VideóPosta Ákos István videója Keresés a honlapon: |
SzépirodalomEgy jó vendég monológja 35 és 50 közötti kortalan vagyok. Csendesebb a vér szava Időnknek lába kél, Gregoriánba burkolódznék éppen Elmondok nektek egy történetet barátaim... Az 1910-es években történt Egy gyönyörű szombati napon nagyapámék elindultak az orosházi lóvásárra.Nagyapám 17-éves kamasz volt. Az apja mindenhova vitte magával, annak rendje és módja szerint. Ahogy azokban az időkben kellett, tanította a nagyapámat az üzlet fortélyaira. Ez ment is a fiatal fiúnak, profi módon csinálta az üzleteket, úgy, hogy a vásárba járó cigányok hamar megismerték a rafinált, dörzsölt cigány fiút. No, azon a szép nyári szombaton egy vidéki, ismeretlen család is ott volt a vásáron, és a saroglya tele volt gyerekekkel, egyik szebb, mint a másik. De ült ám ott egy gyönyörű hosszú hajú lány is, Vorzsa. Boldog vers Mint az ormon senyvedő gyopárokat Csendélet zsebkendővel, vázával Sál ágyra dobva, egy gyűrött női sál, szétnyílóló seb: rózsabimbó láza: a sehol nem talált és mindenütt halál A terítő fölött isteni füstkarikák szállnak el. Értelek én, kislányom, értem én, hogy fáj. Fáj, hogy összetörték, hogyne érteném. Én ne, aki láttam, aki láttalak. Láttam, hogy kuporgattál rá, hogy gondoltál rá, pedig még meg se volt. De gondoltál rá sokszor. Mindig, ha lecsípni lehetett egy kicsi pénzt rá. Silányabb üdítőt vettél, vagy lespóroltad a reggelit, de volt, hogy az ünneppénzt raktad el. Azt, amit azért adtam, hogy ünnepeljelek, hogy te tanuld meg ünnepelni magad, ha valahol odakint sikert érsz el. De te ezt a pénzt is félre tudtad tenni. Te úgy ünnepeltél, hogy egyszer majd egy még nagyobbat ünnepelhess. Hogy egyszer saját gitárod legyen. -song- A szemében sokáig csak annyi volt a bűnöm, 1956 október 28-án egy Csepel teherautó állt meg a bérház előtt. Csopár Antalt megijesztette a fékcsikorgás. Az elmúlt napokban nemigen járt autó az utcában. Rosszat sejtett, mint amikor délelőtt három orosz tank dübörgött végig a ház közelében. Félelme akkor alaptalannak bizonyult. Odament az ablakhoz, a vastag csipkefüggönyt résnyire elhúzva kinézett. Szombatonként öcsémmel ebédelek, Vigyázni kell az ilyen helyeken nagyon, Elmondom, mit kell tudni az egészről. Az összes olyan Angliában bejegyzett cég, amelyik Anglián kívül végez tevékenységet, nem fizet adót. Namármost. Másfél millióért bejegyeztettem egy angliai céget, aminek két megbízott ügyvezetője van, és én vagyok a tulajdonos. Az anyavállalat egy panamai cég. Eddig tudod követni? Az angol cég esetében a legfőbb kérdés az volt, hol legyen a bankszámlaszáma. Olyan országot kellett találnom, ahol a banknak nem kell bejelentenie a számlán lévő pénzmozgást. Ez a hely régebben Luxemburg, vagy Lichtenstein volt, de most már egyik sem jó, kiadhat információt. Sok fejtörést okozott, hogy merre induljak, kelet felé, vagy esetleg a Karib-tenger irányába. Utaztam a könyvért Utaztam a könyvért, Ez az este nem olyan volt, mint a többi. Az asszony tudta, ma valami különleges történik vele. Nem készült fel a találkozásra, de elfogadta a meghívást. Az elmúlt napok azzal teltek, hogy megpróbálta meggyőzni magát arról, még egy esélyt megérdemel. Nem bízott a változásban. Tudta, az évek nyomot hagytak benne, a vágy tompult, csak halványan éltek már emlékezetében ifjúságának rajongásai. De jó volt játszani a gondolattal. Talán, ez most másképpen alakul. Volt tapasztalata, ismerte az embereket, a foglakozásával járt, hogy meggyőzze őket. (zeneréteg) „egy egész tenger zúgja mégis vissza” (P.J.) viszonzatlan dróttekercsek de leszáll egy kéz hogy a lelked mielőtt a két engedélyezett Az idő képes szemléletet váltani. Váltócipőt húzni. Szoknyát fölvenni, képes kihúzni szemceruzával a szemöldökét. Képes bevenni egy Aszpirint, amikor észleli öregedését a tükörben. Nekem, akinek telik, csodálatos látvány az. Olyan vagy nekem, mint egy elvetett mag. Mondom neki, amikor az ölembe kuporodik. Van súlya. Nem sovány, de szép arca van. Mint testnek a kenyér. Valami mást szeretnék írni Amik talán nem is valósak Mégis elhisznek szinte mindent SZIROMZÁPOR
Az a pár dekányi margaréta hűs virágsziromzápor, amely a vállainkra, hullott, nem volt nehéz. Általában kinn üldögéltünk a kőlépcsősoron, és azt hiszem, hogy nem volt nehéz tudnunk,tudnom, tudnod, (mint valami közösülés víz-, iszap-, hinár-, meg halszagában), Az író a padnál ült a parkban. Mellette egy iskola épülete, ahol éppen óraközi szünet volt. Hallotta a kisgyerekek esztelen ricsaját. Öreg volt, haja tiszta ősz. Megvárta, míg befejeződik a tanítás. Amikor egy negyedikes kislány közeledett feléje, az író sírva fakadt. A kislány persze megsajnálta. – Miért tetszik sírni? – kérdezte a kislány. – Mert nekem is volt egy kislányom, csak meghalt súlyos betegségben. A kislány nagyon megszánta. – Hogy hívták? – Dórának! Mindig örömteli kislány volt, imádott játszani, de olvasni is. MUSZTAFA ÉS ÉN Musztafát délután három körül látogattam meg. Az Üveghegyen túli szél zúgatta nagyerdőbe beköltöztek a szarkák. Először csak úgy próbaképpen repültek egy-egy kört a fák ágai közt, de a kacagó gerlék elkezdtek hahotázni, amikor meglátták őket. Egymás hasát fogták a röhögéstől, mondván, hogy miféle színehagyott, tarka varjak ezek? Csak nem albínók szegények? A göndör szőrű mangalicák úgy vélekedtek a dologról, hogy feltehetően elfogyott Természet Anyánk ibrikjében a fekete festék, amikor őket alkotta, ezért maradtak itt-ott fehérek. Hasonlóképp jártak ők is, hiszen a vadmalacok festése közben is elfogyott a csík, és az ő porontyaikra már nem jutott. ‒ Majd én kiderítem, miféle varjak ezek ‒ mondta a róka. ‒ Az enyémnél biztosabb módszer nem létezik. ‒ Ezzel előkapott a farzsebéből egy darab sajtot és a szarka csőrébe adta. Az meg csak nézegette, kóstolgatta, és egyre jobban ízlett neki. ‒ Azt mondják erdő szerte, hogy gyönyörű hangod van, varjú bébi ‒ hízelgett neki a róka a fa alatt. ‒ No persze, hiszem, ha hallom… 
|
