Videó

A tegnap.ma videója




Keresés a honlapon:


Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal


(Kép forrása: Tóth Csilla facebook-oldala)

"Tóth Csillát évek óta úgy olvasom, ahogy az ember egy baráthoz fordul – keresem a szövegeit, mert közelségre vágyom, mert szeretnék látni a magaméhoz hasonló világot. Előre érzem, hogy jót fog tenni "Az ember végül teszi a dolgát/és nem roppan meg és nem lesz kövület" gyengéd józansága, és jót fog tenni az is, ha újrakapcsolódom a saját gyerekkori emlékeimmel."

 

 


Kép forrása: lira.hu

Simon József római katolikus káplánt 1919. augusztus 28-án Marcaliban a fehérterror Prónay Pál vezette tiszti különítménye előbb megkínozza, majd tizenhetedmagával kivégzi. Száz évvel később a Múlt a Jelenben filmstúdió alkotógárdája filmet készül forgatni a pap életéről, meggyilkolásáról, felfejtve a tanácsköztársaság időszakát követő, halálos megtorláshoz vezető történelmi eseményeket és okokat, valamint feldolgozva és értelmezve az azóta eltelt évszázad, emlékezet és feledés ellentmondásos kevercseként megkövesedett legendáriumot. Az egykori iskolatársakból, egymással bonyolult viszonyban álló stáb tagjai - a rendezőnő, a bölcsész filmforgatókönyvíró-nő, a nyugdíjas tűzoltó és egy pap - periratok, memoárok, naplók, újságcikkek, egyházi krónikák, beszámolók, visszaemlékezések, történészi, politikai és társadalmi értékelések útvesztőjében próbálnak tájékozódni és rendet vágni, és nemcsak arra a kérdésre megfelelni, miért kellett a szenyéri születésű segédplébánosnak meghalnia 27 évesen, de arra is, hogy mindezt miként lehet, vagy hogyan szükséges bemutatni a filmvásznon. Ahogy abban is elhatározásra kell jutniuk, mennyiben engedik, hogy újbóli találkozásuk a közös munka során sorsfordító hatást gyakoroljon az életükre.

 

 

 

CALIOPIA TOCALÃ (Caliopia Hodorogea) költő, prózaíró, drámaíró, 1958. április 7-én született a Ia?i megyei Cozme?ti városában. A jászvásári "Al. I. Cuza" Egyetemen szerzett tanári diplomát. A Vasile Lupu Iskola román nyelv és irodalom tanára. a "Nagy Szent Vaszil" ortodox szeminárium teológusa. A Romániai Írók Szövetségének tagja. Próza kötetei: Rabságban, A sors szimfóniái, Ikrek, drámakötetei: Foglyok, Kettős életek, Alteregó), verseskötete: Vízszobrok.

 

 

 

B. Mihály Csilla (1977, Szatmárnémeti)

Hét év válogatott termését tartalmazza a kötetem. Hogy vajon szűk vagy bő hét esztendő volt a 2013 és 2019 közötti időszak, azt döntse el az Olvasó!

 

Sirokai Mátyás kihúzza a lábunk alól a talajt, és ahogy lepillantunk, magunkat látjuk. Versei a személyességtől indulva igyekeznek rálelni a közös pontra, ahol hús és mészkő, gondolat és üvöltés, évmilliók és pillanatok találkoznak. Felbontják a megszokott ellentéteket, és hirtelen kinyílik a világ, és feltehetővé válnak korábban nem is sejtett kérdések. 

 

Hatvanöt költő hangját idézi meg Halmai Tamás új kötete, hol hommage-zsá, hol paródiává kerekítve a megszólalást. Az Egy papagáj gyerekkora játékosan komoly tisztelgés a klasszikus és a kortárs költészet beláthatatlan sokszínűsége előtt. Aligha volt még antológia, melyben együtt szerepel Berzsenyi és Wisława Szymborska, Emily Dickinson és Bertók László, Rilke és Ló Szerafin… A kiadványhoz függelék is tartozik: a könyvet olyan jeles olvasók méltatják, mint Agatha Christie vagy Simone Weil.

 

Ahhoz, hogy újra helyreálljon az egység, először részekre kell bontani eszméinket – az újrarendeződést mindig pusztulás előzi meg.

Ezen a hermetikus játszótéren valóban el lehet veszni, ahogy a szerző végtelenné tágítja számunkra a világot. Impulzív, ugyanakkor komplex, zsigeri karaktereivel, perspektíváival talán nem is pusztán történeteket hív életre, hanem a spirituális erők tánca által létezésbe kényszerített Ember játékaival régi-új mítoszokat elevenít fel. Bár a modern kor válságaira utaló elemek visszatérő motívumok, az írások mégse érintkeznek túl széles felületen a valósággal.

 

Mi történik, ha feltámad egy harminc éve leselejtezett (szexuálisan) felvilágosító könyv? Ha lapjait kotlóstyúkként borzolva körülröppen hajlékodban? Ha mindez Perbál, az életmódtudósító hálószobájában zajlik? Miközben odakint, a függőfolyosón érzékien kipikopizik Zsani, az egyedülállóan intelligens, pszichopata társasági csajszi...

 

Valóban halálosan egymásba szeretnek, ahogy Perbál szeretné, vagy mindezt csak álmodja? Vajon túléli-e Földünk a mindeközben zajló végső kataklizmát? Hogyan pislognak ki az utolsó jegesmacik elmagányosodott szemüregükből? 

 

 

"Magén István hősei – miként annyi magyar embertársunk – nem tudnak, képtelenek szabadulni az emlékeiktől. Ám az írói elbeszélésmód emberi és valóságos "természetessége" nemcsak a stílust, hanem a láttatott világot – világunkat – is átlényegíti. A maga sokrétű történetét megszenvedő (a világháborút túlélő!) ember nem véletlenül lát a természeti világban "bűntudatosan csordogáló folyót..." Magén István írásművészete és világláttatása: izgalmas epikai válasz tovább élő, továbbvitt történelmi kérdéseinkre.

 

 

Van egy falu, valahol a magyar vidéken, ahol él egy ügyeskedő házaspár, amely panziót üzemeltet, a lehető legabszurdabb módszerekkel. Ahol él egy férfi, aki időnként csodákat művel, egyszer-másszor teljeseket, máskor amolyan elfuseráltakat. Hiszen senki nem lehet tökéletes – lehetne
a mottója Döme Barbara első kisregényének, amely nemcsak szórakoztat, de kortörténeti dokumentumként is értelmezhető, hiszen minden olyan jelenség és karakter megtalálható benne, ami a 2020-as évek elejét jellemzi.

 

 

"A bipoláris depresszió nem mélabúság, nem búskomorság, nem rosszkedv, nem kedvetlenség, nem borongó szomorúság, nem is melankólia, ami idővel elmúlik, hanem kettős természetű érzelmi élet. Az ember két életet él egyetlen testben, és mind a két élete valódi - de egyik sem az igazi."

 

Regényem főhőse egy mániás depressziós ember, aki belefáradt a betegségével és önmagával évtizedek óta vívott harcba, ezért öngyilkosságra szánja el magát. Nincs mit tagadni rajta: az elbeszélő én magam vagyok.

 

 

Milbacher Róbert új regénye egy mára nyomtalanul eltűnt szlavóniai telepes falu krónikája, amely egyben az elbeszélő itt született nagyanyjának küzdelmes élettörténetét is megörökíti. Miközben nyomon követjük a falu 19. századi alapítását és elnéptelenedését, az asszonyt a halálos ágyától gyerekkorának mágikus világáig kísérhetjük vissza az időben. Korokon és tereken át lépkedve oda-vissza párhuzamos emberi történetekkel találkozunk: a jobb életre vágyó kisközösség mindennapjai mellett egy otthontalanságból a hazátlanságba vándorló sváb-magyar család kálváriájával szembesülünk.

 

Vonala van a Nap járásának, vonala van tengeren a látóhatárnak, ahol ég és víz vonallá összeérnek, egyetlen fűszál rajza is vonal.

            „Rajz: írás: vonalak: / sárban csapkodó halak. Pedig / volhattak volna tengerig.” – talán így alakulnak az élet útjai: szándékok, világmegváltó akaratok kusza indulásától a megélt jelenig. Ami nem mindig – illetve legritkábban – a Tenger. Emelt pillanatok, amikor azt érezzük, talpalatnyi helyünktől mérve is miénk a teljes horizont.

 

 

Adományra hökken, aki költészetet vár Halmosi Sándor legújabb kötetétől. Mert igaz ugyan, hogy a Tantra és hőszivattyú verseket bocsát elénk, ám e poétikai kultúrának legalább annyi köze van a bölcselethez és a misztikához, mint az irodalomhoz. A könyv alaktana és szellemvilága a költő életművének meghatározó jegyeit sűríti magába: változatos formakészlet, missziós eltökéltség, hamvasi világkritika és krisztiánus létbizalom fogódzik össze, hogy a megváltott világban megváltatlan módon élő embert teremtménnyé szólongassa.

 

Léteznek olyan városok, melyek „lénye” sugárzik, köveikből árad, ömlik, páráll a múlt. Granada, Róma, Selmecbánya. Ezekben a városokban erősebbek az ízek, markánsabbak a színek és a formák, még a levegő zamata is más. Ezekben a városokban élőbb a muzsika és a dal. Ezeknek a városoknak aurájuk van. Utcáikon, tereiken, öreg házaikban, kongó kapualjaikban ott kísértenek régi századok neves és névtelen lakói. Pécs is ilyen város, ahol a múltra érzékeny ember bolygó árnyak, ismeretlen papok és suszterek, katonák, kisdiákok, régi boltosok, csúnya kislányok és szép delnők szellemei közt jár.

 

 

Az tán újszerű e kötetben, – ha kell újszerűnek lennie egyáltalán, lehet az az unikális benne, hogy nem hajhássza a nóvumot – hogy szent dolgokról beszél profánul vagy keverve a szentet és profánt, kanonizált szenthez és nem kanonizálthoz, sőt a szenté avatást ellenző reformátorhoz, világi művészhez és egyéb halandókhoz szól szentes, kegyes nyelven az első fejezetben, a Félprofán litániákban. Az isteni kegyelemben részesült bűnös, sőt a bűnt közénk telepítő első emberpárhoz litániázik, amit ugye a szentekhez szoktak, mindezzel közelebb akarván hozni a katolikus továbbá a protestáns álláspontot, a szekuláris és klerikális nézőpontot, célközönsége (micsoda szó, nagyon marketingesen hangzik egy verskötet-féle esetén) azok, akik a jelenség mögött keresik a lényeget, az okozat mögött az okot egyben a célt.

 

 

Balázs F. Attila költő, műfordító, szerkesztő, kiadó az akár kalandosnak is minősíthető életútra visszatekintve így értékel: "Szerencsés vagyok, mert eddigi életem egy végtelen utazás volt, ami Marosvásárhelyről indult, folytatódott Radnóton, Ditrón, Gyulafehérvaron, aztán ismét Marosvásárhelyen, Brassón, Kolozsváron, Csíkszeredán, Nagyváradon, Pozsonyon, Budapesten, Ekecsen át a nagyvilág fele. Minden állomásból lélekben, szellemiekben és élményekben egyre gazdagabban indultam tovább." Szívesen beszélt arról, amit mindenhol és minden időben a legfontosabbnak tartott: hogyan lehet az irodalom hatással a valóságra, a mindennapokra. 

 

 

Székelyhidi könyve egyszerre egyetemes apokalipszistörténet és magán hittétel. Hűen követi az Újszövetség 27., prófétai könyvének felépítését, minden versére és fejezetére direkt hivatkozásokkal, ugyanakkor Székelyhidi új alapokra helyezi saját látomását. Az alapmotívum nála a Teremtő befogadása, melynek nála meglepő, és mégis kézenfekvő formája lesz az elnyelés. A Jelenések Székelyhidi 11. kötete..

 

"Mivel legfőbb törekvésem mindig is az volt, hogy a lehető legtöbb dologból maradjak ki, amit az élet kínál, akkor, amikor elveszettnek éreztem magam, egyszerre a legnyugodtabb lettem: történhez bármi, már haszontalan dolog tiltakozni. Kíváncsi lettem, mi vár arra, aki megengedi magának, hogy sodródjon."

 
Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal