Keresés a honlapon:

Kántor Zsolt versei (Dolog és szellem, A beültetett szó)

 

Dolog és szellem

Zalán Tibornak

 

A praxis leállt. A beszédet elnyelte a test.

Jelentés telivé váltak sarkok, szögek, hegyek.

Megszökött a Földről a tökéletes.

 

Új nyelvet szült az elv. A szégyen elégett.

Kinőttek az ágai az égnek.

A felhő füvet evett.

 

Mély álomból kelt fel, szaladt az Ige.

S boldoggá ittasodtak a szelídek.

S ők is megkóstolták a füvet.

 

 

A beültetett szó

Robert Goffin barátomnak

 

És ott fekszenek a bensődben a lehetséges mondatok, mint alligátortojások a lagúnák mélyén. A tengerparton egy csonttalan billentyűkkel preparált pianínó várja a kesztyűben zongorázó cerkófmajmot. A hegedülő robot örökké vérző tollazatú pingvineket táncoltat. Glisszandók csúsznak le a hegedűvonóról a gyöngyöket szülő kagylókra. S a szinkópák a hegedűhúrokról a dobok kifeszített bőrredőire ugranak. S akkor kettéválik a pillanat. S az óceán ölébe bukfencezik a Nap. És felkel a szó. És szétesik a díva és a divat. S lesz új hang, új alap. A falatok a szájban leomlanak

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2017-08-05 08:37:46

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.