Szépirodalom – Versek és slam poetry

Fodor Barbara: Diasztolé I. (Kép forrása: Holdkatlan Galéria)

VALLOMÁS ODAÁTRÓL

Nem volt domb, völgy sem, síkvidék sem.

Lengő pont volt, sikoly

a szakadék két partja fölött,

az Út maga volt az út szó.

Lépések nélkül mentem rajta,

lábak nélküli léptekkel,

lábak nélküli haladás,

megcsúszás kizárva.

Nem éreztem éhséget,

hideget vagy meleget,

nem voltam nehéz,

nem voltam könnyű.

B. Tóth Klári: Somkeréki harangszó
(Kép forrása: Holdkatlan Galéria)

Lányod hajában májust hullató eresz

s a fény öblíti csecsemőkorát fiadnak

dajkaéneked a kiságyak párnájába sír

virágvasárnapon terít húsvétot a kín

szőlőszemen a hamvas ég szemfedél

hátad hegeiről most itt hegyed regél

egy köréd zsugorodott világ gőgicsél

kezében csörgő a kereszted éldegél

Knyihár Amarilla: Fényfüggöny IV., 2004.
(Kép forrása: Holdkatlan Galéria)

Éjszaka madara, költő

álmatlanság-söréttől sebes,

felnégyelt világra tárul ablakod,

sorstalanok szemei világítanak

vissza, rád;

legszentebb mécsesek.

lázító némaság,

tettleges csönd,

őrült percvérebek

ördögi köre rémiszt,

hát kitörsz,

Böszörményi István: Alexandra
(Kép forrása: Holdkatlan Galéria)

"A teremben sétálgatnak a ladyk,

És Michelangelót dicsérik."

Eliot-t én is ismerem.

Mondja itt épp' Neked, vagy nekem,

hogy együtt teáztunk.

Négyen voltunk: Ő meg én,

s mindkettőnkön

(mily' regény!)

– a viharkabátunk.

Arany ősz. Fotó: Tamási József
(Kép forrása: Holdkatlan Galéria)

Darazsak rácsos házaiból

kiálló fűszálakra piros fehér

zöld fény simul. Palóc

borzongással mulatnak a fák,

zubog az Ipoly, békanyál

csorog a nevető fűzfákról.

    Portrék, életek. Fotó: Móricz Csaba (Kép forrása: Holdkatlan Galéria)                                                                                                                                                                                                                                                        

Látod, anyukám, teljesült

az álmom és a szép mesém,

az ellen semmi nem szegült,

amiben szentül hittem én.

Látod, gyermeked szót fogad

most is, pedig már nem vagy itt,

fentről követed sorsomat,

létem kanyargós útjait.

yoyo: kormánypropaganda
(Forrás: Holdkatlan Galéria)

igen számomra is fontos

a félrevezető tájékoztatás

Kántor Zsolt (1958-2023)

Kérdezted a varjakat?

Habzsolva eszik a hógolyókat.

S azt károgják, hogy a lepkék csontja finom.

A léptek még messze, de itt a jégpáncél.

A lélek immár fehér beton.

Lehetne úgy aposztrofálni, habos sírkő.

A teremtett Hexameter - kurbli maga is metafora.

Hajtja a magáét a rönk-idő, a szótár-lét.

Cseri József: Végtelen történet
(Kép forrása: Holdkatlan Galéria)

Más ember

Reggelre ismeretlen lesz a város, egy

éjszaka elég eltévedni az ébredésben.

Más ember kel fel, mint akit letett a

hosszúra nyúlt órák éjszakája. Egy

méhre lenne szüksége a felkelésnek.

Újra megszületni minden pirkadatban

és az alvás seprűvel takaríthatná el az

előző idők hordalékát. Legyen

mozdulatlanság a bajban, talpai alatt

a megtörténés átléphetetlen küszöbe.

 
Fotó: Standovár Ágota (Kép forrása: Holdkatlan Galéria)

halvány fény szitál a múló holdat
szívembe furcsa álmokat idézve
asszonyom szeme e páros csillag
helyreáll az éj tökéletlensége

asszonyom szeme e páros csillag
mint tömjén fáklyaláng szívemig égve
a víg jázminbokron éled az illat
vágyat illet megosztott szeme fénye

Fotó: Körtvélyesi László
(Kép forrása: Holdkatlan Galéria)

meghajlanak a fák
derekuk reccsen
az égen még
magasabbra szállnak
a csillagok
bolondnak kéne lenni
eszevesztettnek
hallgatni ahogyan
a meztelen
láb arcon rúgja a port
dalolni halkan mint imát
felforgatni az összes követ
bújni hozzád
bújni el
és soha nem kerülni meg

Schreck Mo: Elbújva - Hongkong, 2006.
(Kép forrása: Holdkatlan Galéria)

Láttam a mai tévéhíradót.

Hosszú szöveg

ám sajnos velős.

(Ért a szóból minden melós.)

Elmegyek én szandálkészítőnek.

Finom bőrökből

jó pántokat készítek,

könnyű, szellőlábra való

viseletet.

Jó vastag talpat hozzá,

hogy minél messzebbre

lehessen benne menni.

Juhász Zsuzsanna (Kép forrása: Juhász Zsuzsanna)

Szerelem-geometriák

Szoprán ölem. Hajbaszökkenő

kézfények, bolygó mosolyok.

Ikercsönd. Vértelen kiválasz-

tódás. Eszterláncos eufória.

Kéz a kézben múlt-jelen-

jövő csődület.

A tavasz pillanatai. Fotó: Cseri József
(Kép forrása: Holdkatlan Galéria)

nyíló gyöngyvirág

te Mária - illatú

rejtőző ima

Cseri József: Szerintem az ősz
(Kép forrása: Holdkatlan Galéria)

Talán a lányok kezén

izzó katicabogár,

vagy repedt harangok

riadt kondulása.

Tűzijáték az arcokon.

Sárga esőkabátot

csörget a szél,

varjak pörölnek,

félve intenek búcsút

a megbicskázott

fatörzsek.

 
Fotó: Gál Endre (Kép forrása: Holdkatlan Galéria)

Megoldható a kínadás

Hajnalonként szent szempár

mered rám bőröm perzseli,

ím, megoldható a kínadás;

a kiszámíthatatlan tarsoly

tartogat mindig valamit.

Rémül a vénülő világ bennem,

nem vigasztalhat, hiába

a szolgálatkész szórendcsere;

fátyolos tekintetű, opálos ősz

illik leginkább hozzám,

mint lombja-vesztett fa, didergek,

s bámulok merőn a semmibe.

Fotó: Gál Endre (Kép forrása: Holdkatlan Galéria)

Újra az esti gimi, és a padokban a felnőttek, mint
te is épp most. Várjátok a tanárnőt, helyette betántorog egy
részeg, hajléktalan kinézetű alak, már ott ül a tábla előtt,
obszcén viccein leginkább ő kacarászik. A zöld fatáblán rajz,
talán tiéd, művészies, koordináta-rendszerszerű hálózat sokaságok.
Megjön az asszony, fodrásznál volt, frizurája új, vöröses.
Felismered a részeget, ő a mester, nem tudhattad, felesége
pont a tanárnő. Forogni kezd a krétapor-ábra, kozmikus tér
most benne a lépték,csillagködök, galaxisok tünedeznek elő...
„Figyeljék meg dinamikáját! Az ős-szanszkritok tudománya,
tízezer éve... magasan fejlett nép... mind avatott... írásuk

Virág Lajos /Győri Fotóklub Egyesület/ Szóló
(Kép forrása: Holdkatlan Galéria)

Hagyd

(Let Me)

Hagyd hogy obokanommá tegyelek,

Hogy eljátsszak rajtad egy dallamot

Hagyd hogy esetlen barátnőmmé tegyelek

Hogy megegyelek ebédre

Hagyd hogy mézesbödönné változtassalak

Hogy reggelente kanalazhassak belőled

Csinálhatnék belőled peremende nyalókát,

vagy cukorkát

Hogy szopogassalak és nyalogassalak

Hadd változtassalak mindenemmé

És tegyelek egész életemmé.

 
Kollázs 5.
Grafika: Dömös László – Fotó: Schreck Mo

ma alig bírok magammal

Filip Tamás nyomán

elképzelem hogy tócsákat kerülgetek

kézzel festett tábla közli:

alig bírok magammal

arcom oly sugárzó átszellemült

a tengerfenékhez döccenünk puhán

tanár úr akkor én a tenger fenekét festem

vagy jó lenne vécére menni

igazán nem hiányzott ennyi izgalom

csillagok vonítását hallom

és felnéz az olvasó nő Salingerre

Tóth Olivér (Kép forrása: Tóth Olivér facebook oldala)

Az eltapsolt csókok képemről nem fájnak

Hűlt helyet ad arcom gödrében a világnak

Az üdvözlés a gyász itt hamuvá lett fáklya

Ha élek is belehalok s ha meghalok is élek

Szemed cserjéin sarjadzó teremtménynek

Aki magától költözik fészkembe maradjon

Aki önszántából vetődik tőlem ő szaladjon

Ránca lesz gyűrött ingem hajlását hagyom

A szárny kevés hogy földet ne érjen napon

Kalapomra tűzött virága lesz holdja vagyon