VideóPosta Ákos István videója Keresés a honlapon: |
Szépirodalom – Versek és slam poetrySzignifikátor Következő lap: Kardok Ötös, Vénusz a Vízöntőben. Csúszunk lefelé. Az asszony napról napra állatszerűbb, ivadékaink csökött korcsok, szégyen immár magyarnak lenni! Országunk a kufároké! Sarló-póz: kísérőnk ereszkedik pókfonálon.
Dolog és szellem Zalán Tibornak
A praxis leállt. A beszédet elnyelte a test. Jelentés telivé váltak sarkok, szögek, hegyek. Megszökött a Földről a tökéletes.
Új nyelvet szült az elv. A szégyen elégett. Kinőttek az ágai az égnek. A felhő füvet evett.
Mély álomból kelt fel, szaladt az Ige. S boldoggá ittasodtak a szelídek. S ők is megkóstolták a füvet Se szó, se dal Se szó, se dal, sem meddő dünnyögés, nem használ a csend ellen ma semmi, ha kiüríted méregpoharát, s a holnapoddal próbálsz szembemenni. A holnapod az idő tengelyén, mint megfáradt nyikorgás fennakad, mint karcolás egy rongyolt lemezen, ahol a hang ijedten megszakad-- ha idegeid tükrén siklanak a percek apró éles körmei, se szó, se dal, se nyugtató ima, sem álom-mantra nem használ neki. A Mester
Betartott ígéret vagy. Eddig nem tudtam Vigyázni a titkokra. Mikor kezdett jól menni, Akkor hagytam mindent abba. Végre az örömtől, Nem a félelemtől Remeg a lábam. Megkínálsz magadból, Elfogadni tanítasz. Úgy lettél a hétköznapom, Hogy az ünnep is megmaradt. Ismerlek, nyár
Hajlik az út, amerre járok, mélységes nyár van, szédülök, nem a távolban, csak itt előttem, játszik velem, a nyár kölyök,
elindultak a fák, a lombok, messzire lépnek, ha fordulok, kapaszkodnék az árnyaikba, játszik velem, a nyár konok, Fázom
merre járhatsz kedves. féltelek, hisz' lassan itt az ősz, hozzá ne érjen meleg tenyeredhez, ez gondolat csupán de homlokot redőz.
vajon kit szeretsz most, és az szeret-e téged, mint fényt kapott negatívot, bámulom a sötétséget. Szertelen
Már megint a nyár és megint a fények, hajnal, ahogy az éjbe rondít, tükörvakságba búj’ a lényeg és nem látok már el új porondig,
ez épp olyan, mikor a vetítőgép folyton ismétlő filmet fűz be, én csak nézem, és menekülnék, ezerszer láttam, és nem hoz tűzbe. Bűvös vadász és közlegény
Most is írsz valamit, "Postás, jégkrémmel", ez lesz a címe. A Fagylaltok Urát megidézni baljós, de nincs beleszólásom. Két hete érkeztünk, listáink a nappaloknál még mindig hosszabbak, reggelente újak is készülnek, én, ha felkelek, sokáig csak állok, agyaghadsereg katonája beázás-folt alatt,
lakótelepi kerengő
ma elindultam hogy megkeresselek az utcátokban tanácstalanul szólítottam le egy idősebb urat ismer-e tudja-e melyik lépcsőházban laksz megfogta a kezem bemutatkozott a te neveden és a lifthez vezetett ahol anyád rám se nézve köszönés helyett elhadarta élet-halál közt fekszel a János kórház intenzív osztályán A NYÁRI JÉG LÁNGJAI Pannon kotta
A rekkenő szorosban sötét illatú dió parázslik hamvadt, rózsás traminin darázs zöng, perzsakéken izz, a kéz ott felejti magát a napon vakító lapon. Amikor felszáll a gép
kicsit ködösödik az este bár nincs még sötét jó időben ellátnék ferihegyre fél hat tájt száll fel a gép thessalonikibe nyolcra értek az időeltolódás miatt másfél órára saccoltam én is az utat küldesz e-mailt ha megérkeztek eddigre becsekkoltál a gépre fölengednek leszedtem a ruhákat összehajtogattam a vasalást mellőzöm egy ideje mit tagadjam kit érdekel a gyűrött pólóm pizsamám ha nem lennék ilyen fáradt… így elvagyok lazán
Szimbólumrét: egek Szimbólumrétegek
Az ige a manna. Tészta és só. Nem kanna. Bár benne is van víz. Meg gyanta. Benne van a kenyérben a hang. Ja! Mert nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, ami Isten szájából származik. S a nyelv nyálban úszik. Ez a hit. a rab magzat
rugkapál-öklöz írok majd egy nyári verset kollázs Fellinger Károly verseiből*
nem mondhatom el apám kihirdette a hangosbemondón INVENTÁRIUM
A vers formára jól kigyúrt test, tartalmát tekintve felvág az ereivel. Joyce Carol Oates
Jó csaj. Én mondhatom így, hisz egyidős velem. Magyar, zsidó felmenőkkel dicsekszik, de ma már ki nem? Szikár, céltudatos, talán túlságosan is. Mindenesetre a nyomasztó félelemkeltés professzorasszonya, a detroiti mocsok, erőszak leltárfestője, miközben máig nehezen tudja felejteni az Öböl-háború áldozatait. Rengeteg könyve jelent meg, főleg Amerikában, de Európában, nálunk is tábora van. Még a rossz könyvei is jók.
befejeze
addig kellettem amí közvetlen utána hogy ne kicsi szívbe ennyire óriási persze hogy szétreped nem fért el sem össz amíg férceltem addi szavak potyogtak kelletle a férfi az útszélen áll má megint stoppolja a véletlen más asszony mást lát más csendben tágul a világ enny addig kellettem amíg ne volt hova eljutn Pessoa asztala (Prózai vallomása szerint 1914. március 8-án csiszolt márvány melyen 
|
