Videó

Posta Ákos István videója




Keresés a honlapon:


Első oldal | Előző oldal Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal

Kávé és

 

Hétfő. Egy kávézóban vagyok ma.

Valami különlegesre várok,

míg az egymásba borult illatok

úgy fekszenek rá az asztalokra,

mint a tettre kész szerelmespárok.

 

Kávémban megremeg a kiskanál -

ő már sejti, hogy figyelni jöttem.

A hirtelen született pillanat

most szép lassan összemegy és leáll.

Gyermekbénulás egy csöpp időben.

 

Üres

Megint ez a ház. Csak most
értem ide. A csend már belevéste
az árnyékokat a tájba. Apa,
hol vannak a kutyák,
kérdeném, de az üres szobában
csak emlék kering, vállamra száll
és látni, az udvaron teknőbe
önti a holdfényt és mosni kezd anyám.

 

BUDAPEST

 

ismerős

a maszatos hirdetőfal

a megkopott zebra

a repedezett aszfalton

a napszítta dobozok

a kirakatban

a friss kenyér illata

a sarki bolt előtt

a barátságosan mosolygó hajléktalan

az aluljáróban

 

donkihóte

akit anya szült ritkán
lesz donkihóte
vagy antonkolhász

egy darabka kolbász
némi aprópénz amiért
anyját barátját szerelmét
feláldozza megöli

láncfűrésszel felebarátját
precízen megfelezi ledarálja
felszeleteli önmagát

 

 

cannabismese

első mese

díványon fekszem lukas díványon

emlékszel a bohócokra mindnek

merev szeme volt tágra nyílt

merev szeme és borzvizelet

szaguk volt akkor még nem tudtam

mi ez csak néztek és én féltem

tőlük azt mondtad tedd a tükrödbe

rejtsd a nap szeme elé

mennyi voltam hat

 

 Strohmann hátrahagyott bédekkere Nyomkeresőnek

 

Már az első sétádon feltűnhet

hogy nincs két egyforma kerékpâr

és a piactéren nincs piac

a szabad ég alatt kínált forraltbor

még nem terjedt el

de láthatsz színesen korosodó hippiket

ahogy nyájként összekapaszkodva

az Aquarius-t zümmögik

hogy el ne felejtsék

ők egy közösség

kell-e mondani

magányos egyedként

itt hamar felfordulnának

 

egek

 

a csöndek közötti csendek

hangzása más mint a csendek

közötti csöndé mint amikor

várom hogy jöjjön az az egy

az elhalkult világban némán

gyújtok óriási tüzet ami nem

pattog csak lángol hangtalan

csak látni állandóan messziről

is olyan messziről is ahol az

az egy ül a zajban a morajban

a zúgásban ott ül az az egy

fülén kezei szorosan mondhatnám

hogy igazából a fejét fogja de

a zaj moraj zúgás miatt legyen

inkább a fül míg én a csendben

 

Holdrugó

Mikor az ember kapaszkodik
fűbe, fába, mezőillatú
szénába-szalmába,
hogy boldog legyen a sosemvolt
percek pillanatát élve,
s átérezze a kiérlelt
búzakalász-szerelmet,

 

 Dráma

Bejön, lehasal, megszűnik,

belép, látja, ugrásra kész.

Bent van, sebez, nem mozdulok,

félrefordul, nézem, kimegy.

 

Másnap az utca túl meleg,

tele az égbolt madarakkal,

csivitelés, verdesés,

egyedül a zöldfényű nappal.

 

Nehéz, párás a levegő,

zsigereinkben túlnyomás van,

ha fél fokot fordul a tengely,

megfulladunk a zuhanásban.

 

02:21

 

És Dave izzad tovább megy a Silence klasszikus amit holló feketében nyomtam egy paksi

táncparketten nyolcvannyolcban nem kimondottan rehab utáni állapotban ami lehetne akár

paradicsomi is mégsem mindig az pedig mind igaz csak néha megijedve kapaszkodom a

félelembe hogy meglássanak éjjelente úgy ereszkedik a csend a szobára mintha valakire

 

Reinaldo Arenas

 

Az ő Kubájában mindig ragyog a napfény.

Borús időben is aranyban tüzel a sziget, ahol

élete az éjjel-nappali szeretkezések története.

Gyermekként állatokkal kezdte,

tyúkokkal, kecskékkel, kacsákkal,

később párálló seggű kancákkal is,

szinte minden állatot képes volt megkívánni,

még a kutyájukat is rávette, hogy leszopja,

de ha úgy adódott, egy dinnyével, egy tökkel

vagy egy papayával is meg tudta tenni,

és ebben senki nem látott kivetnivalót ott, ahol

a madarak a felhők között párosodnak,

 

 

OVIsok

 

Őfel(eslege)sége:

Nem kell Brüsszel, se Schengen.

Moszkva kegyét esengem.

Jól tejel a Putyin-mutyim.

Zabos vagy rám? Vár Kukutyin.

 

Alávaló alattvaló:

Érted, én Fideszem,

lelkemet kiteszem;

nem kérdem, mit eszem:

eszi a hit eszem.

 

Nem olyan

 

A csend nem olyan, mint a vasárnap,

nem Isten-arcú patyolat nyugalom,

nem az elfehérült száj néma vacogása

és nem a táj békéje, mely mindent eltakar

nem, a csend nem olyan,

mint a szótlan visszafogottság,

szájra tapasztott tenyér,

mint az alkotás lámpafényben

vagy a madárdal nélküli fészek,

elhagyott ház, szikkadt

kenyér

 

 

Ölöm a disznót, főzöm a pálinkát

 

Hahó, Napocska! Köszi, hogy keltesz!

Ölöm a disznót. Emberek elé

Vetett disznót. Inkorrekt a kolbász?

A tort rendesen megüljük!

 

Alkonyi mámor, fő a pálinka.

Itt az összes szomszéd, a szakértők!

A whiskyvel szemben inkorrekt?

Csapatépítő a tréning.

 

Tudat alatt mintha

 

Most, hogy tudok rólad, van-e értelme 
mindannak, amiről eddig tudtam? 
Valóság lettél bennem, és egyben 
cáfolata is. Lefordíthatatlan türelem- 
játék, amelyben rám osztottad az alany 
szerepét. De mi van, ha mindketten

 

Márciusvég

mintha talpam alá szelídülne a murva
a vadszilvafa virága szirmait elém hullja
fehér szőnyegét milliomodszor újra teríti a tavasz
rigó- és gerleszóban de már semmi sem ugyanaz

 


Pillantásod nekem minden,
amire életemben vágytam;
két szép szemed ragyog, mint
monitor az éjszakában.

Ha váratlanul a szobámba lépsz,
remegő kézzel kapkodom.
úgy szeretlek, érted még a
Pornhub-ot is lekapcsolom.

 
 

Csillag-Braille

éji égbolt
nincsen rés sehol
hogy megláthatnánk
mi van Odafönt
egyetlen levél-e az Erdő
vagy számtalan más Tér és Idő
csüng Isten rügyező sétabotján

 
Első oldal | Előző oldal Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal