csillagot
másnap hajnalban is ott álltam mezítláb
szám szélén fűszál kezemben paletta ecset

Minden titkom megtudtad
de már ezt is hiába hiszed

  
  

Megjelent: 2015-03-29 05:00:00

 

Mórotz Krisztina

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.