Videó

Az Archivum Roma csatorna videója




Keresés a honlapon:


Vaskó Ilona: Hétfői ebéd

 

Hétfői ebéd (A menü: Zellerkrémleves, félelemmel; B menü: Zellerkrémleves, bizonytalansággal)

Már megint az a ronda, bizonytalan, erőtlen érzés… délután háromkor jött. Ültem az étteremben, ebédelni próbáltam, de az első kanál zellerkrémlevessel már ott is termett a gyomromban: a félelmet éreztem.
Mintha megint valahol máshol kellene lennem. Megint az az eszeveszett taxi toporogna az ajtómban „változtass” rendszámmal.

Újra mennem kell valahova? Egyszerűen a zsigereimben éreztem, hogy valahol máshol kellene lennem. A második kanál zellerkrémleves a bizonytalanságot küldte egész a gyomromig.

Nem jó társaság a félelem és a bizonytalanság. Akkor meg főleg nem, ha egész életem a biztonságról szólt, csak a gazdasági válság vidámparkjában elfelejtettem leszállni a ringlispílről. Vagy leszálltam, csak a kijáratot nem találom ebben az emberfeletti cirkuszban? Néha magam rakom az oroszlán szájába a fejem, de, csak azért mert a bohócokban csalódtam. Paranoiás lettem. Gyanakodva nézek minden festett arcra. Részvétet festenek magukra, közben áspiskígyó a lelkük. –Ez a zellerkrémleves lesz. Az a bizonyos első kanál, ami a félelmet hozta.

Az óvári sertés szelet már le sem akart csúszni. Bénán bajlódtam a késsel és a villával. Vagdostam, porcióztam, ám az a második kanál leves, nem ment ki a fejemből… Az a bizonytalanság, már nem engedte, hogy a számba vegyem. Ostobán forgattam a villámra feltűzött darabot, féltem, hogy ezzel vajon mit kell még megennem. Bizonytalan voltam, hogy ha még azt is lenyelem, vajon a harmadikat, a kételyt –mert tudtam, hogy az következik-, hogy azt vajon meg tudom-e emészteni.

Szenvedtem minden falattal. Kínlódtam, mert nem tudtam, hogy hol is kellene lennem. Mintha minden ismeretlenné vált volna hirtelen. A százszor bejárt út, az ezerszer látott ebédlő, még az a végtelenszer megfogott tálca is idegen volt.
Fel akartam pattanni, és menni, rohanni. El innen. El valahova… Csak eddig mindig tudtam, hogy hova. De ott, délután háromkor nem tudtam merre. Gyomromban a félelemmel, bizonytalansággal és kétellyel elindultam haza. (Hol is van a haza?) Még vettem két liter tejet magunknak, mert szeretjük a tejet, és mert a tej jó a mérgezésre és még fájdalomcsillapító hatása is van. Hátha elűzi a félelmet és a bizonytalanságot.

Talán a tejutat kellene választania minden rettegőnek…

  
  

Megjelent: 2014-08-04 18:29:02

 

Vaskó Ilona (Nyíregyháza, 1974)

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.