Keresés a honlapon:

Molnár József: Holdrugó

 

Holdrugó

Mikor az ember kapaszkodik
fűbe, fába, mezőillatú
szénába-szalmába,
hogy boldog legyen a sosemvolt
percek pillanatát élve,
s átérezze a kiérlelt
búzakalász-szerelmet,
s ott a csendben,
békés üdvösségben,
hol lábaink
alatt kígyók suhannak,
hol fejünk
fölött fosztó karvalyok
a levegőt tépik,
ott az egymásra dőlt,
derékba tört határtalan
határban, hol a tengerek is
holdrugóra járnak,
nincs az a
végtelen, mely ne
érne véget.

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2017-06-11 07:00:34

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.