VideóA Magyar Hang videója Keresés a honlapon: |
PublicisztikákHaiku: egység - teljesség - magány
"Ha egy háromalakú istenséggel van dolgunk, mindig alaposan
SZÁMMISZTIKÁVAL A HAIKU KÖRÜL A haiku közismerten a világ legrövidebb kötött vers formája. Egyetlen, önmagában teljes szakaszból, (ha már többet kapcsolnak össze, annak haiku-füzér vagy haiku-lánc a neve), három sorból áll, a sorok 5 - 7 - 5 mora (ill. a magyarban szótag) számúak. Így összesen 17 alapegységet (morát, szótagot) tartalmaz: tehát 1 - 3 - 5 - 7 - 17 számokkal leírható forma; a számok mind prímszámok, azaz önmagukon kívül csak 1-gyel oszthatók. Breznay Richárd „Blog az antik Rómában" – Hyperión 2017 Amantius vagyok, a Colosseum állatgondozója. Nem mondhatnám, hogy átlagos életem van. Egy labirintusban élni a föld alatt nem éppen egy álom, viszont olyan titkokat ismerek, amelyeknek csak kevés ember van a birtokában. Hogy milyen titkok rejtőznek az épület falai között? Nektek elárulom, de csak nektek!
Szeptember 15. Újabb véres napot tudhatok magam mögött. Csak akkorra tarthattunk egy kis szünetet, amikor a Forum Romanumon beverték a szöget Jupiter templomának falába. A venation elesett a kedvenc oroszlánom, pedig az egyik barátommal, Quintussal fogadtam rá, hogy az egész Ludi Romanit túléli az állat. Remélem, Quintus nem ismerte fel az oroszlánt… 2017 január 27-én zajlott a Pécsi Hyperión Országos Tanulmányi Verseny a görög-római kultúráról országos döntője. A „Blog az antik Rómában" kategóriában a diákoknak egy-egy „ókori blogger” személyiségébe bújva kellett posztot írni. A döntő versenyfeladatai itt érhetők el. A blogversenyben azonos pontszámok alapján megosztott első díjat nyert: A közelmúlt történelmének rejtekútjain Lényegre törő bekezdések Kemény István Nyakkendő című verséhez Nyakkendő
Az érthetetlennek tűnő okokból elpusztult Magyarország egyik legutolsó miniszterelnökéről beszélik, hogy fiatal szabadságharcos korában, fiatal szabadságharcos-csapatával – tüzes, vidéki és egyenlő fiúk közt is első – szakállasan és nyilván türelmetlenül az érettségi-öltönyében feszengve, a kommunizmus jelképes fegyverletételét követő parlamenti fogadás előtt, vagy talán még a megadási feltételekről szóló szerződés aláírására várva, vagy más, ezekhez hasonló alkalomból, de korszakos jelentőségű pillanatban, és egy díszes előszobában, ennyi szinte biztos, ácsorgott szabadságharcosok egy másik csapatával együtt. „Versenyre kelve a fogyhatatlan végtelennel” Emlékezés Szabó Lőrincre1
„ […] Tűzijáték vakít: avasi ünnep? Egyszer egy hatost kaptam egy nénitől! És villamost ott láttam először, s – mint csöpp gyerek – óriási búzavásárteret. […] És látom a Szinvát is: a fa-híd alatt, a mélyben, fáradt habjait […] S a környéket: egy-egy kirándulás néha ma is idéz benneteket, kék-zöld mezők, Tapolca, tó, liget, Miskolc határa… Szülővárosom2”
117 éve Miskolcon született Szabó Lőrinc. Bár Debrecen, és főként Budapest voltak életének legfontosabb városai, illetve a később műfordítói és alkotói munkája szempontjából nagy jelentőséggel bíró Balatonpart3, mégis meghatározók voltak gyermekkorának és szülővárosának emlékképei. Büszke vagyok rá, hogy Szabó Lőrinc szülővárosában születtem és nőhettem fel. Már tizenéves koromban nagy hatással voltak rám versei. Vissza-visszatérő emlék és állandó viszonyítási pont volt mindig is egy vaskos Magvető kötet, a Szabó Lőrinc válogatott versei. Agyunk titkai – a Pszichológia Napja Budapesten
Az emberi agy és annak pszichológiai vonatkozásai volt a témája az idei Pszichológia Napja budapesti rendezvényének. A gazdag és sokrétű tematika a látás, a gondolkodás, a tehetségesség kérdéseibe nyújtott bepillantást. A gondolkodás, az érzelmek és a viselkedés összefüggéseinek mikéntjére is keresték a választ, valamint arra, hogyan állíthatjuk ezeket az összefüggéseket a pszichológia szolgálatába. Idén kilencedik alkalommal rendezték meg a már hagyományossá vált Pszichológia Napját, amelynek budapesti helyszíne a korábbiak évektől eltérően a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Pszichológiai Intézete lett.
Krasznahorkai regényben és filmen Töredékes esszékísérlet Krasznahorkai László Az ellenállás melankólia című regényének és Tarr Béla belőle készült, Werckmeister-harmóniák című filmadaptációjának összehasonlítására
[ A szerző 2010-ből előkerült esszéje. ]
A regény Krasznahorkai ismert regénye egy dél-alföldi kisvárosba, a szocializmus idejére helyezi cselekményét, azon belül is valószínűleg a késő Rákosi-korszak / korai Kádár-korszak idejébe, habár a dátum pontosan nincs meghatározva, a regény cselekménye akár napjainkban is játszódhatna, a szerző minden bizonnyal egyetemes mondanivalót szán művének. Narratológiai szempontból Az ellenállás melankóliája viszonylag lineáris, egy idősíkban játszódó narratívának nevezhető, ahol az elbeszélt idő körülbelül két hétre tehető, a cselekmény egyenesen halad, a kezdeti állapottól a végkifejletig nem igazán figyelhetők meg narrátori mellékvágányok, felesleges szerzői kitérők. Allegória és alteregó Hartay Csaba: Holtág Athenaeum Kiadó, 224 oldal, 2016.
„Elégedettséggel tölt majd el, ha a gyógyítás fogságába zársz egy menthetetlen embert.” (106. oldal) Hangzik el a regény elején, kérdőjel nélkül, de elég hangsúlyosan ahhoz, hogy hús-vér dilemma rajzolódjon ki általa. Majd a gyerek mondatai: „Én még beteg szerettem volna lenni a múltkor, hogy ne legyek ott a matekdogánál.” (119.) A létezés, ebből is látszik, kegyelem. A megörökíthető pillanat illata, az elbeszélhető valóság íze benne van az untig ismétlődő hétköznapok, kapcsolatok, barátságok és örömök minden darabkájában. A tollszár bemártása a lélekbe
A nyereg
Cafeteria Menedékváros A rövidprózák áhítata megtört ciklus első Holdja Milyen idilli (dili) a lélek ma reggel, őszi mintázatban úszik, mintha a bárányfelhő ébredésem piktogramja volna. Összeszövi, újrafűzi, amit a szem felolvaszt. Felgyorsulni látom a felhő-molekulákat az égbolt mátrixában. Futnak a céljuk felé. Az idő örvénylése elnyeli a mellékszálakat. Mint egy tájfun, egy elmebeli emlék elér. Gyermekkori hurrikán. Egy plakáton lakat alakú konty. Közben az eső sétálni indul. Páráll a templomtorony. Szív utca. Román munkanélküliek a buszmegállóban. Görög árvaház egy szoborpark szomszédságában. Athéni gyerekek érkeztek Szarvasra. A háttérben a mítosz és a kinyilatkoztatás konfliktusa. Az egyik busz sofőr rádiót hallgat. Itt a Szomália Hangja. Haiti menekülttáborait egy újabb vihar söpörte el. A beszéd varrótűje a hallgatás szövetében Szabó Marcell: A közeli Limbus Jelenkor, 84 oldal, 1499 Ft, 2016.
Egy régen használt, de bevett filozófiai kifejezés jutott eszembe, amikor elsőre elolvastam a szóban forgó kötetet. A dialektika, mint költői mozzanat. „Mit jelent Žižeknél a dialektika? A bevett, tankönyvi értelmezés szerint Hegel filozófiai rendszere nagyjából a következőképpen fest: adott mindenekelőtt a kezdetben immateriális vagy ideális Fogalom vagy Szellem, melyet azonban belső ellentmondások feszítenek. Ezek hatására a Fogalom elidegenedik önmagától, majd felismeri az önmaga és saját elidegenedett formája között fennálló alapvető egységet, meghaladja az önelidegenedés alapjául szolgáló belső ellentmondást, és egy magasabb szintetikus egységben ismét azonossá válik önmagával.” Valami ilyesféle történés zajlik Szabó Marcell új kötetének szöveg-regiszterei között. Vasadi Péter azon költők táborát gyarapítja, akik írtak verset Váltóláz címmel. Nemrég Csoórinál kaptam fel a fejem, hogy Váltólázam nekem is van, s most a Csönd születik kötetben is olvastam egyet. Vasadié így indul: „Ha valaki kérdezné, / miért éltem s élek, / válaszom ez volna: / verssorokért.” Költőként ezzel azonosulni nem nehéz, ugyanakkor nem gondolom, hogy Vasadi az elefántcsonttoronyban bűvészkedne a szavakkal, ahol a szakmabeliek jól eldiskurálgatnak egymással, és ahová nem ér el a plebs szeme-füle. Ismerek ilyen poétikát, volt már szerencsém olyan költőhöz, aki szépeket és főleg okosakat írt, de azt kevesen értik. Vasadi Péter verseit sem mindig egyszerű értelmezni, de szavai elhatolnak a szívemig akkor is, ha fáradó elmém már alkalmatlan befogadásukra. 
|