VideóAz Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója Keresés a honlapon: |
Dunai Andrea prózaversei (02:21, 03:42)
02:21
És Dave izzad tovább megy a Silence-klasszikus amit holló feketében nyomtam egy paksi táncparketten nyolcvannyolcban nem kimondottan rehab utáni állapotban ami lehetne akár paradicsomi is mégsem mindig az pedig mind igaz csak néha megijedve kapaszkodom a félelembe hogy meglássanak éjjelente úgy ereszkedik a csend a szobára mintha valakire várna még titok hogy mindent itt hagyok az óraketyegéssel nyugtatom magam minden rendben sötét álmaim is egyre éberebben hajolnak rád a híd korlátján is áthajolnak ha kinyitom a szemem még látom a falon a beszűrődő fénycsíkokat jól van az utcalámpák is végzik dolgukat és te nem jössz beúszom szemeid elé lassan figyelem hosszan S-alakban hogyan fogy el az ölelés karjaidban nem könnyű rád nézni mert olyan a szemed kitakarja magát a szürke utca a meztelenség összes cucca rám kiált és álmaimra felfeszítve lapot húzok huszonegyre.
03:42
Egyre távolibb egyre füstösebb egyre feketébb a mocska egyre gyászosabbra fest nem tehetek róla nem lettem celeb sem nemhogy kurtizán aki gátlások nélkül beleszédül egyre hidegebb és hidegebb hiányok mosnak össze veled mint halál után a bolyongó lélek ki nem talál békére olyan leszek a Mindenből kitépve használt érzelmeinknek elmegyógyintézet hiányos egzisztencia egy kompetensnek hazudott világban hol a kék öröm és a fehér bánat olyan mint a víz összekeveredik és nem lehet róla beszélni mint akasztott ember házában a kötélről.
Megjelent: 2017-06-09 06:59:23
|
