Keresés a honlapon:

Suhai Pál: Egy énekóra emlékére

 

 

Egy énekóra emlékére

 

                       Palimpszeszt  

                       Győri László versére

 

Volt nekem egy kecském,

tudod-e,

kertembe rekesztém,

tudod-e,

megette a farkas,

tudod-e,

csak a szarvát hagyta,

látod-e?

 

Szolmizálnom kellett

ezt a dalt,

mutogatnom illett

azt a bajt.

Dó-re-mi-fá-szó-lá:

gyötrelem,

ez tette pokollá

életem.

 

Meggyötört a rémes

hangtanár –

negyven nevetséges

éve már.

Hallottam, hiába,

mi a jó,

nem illett dalába

az a dó.

 

Más hang lett belőle,

dóra lá,

lehúzott a földre,

föld alá.

Nem találtam én a

hangokat,

így beszél a néma:

tátogat.

 

Az énekem így lett

unkahang,

haltam én s megéledt

egy varangy.

Nincs a hang s a jel közt,

nincs a híd,

amit össze nem kötsz,

szétszakít.

 

Ha a jelben hangra

nem találsz,

csak repedt harang a

folytatás.

De egyszer Csajkovszkij,

csupa méz,

ő az az orosz, ki

megigéz.

 

Harmóniát véltem

hallani,

noha ma sem értem,

mi a mi.

Fogalmam sincs róla,

mi a fisz,

az összhang folyója,

ami visz.

 

Nem dó-re, nem farkas,

csakis a

lélekben hatalmas

muzsika.

Hol van már a kotta

szégyene,

rég elhamvasztotta

a zene.

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2017-06-30 07:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.