VideóPosta Ákos István videója Keresés a honlapon: |
Szemle
Vida Kamilla költő, nemzedékének egyik legkülönlegesebb alkotója. 2021-ben debütált Konstruktív bizalmatlansági indítvány című verseskötetével, és ugyanebben az évben lett a Partizán szerkesztője is. A Késelés villával alapítójaként és számos problémafelvető beszélgetés szervezőjeként aktív szerepet vállal a kortárs irodalom fiatal nemzedékeinek önmeghatározásában. A Meghívás fennáll podcastsorozatunk 22. epizódjában Szekeres Dóra és Nagy Gabriella beszélgetett vele. A beszélgetésben a 2021-ben költőként a Konstruktív bizalmatlansági indítvány című verseskötetével pályára lépő Vida Kamilla gyerekkori irodalmi és közéleti érdeklődésétől indítva tekintettük végig szerzőnk eddigi pályáját, amely a kortárs irodalmi közegben némileg szokatlanul indult. Nem gyakori ugyanis, hogy valaki szinte egy időben lesz egy szűkebb kulturális térben és a közéletben is ismert szereplő: Vida Kamilla első verseskötetének megjelenése egybeesett azzal, hogy a Partizán egyik szerkesztője, majd annak népszerű politikai műsorának, a Vétónak a műsorvezetője lett. Számára azonban ez a két szerep viszonylag könnyen elkülöníthető, még úgy is, hogy költészetében nem ódzkodik a politikai kérdések és témák feldolgozásától. Tovább a litera.hu cikkére >>>
Az Avatar: Tűz és hamu a széria ismert témáinak újabb variánsával szolgál: James Cameron ezúttal a családi kapcsolatokat és a gyermeklét kihívásait kiemelve aktualizálja a franchise olyan korábban tárgyalt társadalmi kérdéseit, mint a gyarmatosítás, a természetvédelem vagy a digitalizáció. A Sully család tagjai még meg sem gyászolták Neteyam, a legidősebb fiú halálát, máris ismét menekülniük kell. Hazaútjukat azonban nemcsak a korábbi ellenségek, hanem egy új kihívás is keresztezi egy vérszomjas na’vi törzs képében. A Varang (Oona Chaplin) vezette klán egy tragédiát követően kiábrándult Eywa istenségéből, és Pandora örök egyensúlyának megtalálása helyett már csupán fel akarja égetni a bolygót. Így a Sully gyerekek egy olyan új, kifordult világrenddel kénytelenek szembesülni, melyben a korábbi kolonizáló emberek gyakran éppen az ökoszisztéma megóvására törekszenek, míg egyes őslakos na’vik már inkább elpusztítanák azt. A feje tetejére állt erőviszonyok, az összekuszálódott kulturális kölcsönhatások, illetve a különböző morális megfontolásból, eltérő célokkal alkalmazható technológiai innovációk tükrében pedig csak még bonyolultabbá válnak a felnövés kihívásai, miközben a család egysége is mindinkább veszélybe kerül. Tovább a kortarsonline.hu cikkére >>>
25 fontos nemzetközi műalkotás, amelyek ebben az évben nemcsak tükröt tartottak a világnak, hanem aktívan formálták is a közbeszédet, bizonyítva: amikor a szabadság veszélybe kerül, a művészet ritkán maradhat semleges A lista elsősorban az Egyesült Államokban kiállított munkákat veszi számba. Miközben a demokrácia számos országban látványosan gyengül, és a cenzúra egyre erősebbé válik, a művészek 2025-ben is teszik a dolgukat. Rendőri erőszak, hatalmi visszaélések, ledöntött emlékművek, klímaválság, transz jogok – ezek a kérdések mind markánsan megjelentek az év legfontosabb műveiben. Az ARTnews összeállítása 25 alkotást veszi számba, amelyek leginkább megragadták ezt a feszült hangulatot. Nem mindegyik nyílt tiltakozás, és nem mindegyik „nagy mű” a szó hagyományos értelmében – de mindegyik jelentős. Olyan időszakban, amikor a szólásszabadság veszélyben van, szinte minden műalkotás politikai jelentést hordoz. Mivel Az ARTnews amerikai művészeti magazin, ezért a lista elsősorban ott kiállított műveket tartalmaz. Tovább az amu.hvg.hu cikkére >>>
Ha a Spotify mintájára minden év végén készülne egy Magyar Irodalom Wrapped, akkor – a legnagyobb 2025-ös hit, Krasznahorkai László Nobel-díja mellett – számos fesztivál, folyóiratok megújulása, új kiadók feltűnése, rengeteg friss és izgalmas könyvmegjelenés is a mérlegre kerülne, ami alapján kijelenthető, hogy idén erős éve volt a magyar irodalomnak. Ez pedig a kortárs lírára is igaz: nagyívű életművek, a költészet idegenségének és végtelen személyességének távlatai, a líra már régóta kísérletező és legfrissebb hangjai egyaránt meghatározzák a 2025-ös évadot. A következő tízes lista (amely semmiképpen sem rangsor!) ebből a sokszínű líratermésből válogat.
Egy estére kialszanak a fények, hogy felhangozzanak a magyar könnyűzenei élet egyik kiemelkedő tehetségének líraian provokáló üzenetei. 2026. január 8-án különleges eseményre invitálja a közönséget a Bodor Tibor Kulturális Egyesület: a Vaksötét koncertek sorozat következő állomásán Paulina lép színpadra, teljes sötétségben. A Vaksötét koncertek nem csupán zenei események. Ezek az estek figyelemfelhívó alkalmak, amelyek segítenek átélni, megérteni a vakok és látássérültek világát. A dallam, a szöveg egészen új módon válik befogadhatóvá, ha kiiktatjuk a vizualitást. Néző és előadó egyszerre hagyja el a megszokott komfortzónát, amikor egy koncertnyi időre a hallás válik az elsődleges kapcsolódási ponttá. Ahogy egy néző fogalmazott: „A lámpák kialszanak, és mintha tekintélyt parancsoló hatása lenne a csendnek, egységes közönséget hoz létre a sötétség. Ahogy a vizualitással együtt megszűnik a szelfi‑világ, elmélyül a figyelem. Egy sötéttel megtöltött intenzív univerzumban neszekből, nevetésből és elérzékenyült csendekből érzékelhetők a többiek. Új bizalmi kapcsolat jön létre a színpadon és a nézőtéren is.” Tovább a kutszelistilus.hu cikkére >>>
Abafáy-Deák Csillag: Digitális mutánsok A művészet nem akkor él, amikor a gép dolgozik helyettünk, A IV. Nemzetközi Digitális Művészeti Triennálé már első pillantásra is kettős tükör: a technológiai modernitás gyorsuló univerzumának diagnózisa és egy olyan művészeti gondolkodás lenyomata, amely a géppel folytatott dialógusban keresi a humánum új formáit. Szekszárd kulturális hagyományai, az egykori országos grafikai kiállítások emlékezeti tere többrétegű kontextust kínál: a digitális képalkotás itt nem a látványos új technológiák ünnepe, hanem egy hosszú művészettörténeti folyamat organikus folytatása. A kiállítás tematikus hívószava Négyzettől a pixelig – Hommage à Vera Molnár – világos irányt szab: a geometrikus rend és a digitális véletlen egymásra montírozása, a rendszerekben gondolkodás, a szabály és a hiba poétikája, mindaz, ami Molnár művészetét a globális új média egyik origójává emelte. Tovább a tiszatajonline.hu cikkére >>>
Nyilas Atillának már tíz verseskötete megjelent, mégis az lehet az olvasó benyomása, mintha a most, a Fekete Sas Kiadó gondozásában kiadott Való igaz című volna az első. Mintha a korábbi kötetek mindegyike csak keresgélés, kísérletezés lett volna, útkeresés ahhoz a kiteljesedéshez, melyet a mostani könyv jelent. Ezt a benyomást erősítheti az is, hogy a Való igazt tizenöt évnyi szünet előzte meg, tizenöt év pedig az emberélet léptékével mérve hatalmas idő. Átalakul körülöttünk nemcsak a politikai és irodalmi élet, de az ízlés, az életmód, az öltözködés, a hétköznapok világa is. Tizenöt évvel ezelőtti szokásainkra ma már szinte rá sem ismernénk. Ám éppen egy ilyen nagy időtáv képes talán csak megmutatni, mi az, ami egy irodalmi munkában kidobandó, kidobható, csak az adott pillanatnak szóló aktualitás, játékos ötlet, vázlat vagy jegyzet volt, és mi az, aminek ennyi idő után is van – használjuk ezt a szót – hírértéke. A Való igaz című kötet csakugyan híradás valamiről. Leginkább arról, hogy szerzője itt a világon volt, megélte, megcsodálta és versekbe szedte azt. Tovább az ujjforras.hu cikkére >>>
Pécs nem véletlenül volt Magyarország kulturális fővárosa, illetve azon túl az első magyar kultfőváros! Pécsen több évtizede, nagyon hangsúlyos és mélyen gyökerező a kulturális és művészeti élet, Budapest mellett, akár Budapesttel szemben, vagy attól teljesen eltérően is fejlődött a művészetek és a kultúra több ága, egyebek mellett a színházművészet is. Nem állítjuk, hogy az egy héttel ezelőtti december 14-i esemény, a megújult Pécsi Harmadik Színház épületének átadása is évtizedes vagy több évtizedes és főleg olyan hatású lesz, mint Pécs kulturális-művészeti múltja és közelmúltja, de hogy az épület felújítása önmagában is siker és egy fontos pont, az biztos. A Pécsi Harmadik Színháznak az Uránvárosban helyet adó épületet 30 éve nem újították fel, így ez már siker. Hát még Pécs jelenlegi anyagi-pénzügyi helyzetében! Nem az elmúlt években és jelenleg is népszínházi modellben működő, erős bulvárszínházi arculatú Pécsi Nemzeti Színházat újította fel az önkormányzat (a PNSZ épületének felújítása nagyságrendekkel magasabb összeg lenne, s arra sajnos nem futná jobb időkben sem önállóan a városi költségvetésből), hanem az uránvárosi magánszínháznak otthont adó épületét. A Pécsi Harmadik Színház a kortárs magyar drámák bemutatói miatt lett országos jelentőségű teátrum. Vincze János saját produkciói mellett 2017-től a tulajdonosként belépő Moravetz Produkcióval a korábbi művészszínház arculata mellé a bulvár is belépett. Kérdés, hogy mit jelent a Vincze nélküli magánszínházi működés realitása, a szórakoztatás mellett mennyi marad meg a Pécsi Harmadik Színház eredeti arculatából. Mert tényleg megújult a Pécsi Harmadik épülete, jutott figyelem a színekre – fehér és világoskék lett a meghatározó, a korábbi, mára már lepusztult, egykor szocreál stílusban épült valamikori művelődési házra belülről ma alig ismerni rá. Tovább a szabadpecs.hu cikkére >>>
Izgalmas kalandra hív a konceptuális kiállítás, a vizuális és a nyelvi jelenségek közötti diskurzusok feltárásának folyamatában. A sokoldalú művész alkotásai elméleti és recepcióesztétikai kérdéseket feszegetnek. A Szolnoki Művésztelep ősfás parkjának Kert Galériájában olajfestmények, egy fémből hegesztett szobor és különleges, tűfilccel alkotott grafikai sorozat fogadja a látogatót. Zakariás István olajjal, vászonra festett, fotó- vagy hiperrealisztikus figuratív munkái az absztrakció irányába mutatnak. Választott tematikája az urbánus közegben fellelt, utcai plakátok emberi beavatkozásai nyomán keletkezett rongálódását és természetes elhasználódását mutatja fel, a rajtuk látható képtöredékek és az olvasható vagy már olvashatatlanná vált szövegek viszonyrendszerében. Tovább az orszagut.com cikkére >>>
Csak különös áhítattal lehet olvasni Halmai Tamás Hány érintésből születik egy ország (Versek helyetti versek) című kötetét, ugyanis a szerző alkotói folyamatában konstans módon spirituális térben mozog, ahol sajátos meditációi és vizualizáció segítségével azonnal hitelesnek és megfellebbezhetetlennek érezzük annak a haikunak az üzenetét, amely a versgyűjtemény legfőbb gondolatát közvetíti: „Aki a mennybe / vezető úton jár, / az már a mennyben jár”. A József Attila-díjas költő, esszéista és kritikus a Napút Online egyik szerkesztője, nemrég Térey János -ösztöndíjban részesült. Jelen opusai a Cédrus Művészeti Alapítvány gondozásában láttak napvilágot. Halmai Tamás olvasatában a csend mélyén rejtőzik a harmónia, lelki irányultsága olyan, mintha a fizikai szükségleteteket is egy másik dimenzióban teljesítené be, megmaradnak ugyan a testi gyökerek, de szükség van szublimálásra. Számára a kézzel fogható világ is a látszatok világa, a láthatóban is szunnyadnak látomások, körülölelik megfoghatatlan, inspiráló erők. A transzcendens költészetben a szerző túllép az emberi megismerés és tapasztalás korlátain, misztikus témákkal, a kozmikus egység megláttatásával az olvasóban is egy spirituális utazást kíván elindítani. Tovább a konyvkultura.kello.hu cikkére >>>
Mi lenne az életünkkel, ha egyszer csak az összes ember eltűnne? Mit csinálnánk másképp? Mit csinálnánk ugyanúgy? Csinálnánk-e valamit egyáltalán? A Breaking Bad alkotóinak új sci-fi sorozata sokunk számára rémisztő kérdéseket tesz fel. Pluribus kritika. Sok vallásban közös, hogy az élet utáni létet ideális esetben valamiféle békés, kiegyensúlyozott és harmonikus örök felszabadulásként írja le, ahol mindenki egyenlő, és a bűnök bocsánatot nyernek, vagy legalábbis megszabadulunk a világi terhektől. Ki ne akarna egy ilyen paradicsomba kerülni? – gondolhatja az ember. Ezt a logikus feltételezést kérdőjelezi meg radikálisan Vince Gilligan új sorozata, a Pluribus. Tovább a fidelio.hu cikkére >>>
Bánföldi Zoltán nemrég bemutatott festményei a legutóbbi alkotói korszakát reprezentálták. Első pillantásra poétikusnak, romantikusnak tűnik a Csillagok között című festménysorozata ám sokkal inkább a művész meditatív tér-idő utazása, sőt művészetfilozófiai hitvallásának egyfajta manifesztálása. Munkásságára karakterisztikusan jellemzőek a különböző korszakváltások, melyekben mindig váratlanul más, összetett formai, műfaji kifejezésmódokkal kísérletezik a performansztól az installáción át a fotográfiáig. Tovább az ujmuveszet.hu cikkére >>>
Csendről, lassú jelenetekről, Csendes éj c. filmjéről ésművészetéről beszélget Dettre Gábor filmművésszel Domokos Johanna Kezdjük talán legutolsó filmeddel, a Csendes éjjel, melyet 2024 decemberében mutattatok be. Igazából a bemutató már egy évvel korábban, egy csupán szűkebb körű vetítés formájában már megtörtént. Ezen körülbelül 350 jórészt szakmabeli vett részt. Producereim célja akkor az volt, hogy teszteljék a film hatását, azaz hogy nehezen nézhető-e, a túl kemény, naturalista jeleneteket hogyan fogadja be a néző, nem beszélve arról, hogy túl hosszú is a maga 2 óra 4 percével. A vetítésnek egyértelmű sikere volt, gyakorlatilag senki nem igazolta vissza producereink aggodalmát. Tovább a naputonline.hu cikkére >>>
A „Designikonok – tegnap és ma” kiállítás középpontjába Salvador Dalí tervei alapján készült, ritkán látható, limitált Alessi-darabja kerül. A tárlat ikonikus nemzetközi mesterek, hazai és külföldi designerlegendák, valamint a kortárs divat világát formáló NUBU Stúdió munkáit hozza egy térbe, párbeszédbe állítva funkcionalitást, esztétikumot és művészi víziót.
A Peter Shaffer drámája alapján készült, Amadeus című ötrészes minisorozat a Sky streamingoldalon lesz látható, több jelenetben pedig magyar közreműködők is feltűnnek. A sorozat cselekményének alapjául Peter Shaffer drámája szolgált, amelynek legismertebb feldolgozása Miloš Forman 1984-es, nyolc Oscar-díjat nyert filmje. A történet elején a huszonöt éves Mozart megérkezik Bécsbe, a sorozat ezt követően feltárja konfliktusait Salierivel, valamint feleségével, Constanze Weberrel, miközben a zeneszerzőnek saját démonaival is meg kell küzdenie. Tovább a fidelio.hu cikkére >>>
Első regényed, a Jancsiszög elbeszélője írás közben sokat foglalkozik a műfajiság kérdésével, többször is megfogalmazza az irodalmi címkékkel szembeni bizalmatlanságát, így a történetekben szerelem, kaland, történelem, szexualitás, a tájban való hosszas nyelvi elidőzés, humor és tragédia szabadon váltakoznak. Mik voltak az irodalmi előzmények, hogyan tudtad megtalálni köztük a saját utad? A gyermekkori olvasmányaim voltak a legintenzívebb könyvélmények, ezek hagyták a legmélyebb nyomot, és ezek hatottak rám legerőteljesebben alkotóként is. Utat nem választottam, de ebben a legaktívabb olvasói korszakomban, amely a betűk megismerésétől huszonéves korom közepéig tartott, és amikor a legkevesebb előválogatást teszi az olvasmányai kapcsán az ember, már sok minden eldőlt. Tovább a kortarsonline.hu cikkére >>>
A kutyák rendkívüli érzékenységgel képesek detektálni, ha a gazdájuk veszélyben van, legyen a fenyegetés akár külső, akár belső eredetű. Épp ezért kézenfekvő, mégis frissítően eredeti ötlet az elsőfilmes Ben Leonberg részéről, hogy saját házikedvencét, a lenyűgözően tehetséges Indyt tette meg rémtörténete főhősének. „Van egy kutyád? Akkor készíts filmet a kutyádról!” – az idézet Robert Rodriguez 10 Perces Filmiskola című előadásából származik, ahol a mexikói sztárrendező arról beszél, hogyan képes szinte bárki elkészíteni az első filmjét, ha megtanul azokkal az erőforrásokkal dolgozni, amik rendelkezésére állnak. Noha egyáltalán nem biztos, hogy Ben Leonberg pont Rodriguez felszólítására ragadott kamerát, de azt mindenképp jól érezte, hogy Indy nevű hiperintelligens vadkacsavadász retriever kutyusa tökéletesen alkalmas arra, hogy low budget nagyjátékfilmet csináljon róla. Az pedig különösen becsülendő, hogy a rendező nem pusztán egy Marley meg én típusú cukiskodásra vállalkozott, hanem a horror műfajának metaforikus jellegét megragadva arra használja a kutyák érzékenységét és semmihez sem fogható hűségét, hogy érzékletesen és új perspektívából meséljen az ember démonairól. Tovább a filmtett.ro cikkére >>>
Fekete Valéria 2020. január 1-jétől vezeti a Pécsi Galériákat (azaz a ZSÖK Vizuális Művészeti Centrumát), melyhez az m21 Galéria, a Pécsi Galéria és a Művészetek Háza kiállítóterei tartoznak. Beszélgetésünkben visszatekintünk az elmúlt fél évtized eredményeire, szóba kerül, hogy milyen kiállítások vonzóak a 21. században, megtudjuk, hogy éves szinten mennyien járnak a Pécsi Galériákba, és a jövő év néhány nagyobb eseményéről is lehull a lepel. Vali Budapesten született, egyetemi tanulmányai miatt került Pécsre. „Esztétika-szakos voltam, majd később a Paris X. nanterre-i egyetem doktori előkészítő programjára jártam. A PTE elvégzése után elsősorban színházzal, színház-esztétikával foglalkoztam. Hamar rájöttem azonban, hogy engem nem a klasszikus szövegcentrikus színház érdekel, hanem minden más, ami a látványhoz kapcsolódik. Olyan alkotókkal foglalkoztam, akik számára a színház, mint műfaj, lehetőséget adott arra, hogy új vizuális nyelvet teremtsenek. Ilyen volt Robert Wilson, aki sajnos a nyáron meghalt. Tovább a madeinpecs.hu cikkére >>>
A karácsony a legtöbb gyerek számára az év leginkább várt időszaka. Nem meglepő, hogy született csomó olyan karácsonyi könyv, melynek témája a karácsonyi ünnepkör, az azt belengő csodavárás, netán a tél. Így most ünnepváró gyerekkönyvekből mazsolázgatunk. Mivel legfeljebb tíz könyvet szerettünk volna bemutatni, a lista nem teljes, de egyrészt alul felsoroltunk még néhányat, másrészt jövőre újra jövünk. A lista a legkisebbektől halad a nagyobbak felé. 
|
Kép forrása: szabadpecs.hu
Berta Zsolt Fotó: Sabransky Judit Forrás: kortarsonline.hu
