Videó

Részlet az MTVA P´amende, 2024.04.18-i adásából a henti79 csatornán.




Keresés a honlapon:


Első oldal | Előző oldal Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal

Már csak szeplősen lehetsz szeplőtelen
istennő is csak úgy ha közel vagy
vagy ha messze vagy fene tudja
százhetven centid emelhet égig
látod a szomszéd Tejút is milyen közel
a második emelet is milyen messzire
ha nem nyílnak fel az ablakok
hiába fújja őket a szél

Már csak szeplősen lehetsz szeplőtelen
perforált dobozokból jöhetsz elő
vagy épp oda tarthatsz keringve
a Nap körül ellipszis alakú pályán
melynek egyik gyújtópontjában a Nap
másik gyújtópontjában valami
s vezérsugarad egyenlő idők alatt
egyenlő területeket súrol

Már csak szeplősen lehetsz szeplőtelen
az elsődleges elemi bőrjelenség
festékszaporulat fényártalom
amit ibolyántúli sugárzás okoz
Még jó ha a bőr csak gyulladt és vörös
fájdalmas foltos hólyagos
s az ember szerencséjét áldhatja
hogyha csak szeplők maradnak vissza

 

A pénztárca

Fülöp Gábor A kavics c. verse nyomán

Annak idején Belgrádot
beletettem a pénztárcámba,
akinek volt egy tévészereplése ott
és akkor vagy talán máskor
és valahol másutt.
Tömött pénztárcámat olvastam fel
egy új pláza előtt,
ahova be kellett vonulnom
vásárolni.

 

a háziúr a gyászhuszár

Kjell Askildsennek

ablakomnál álltam egy szép napon
és épp elhaladt előttem a háziúr
feleségének alteste
amikor hirtelen úgy rám tört a magány

egy szép fénnyel verős napon
épp elhaladt ablakom előtt a háziúr
altestének felesége
azt mondta fekete vagy péter

egy szép verőfényes napon
épp elhaladt a háziúr
feleségének alteste előtt az ablakom
mert hirtelen rátört a magány

 

Hajammal rabolok pókháló-koronát*

Bár eltűnök a mindenség zsebében

hol az ősgalamb burukkol

menyasszony sürgető szeme

a villanyt eloltja a zsalut kitárja

a hatszál padlódeszkát

MIKOR MÉG NEM VOLT ABLAK

 

Olykor hátulról látni

az elázott némuló násznépet

vérzéses túlparton fehér abrosszal letakarva

állcsúcstól szeméremcsontig

semmire sincs felelet

két comb völgyében

 

végre háborúbéke békeháború végre

micsoda béke van
a békedalban!
háborúbéke és békaháború
félédes vörös tájbor a mámor
szobahőmérsékleten
színanyagban gazdag
fogyasztását minden időkben
ajánljuk

ó vérrel írt költészet
ó haemopoesis
a virágköltészet világnapján
talán talány a fakalány
hányja-veti a hányaveti
és oly csodás
mint gatyában a vértolulás
ha fuck a lány

 

névtelen bíráim fekete ősze

eldobott őszi táj
tabletták összepréselt valósága
esőcseppek hajlásszöge
a falevél is való-sárga

ibolyántúli és röntgensugarak
vörösön inneni tartomány
a keserűség tengere partján
lánggal ég a ház
*

lédús gyümölcsök földje
a gyümölcs a fa alatt rohad
gyűrű alakú hullám
a tenger menyasszonya
*

versláb és lúdtalpbetét
versáradás versárazás
lehet-e a versharisnya kék?
verstárazás rímlázadás

a kard viszont lehet
egyenes vagy görbe
térj meg! most köpj
egyenesen a tükörbe!
*

téged egy fekete kutya szült
az amelyik a kezedbe mart
a pusztulás pompás poszterein
söpröd magadról a kutyaszart

a temetőben fekszel a napon
elhantolatlanul
s bár jártál volna a vizen
a tenger rád fröccsenti olaját

versbe némult fekete száj

 

 

májusi vers

keltetőgépből tántorog elő
vaksin a május
vagonok szerelmeskednek ütközésig
s az akác: önmagára fölfeszített
bélgörcsös krisztus
így üzen nekünk képmagnón az isten
mégis majonézesek leszünk
mint egy burgonya
s gyűrűs menyasszonyunk a hiány

igen tudom én édesanyám
szépek a széphistóriák
igen tudom én a mázsa mázsál
a strázsa strázsál – ez a dolguk
tudja édesanyám most keltetőgépből
tántorog elő vaksin a május
tudja most májusi verseket
írnak a költők
s az ifjúság ó az édes ifjúság
este elballag statisztaválogatásra

május van látja édesanyám
kinyíltak a gyöngyvirágok
és az orgonák

 

LAKHATATLAN kiáltják LAKHATATLAN*

Én nem kívántam megszületni
mindenki táplálékaként
Magad vagy a kataton alkonyatban
mint vesztőhelyen OLYAN VAKITÓ
A FÉNY A CSÖND az ítélet csörömpöl
egy hosszú-hosszú életen keresztűl

Nem értem én az emberi beszédet
Éjszaka van Ragyogjon ami árva
ÉLETEMBEN NEM LÁTTAM HÁZAT
nem vált meg semmi szenvedés
az életem rég nem enyém már
LAKHATATLAN kiáltják LAKHATATLAN

Minden lélekzetvétel megsebez
anya anya
ilyenkor csönd van éjszaka
halott apám
A HÓHÉR SZALONNÁZIK –
NEM JUTOK EL A SZENTSÉGHÁZIG

 

Hol az én hatalmom?*

Láss hozzám idvösségemnek Istene!
Többet szólnom dolgunkról nem szükség
mint hogy tiszta vízzel buzog forrás tiszta kútfőben
Ha jóval már nem vagy csak azon könyörgök
régi sok búm után hadd élhessek vígan
viadalhelyeken véressen sebekben
FORGANDÓ SZERELEM VÁLTOZÓ SZERENCSE
s ki penig véres fegyvert tisztíttat csiszárral

Semmi szép mulatság semmi jó nyájasság
de bár vesszen fejem tudom szeret engem
hadd éljek már bú nélkül
két fekete szemmel mint fényes fegyverrel
Hát hol az én hatalmom? –
kiáltok Csak bolgok mint megszélhüdt ember
fene ötte sebemet
vedd el haragodat immáron én rólam
mint kór csak tántorgok

Adék szeretőmnek egy gyémántkeresztet
megérdemli ha érte lesz is fejem halála
Emlékezzél rólam féányes fejér rózsám
szerelem tüzes lángjátul szüvemben én égek
nem panaszkodom semmit már felőle
Térj hozzám azért most egyetlenegy gyönyörűségem
kívánságim nekem látni személyedet
Lelkem nyugszik rajtad meghidd nagy szerelemben
így tűz engemet is éltet ha emészt is

Az Urat örökké áldjátok szótokkal
s így ő el sem bocsát fel sem mészároltat
szerelem azt míveli

Mindent csak szerelem vitt képtelen dolgokra

*: montázs Balassi Bálint verseiből

 

égi játszótér*

a rádió portáján kifeszítve
a lélek mint szárítókötél
szememet annyira becsukom hogy
összenyomom az orrom
a költő a tökfehér papír

betelje-sületlen versszag van

 

ó a kínai nők *

az ég nyugat felé lejt
a föld kelet felé lejt

agyagból készített
emberfigurák
vagyunk csak

sárgalacsinok

*

 

gázálom

árva vagyok mint egy lányhaj
csíkos ruhában töltöm éjszakámat
az álmom lázálom
hőmérőtokban tárolj engemet

és rázz fel ha igazán szeretsz
lázálom kazahsztáni gázálom
meggyújtok egy fáklyát
aztán meg eloltom

bepillantok az író műhelyébe
kipillantok az író műhelyéből
senki ne gondoljon semmi rosszra
vajdasági kolbászos bab
ami itt rotyog

kiscsibém
farhátam tarthatnám többre
óriássá töpörödve
a villa fekete és nem apácazárda
a kés szeretetvendégségben a szívben

lapostányérban cukrozott
vért helyezünk ki
amerre a hangyák vonulnak
hangyákat helyezünk ki
amerre a hangyászsünök vonulnak

 

kísérjenek el*

hajamba mászott az éjszaka szépe
elkísérném egy darabon
ő lesz a feleségem
varratszedésig két nap
az ember legelteti a szökőkutat esőben
a többit majd otthon meséljük el
csak az inger lassú bennem

 

nem tudok elmenni mert túl közel lesz
nem tudok elmenni mert túl messze lesz
mert dolgozom mert ráérek épp
pedig szeretnék kérdezni a meghívottól
szeretném tőle megkérdezni dolgozom-e
jó lenne megkérdezni tőle jó este lesz-e
de ilyen közelről nem tudok éjjel hazajönni
pedig szeretném a kérdezőt is megkérdezni
hogy ott tudok-e lenni
a független irodalmi kikötő függőhídján
tudok-e lengő teher alatt tartózkodni
vagy legalább a verandára ki tudok-e menni
jó lett volna mindezt megtudni énnekem
de sajnos nem tudok elmenni
meg aztán ha el is mennék
otthon felejteném biztosan
a bemutatásra szánt alkotásomat
nem tudnám a boncmesternek átadni idejében

 

minden körülmények között ott leszek

örömmel értesítelek hogy aznap
minden körülmények között ott leszek
bár ezer kilométernyire vagyok magamtól
a meghívás későn érkezett jó korán
éppen vidékre utazom reggel korán
krúdy gyula nagyobb regényeit
és elbeszéléseit olvasom majd a hosszú úton
gondolatban veletek ott leszek én
tátott szájjal hallgatlak
kissé duzzadt orrmandulával és párás
olvasószemüveggel nézlek benneteket

 

Kuan Jin fején díszes korona

kis váza a hosszú élet írásjegyével
hasáb alakú párna peóniával és verssel
ecsettartón horgászó férfi
és aszkéta előtt hódoló személy

Kuan Jin türkizlila köntösben ül
kőcserép türkíz és lila mázzal
arcán és mellén
vörös hideg festés nyomaival

 

A megmérgezett virradat

Patkányméreggel behavazott
rózsákra virradunk
boroshordók gyilkosai
Lebegnénk a madárcsicsergés tetején
fürödnénk a nők hónaljánál eredő patakokban
s barátaink lennének az őrt álló útszéli fák
de a ránk szegezett gesztenyevirág-géppisztoly
elől akkor sem menekülnénk

*

Belsőnket csontszú dicsőíti
A kígyó méregfogát már kihúztuk
hiába
szelídségével mart meg
a csontig fedetlen múmia csalogat
akivé majd mi leszünk

*

Ereink még sebes sodrású folyók:

beleesünk
partra vergődünk
újra beleesünk

 

halak a földön

nálunk a halak a földön járnak
a mosónők korán felékszerezik magukat
a halállal
csak viccelek
mikor a folyóba vizelek
a ciános tiszába

csókra nyújtja fekete száját
a vízbefúlt hölgy
hasából újra megszületik a folyó
megszületik a pusztulás

elegem van már az elegáns nőkből
recsegő arccal tolatnak
a folyók fenekén

gyertyafényt
és fahéjillatot hoz a jeges angyal
elolvad tőle a jegesember
s lám a gesztenyepürében is
megvadult kukacok

aludj velem kedves
ébren maradok én is
majd szólok hogyha hallgatok

 

tájgyakorlatok viaszgyertyával*

nyáresti delírium
a horror vakui
oly nagyon szerettem
a cet gyomrában

gázláng
hófehér papírra
cipőmben a kavics
természetes ellenség

létszám feletti angyal
a babérligetben
a bohóc dala
halálgondola

testem viaszgyertyája
halottak apja
tengerpart
ady-kollázs

ostromgyűrűben
tájgyakorlatok
kányádi sándor
a világítótorony őre

a meztelen folyó
a fej nélküli asszony
mit gondol az öreg pisztráng
isten próbababája

a klikk
fénykép ezüst keretben
angyalhíd
a sánta kutya

a nyugati ablak angyala
a harmadik rendőr
tenyered ha csattan:
a magyar költészet antológiája

 

* montázs a 2003-as Ünnepi Könyvhét könyvcímeiből

 

 

Távolodni a szeretett nőtől véletlenül ittfelejteni magad
álmodban is könyvlapok közé rejteni a sokpénzt
betörő miatt (regényes életed van)
most születni mikor domborul a hold és éhes füvek tolakodnak a világra
fejedet majd benövi a hajnal (küszöböd mögött a szél szimatol)
még semmiből teremtettél még vízszemű vagy
önfeledt közönyös hipnotizált

 
Első oldal | Előző oldal Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal