VideóPosta Ákos István videója Keresés a honlapon: |
Szépirodalom – Versek és slam poetryvagyonvizsgálat
az nem kutakodik semmiféle zsebben A holnap
a ma is egy a többi közt lesöpröd mint a morzsát már mennyi volt és mennyi jött nem érdekel a voltság
hihetetlen hogy vége lesz fölfogni képtelen vagy csoda nem történik veled az örökké szöveg csak Somlyó György emlékére A seb és a kés
A Stílus, mint tiszta eszme, maradt utána. Átütött a papíron, mint gézkötés alatt a vér. Aki olvasta, hálás lett, hogy él. Úgy tudta mondani, hogy kedv volt megoldani! Esztétika, mint áldott állapot, érzést ellett. Ami mélyen rejtve volt, derengeni kezdett. A szebbik élet napja
Új munkatársam jól megnézett magának az első napon, azt mondta, biztonsággal csak egyet állíthat ilyen rövid ismeretség után, azt, hogy én egy cirkuszoskocsiban fogantam, olyan faborításúban, kék-fehér csíkosban. GALAMBOK
Bele kellene írni ezt a verset a sárba, amiben galambok fürödnek, ahogy a jó versbe lehet csak írni, még a klasszikusokéba is, akiket nem érdekel más, egereket imádkoznak a templomokba, a szegények padsora alá, Éhség
Éhes vagyok, nagyon éhes. Csentem egy falatot A szobatársam sajtjából. A répa az enyém, Mégis ha beleharapok, Összerezzenek, mintha lopnék.
együtt kell maradni Kalász István Az utolsó megbánás felé c. írása nyomán*
azt hiszed együtt kell maradni A lovak bolygóján
És űzték őket, és hajtották őket, fel, a meredek lejtőn, a sváb pálinkafőzők. (Szemükben mohó, sárga láng.)
Alkonyodott, a félgömb alakú, lüktető hegy fekete kelésként falta az izzó rózsáira nyílt eget. PATRICK MODIANO
Francia létére is igen szép helyen végezne az ismeretlen Nobel-díjas írók mezőnyében. Mi akár büszkélkedhetnénk is vele, hisz anyai ágon félig magyar, ám talán mégse, hagyjuk, miért, miért, apai részről meg ortodox szefárd. A romantikusan hangzó Boulogne-Billancourt a szülőhelye, de 1945-ben. Homloka fölcsúszik, ritkuló haja megőszül, orrára vastag fekete szemüvegkeret kerül, mire mellére tűzik a Becsületrendet is, igazolva, hogy amit gyermekként elhatározott, mármint, hogy sikeres író lesz, elérte.
Rályi balladája
(részlet)
Fekete mén hátán Hüvös szelek szárnyán Elindult az asszony Elűzni menyasszonyt Fiának ágyából Selyem vánkosáról.
Zeng a föld, zeng a menny Rályinak nem kell meny Kiáltja az éjben Szemében tűz éget Nincs gátja dühének Nincs gátja dühének. akasztófahumor az akasztófaviccet Egy énekóra emlékére Palimpszeszt Győri László versére
Volt nekem egy kecském, tudod-e, kertembe rekesztém, tudod-e, megette a farkas, tudod-e, csak a szarvát hagyta, látod-e?
Szolmizálnom kellett ezt a dalt, mutogatnom illett azt a bajt. Dó-re-mi-fá-szó-lá: gyötrelem, ez tette pokollá életem.
Meggyötört a rémes hangtanár – negyven nevetséges éve már. Hallottam, hiába, mi a jó, nem illett dalába az a dó.
380
végülis mindegy hogy merre verekszi be magát az ember amennyiben embernek tartja magát még. az utcák nem feltétlenül sötétek mindenhol átázott cuccokat lát az ember lábon levegőben és csak úgy szétdobálva mintha már senki sem lenne ott ahol mindenkinek volt valaha egy csipetnyi igazsága. Pop . Átölel a nő, letörölt karfái derekam szorítják, beszélgetünk. Jobb így, mert utálok telefonálni. Hallgatni kellemesebb, ha végre megérintenek, igaz, kókadozom már a sok víztől, négyhetes az absztinencia, és ölelném őt vissza, csak azt nem érti, hogy bár régóta csinál így, nem tud megszeretni. Rákérdez még egyszer, hogy akarom-e ezt a gyereket. kis, karácsonyi angyaltalonkodó Bár nem vagyok kis Jézus, se ’Anti’, Kelléktár
lógnak tapsrend után, tegnap leköpött szögein kivénhedt, afrikbélű bábok. málló diszleten nyí kicsapott kuvasz, döglött fényű fejlámpák árnyán megfeszül. hogyan simítsam immár puhává szálkás, szíjácsánrepedt hitem? júdáscsókokat miként jegeljek? szakadt inakkal akasztva minden kellék torzidővé alvad, holt évekként szitál belőlük fűrészfogmart öröm. A kontextus összezsugorítása
Megérkeztem. A poggyász szétesett, a holmik szétszóródtak, min dobókockák. Zajlott a Ki nevet a végén? „Társasjáték ez az ország.” Megfogtad a csuklóm, eléggé durván vonszoltál. Nehéz volt az izzadtság. Átlátszó volt a parfüm. Mintha a szívembe állt volna a hajtűd. fehér vásznamról
álmomban mindenki alszik eszmélek lassított lépteim tompítják a hajnal neszeit nem szeretnék felzavarni senkit kulcs harap a zárba kilépek egy más világba partjáról csodálom ahogy kiflivé görbül és szunnyad a tenger védtelen mint én most kileshetem Aline Ohanesian
Hawaii születésű, de jó amerikai, igazi művelt yenki-lány, persze, amúgy meg szomorúszemű örmény is, a neve, ugye … Van egy rábízott története, nem hallgathat róla, mondja is, meg nem is, siratja is, meg nem is, nem keres felelőst, felelősséget, szívére szorított emlékgyertyát éget. Nem lenne fair a Musza Dagh-ot emlegetni. Biztos olvasta. Csak nem tud mit kezdeni a rálőcsölt múlttal, s így mi sem tudunk mit kezdeni a múltjával. 
|
