Keresés a honlapon:

Fövényi Sándor: Fázom

 

 

Fázom

 

merre járhatsz kedves.

féltelek, hisz' lassan itt az ősz,

hozzá ne érjen meleg tenyeredhez,

ez gondolat csupán de homlokot redőz.

 

vajon kit szeretsz most,

és az szeret-e téged,

mint fényt kapott negatívot,

bámulom a sötétséget.

 

mondd, most kinek beszél szemed,

és kinek hallgat a szád,

én miattad megjártam az eget,

te is miattam: hazudhatnád.

 

néha fáj itt a baloldalon,

furcsán zörren a szív,

de kitépem, megtagadom,

szétmarcangolom apró darabokra,

ne legyen többé senki rongya.

 

még eszembe jut, ahogy

felém futsz akár kerítésen a rózsa,

s fulladtunk őrjöngő csókba,

kapaszkodva, zihálva,

mint lián a faágba, utolsó pár

a rettegett jégkorszak előtt.

 

azóta minden délelőtt

maga az éj, mert szorítom szemem

hogy őrizzem álmom, hol vagy kiáltom,

ne félj ha itt az ősz, nekem az

egész világ a kabátom,

mégis, hogy fázom, mégis, hogy fázom....

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2017-07-30 07:00:01

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.