Videó

A Danubia Televízió videója




Keresés a honlapon:


Dinók Zoltán: Az író meghatódik

 

Az író a padnál ült a parkban. Mellette egy iskola épülete, ahol éppen óraközi szünet volt. Hallotta a kisgyerekek esztelen ricsaját.

Öreg volt, haja tiszta ősz. Megvárta, míg befejeződik a tanítás. Amikor egy negyedikes kislány közeledett feléje, az író sírva fakadt. A kislány persze megsajnálta.

– Miért tetszik sírni? – kérdezte a kislány.

– Mert nekem is volt egy kislányom, csak meghalt súlyos betegségben.

A kislány nagyon megszánta.

– Hogy hívták?

– Dórának! Mindig örömteli kislány volt, imádott játszani, de olvasni is.

A lány maga elé nézett. Nem tudta mivel vigasztalja szegény embert, akiről nem sejtette, hogy egy író. Aztán eszébe jutott valami. Egy hasonló eset.

– Az én anyukám rokonának a kisfia is meghalt tízéves korában!

– Az engem nem tud vigasztalni, pedig felnőtt ember vagyok!

Aztán az író összeszedte magát. Szétnézett a táskájában, volt abban egy meséskönyv. Elővette.

– Mi ez?

– Meséket tartalmaz ez a könyv!

– Maga felnőtt és szereti a meséket?

– Miért ne szeretném? Hiszen meséket is írok.

– Vidám meséket?

Az író elmosolyodott.

– A mese csakis vidám lehet. Legalábbis én szerintem. A szomorú mesék engem nem érdekelnek.

A kislánynak megtetszett a könyv borítója. Az író is látta a kislány szemén, hogy tetszik neki a könyv.

– Neked adom, ha akarod!

– Én ezt nem várhatom el!

– Nesze! Ez a tiéd!

S megsimogatta a feje búbját. A kislány rögtön bele is olvasott. Pár mondatból már érezte, hogy ez nagyon izgalmas mesekönyv.

– Köszönöm!

– Igazán nincs mit!

Az író elgondolkodott s megkérdezte:

– Holnap is találkozhatnék veled?

– Holnap osztálykirándulás lesz!

– Ja, értem.

– Majd hétfőn találkozunk. Most már mennem kell.

– Viszlát.

A kislány hazafelé vette az útját, s az író sajnálta, hogy hétfőig nem látja. Aztán ő is hazaindult. Egyszer, amikor a szerkesztőségben dolga akadt s jött hazafelé, az iskola mellett haladt el. A kis hat-nyolc éves diákok zajongása úgy meghatották szívét, hogy otthon sírva fakadt. Letörölte a könnyeit, aztán írni kezdett.

  
  

Megjelent: 2016-03-30 16:00:00

 

Dinók Zoltán (Kecskemét, 1981) író

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.