Keresem, mint egy menhelyet, hová bújtattad lelkemet? Alul se, fönt se kint se bent, de mindenhonnan megteremt, valahol ott lehet talán kezed terített asztalán, kenyér, a bor, meg az, ami akkora csönd, hogy hallani.
A templomkertben leste pár darab, mint érleli a termését a Nap, a mi falunkban nem volt otthona, így nem maradt fönn, hogy került oda, és az se, hogy egy magja egy karát, hogy gyémántot mér, bűnök aranyát, s hogy melyik áldóbb – burok, vagy a mag, a hittankönyben nem voltak szavak, hát lelkünk ezért nem lett meggyötört, ha kiköptük, hogy falja föl a föld, de barna bőrén átszakadt a fény, és mézelt sárga béle édesén, az ízből újabb világ bújt elő, s mi ettünk mindent, ami ehető, nagy rongylabdának néztük a Napot, a világ hozzánk gondtalanodott, de nekem most is zsák gyémántot ér, a furcsa mézű szentjánoskenyér.
Csak vas-melege tüzelődik vissza, meg alatta a pattogódó szikra, a körbe-cső terítni-szárogatni, a konyha szívverése volt a platni, nagy, öntött fazék gőzölgött fölötte, a telt időben alig szánták többre, az éhe nagy volt, nyeldekelt a beste, a hasogatott agácot szerette, de falatozni be-beállt a sorba, a lecsupaszolt kukoricatorzsa, egy parasztgrill volt, sült-főtt minden rajta, és boldogult, ha anyám úgy akarta, megroppant rajt a héjába sült krumpli, a sterc, a prézli-reszelékes nudli, ott pirult kenyér foltos-feketére, sok tündér-étek epekedett érte, az igazát is, szeszélyét is tűrtük, ha sámedliken körbekerekültük, és áldozódva lettünk odaföntről, a fölé barnult deszkamennyezetből.
A sárga gömbök úgy lógtak a fákról, mint akik minden tudnak a világról, a szilvafát, az öregedő körtét, a két barackfa mindenik gyümölcsét, a cseresznyén az égre korhadt ágat, a lábnyomot, mi ott maradt utánad, a tavaszt, ahogy szirmot bont az ágnak, a csirrogását sok vendégmadárnak, a napfényt, esőt, nyárnapok futását, a madárfüttyös hajnal hasadását, a súlyra hajtott ágak büszke álmát, a fákat, kik a szelet zabolázzák, a rigócsalád íves föl-le röptét, a kerítést, a búvós zugok csöndjét, és bokor, fa, fű széles mosolyt ölt föl, amikor elősárgulnak a zöldből, nagy utolsónak maradnak a kertben, s hogy fanyar ízük sejdítse a nyelvem, az őszi napfényt végső nászra kérik, és bársonybőrük kőkeményre érik.
Van, amikor elhagy minden, árva fillér lesz a kincsem, mégis mindig ingyen kapok minden áldott, drága napot, sírok, rívok mikor máris tele van a bugyelláris, hogy osszam be egyszer bölcsen, hogy örömöm mire költsem.
Szőlődombok közt zakatol vonatunk fel a hegyre, égre tekint ez a táj, döfködi szálfa karó. Ősi ligúr szellem, s erkölcs keveredve a mával, templomi orgona hív, elhagyatott temetők. Sziklás tengere partján ámul, néz a turista, távcsöve lencséjén mozdul a gazda s a kéz: teste kinyíló bicska, a légben tartva egyensúlyt, keskeny földteraszon éppen előrehajol, permetcsővel eléri az alsó szinten a tőkét – hajdani mozdulat és mostani permetező –, óbora napfény íze a szádban, tűz a kebelben, gondűző a nedű, tudd, vele mennyi a gond: míg kortyintod a hegy vérét és bő adományát, képzeld, mívese mint hajlik a tőke fölé... Hányszor mássza a sziklán kígyózó kicsi földjét, szőleje szintjeit és lelket is adva belé, hányszor is áll szemben zivatarral, nap melegével, míg lenn zúgva a mély inti az arra menőt: meddig a mámor, meddig mézzel, borral az élet? Termi e föld s ez a kor benned a krisztusi vért?
Képzelj egy térképet szállj fölé tekints le a magasból keress egy várost gyűts marokba minden áldást mit összekotorsz az égen morzsold el a felhő fölött szitáljon le mint könnyű nyári zápor házra szobára fuldokló légutakra kettéhasított arcok tágranyílt pupilláira
a vers állandóan mozog elcsitul hullámokat vet ülök a partján piszkálom a vízfelületet néha beledobok egy faágat máskor egy jókora követ vagy leúsztatok rajta egy üzenetet hátha valahol valamikor kihalássza a címzett hátha ő is ott ül a partján piszkálja a vízfelületet követ dob bele vagy faágat leúsztat rajta egy üzenetet
verseid meglapulnak nyirkos talaj a lapu alatt s szeretőid az emlékező fűcsomók akikkel hemperegtél táplálnak a gyerekkor páráján keresztül talpad alatt föveny éled újra szigeteddé vált a világ itt élünk mi is csak nem mindig veszed észre
Toronyfelhők közül kivillanó színpadi effektek mintha kockát vetnének egy köntösre a tájkereszt kitüremkedik az élettér festett keretéből belehasít az univerzum rétegeibe magával húzza a földet mint egy mozgó járdát a sorban állókkal pedig létrán is mehetnének a létnek támasztott fénysugárfokon lent a Bukott Ember égnek meresztett térdei csontfehéren ékelődnek a kobaltkék pászma virtuális matériájába ahonnan mint mennyei lepedőn lassan ereszkedik alá a Türkiz Gyermek
Ahogy a Kollégiumból vonulunk kettős sorban végig a Péterfián a tiltott ünnep reggelén lépéseinknek ritmust diktál a kimondhatatlan belülről zeng az énekelhetetlen kokárda helye ég gallérajinkon egy kifordított fekete szoknya fércöltései – néma tiltakozás absztrakt jelrendszere belehasít a fegyelem rendjébe szaggatott vonallal aláhúzott hiány vakító fehéren vibrál a lánycsapat szürke testén mint pille szárnyán cikázó fényvarrat a börtönudvaron
Mikor a szó életre kel megszületik és elindul az emberi viszonyok kiszámíthatatlan útvesztőiben – ott lebeg minden kapcsolat fölött mint egy mondatszalag a középkori táblaképeken verdeső tört szárnyú veréb máskor fényben cikázó aranyszárnyú lepke vagy lecsap mint a dögkeselyű
Mászni egyre feljebb, kapaszkodni fokról fokra, nem nézni, hogy zsugorodnak a tárgyak, ami fontos, úgyis besűrűsödik, pingpongasztal zöldje beépül a növényzet klorofilljébe, visszaépíti a természet, benne zöldell tovább, hálója összetartja a Földet, nem számít már játszmák izgalma, pulzus lüktetése, arcok lázrózsái, nem számít, ki nyeri a meccset – fölfelé nézni, tartani a fényirányt.
Ez a webhely a Google és a StatCounter cookie-jaival kínál szolgáltatásokat és elemzi a forgalmat.
Az IP-címed és a felhasználói ügynököd a teljesítmény- és biztonsági mérőszámokkal együtt
megosztásra kerül a Google-lal és a StatCounter-rel a szolgáltatás minőségének biztosítása,
a használati statisztikák elkészítése, valamint a visszaélések észlelése és megoldása érdekében.
A honlap további használatával elfogadod ezeket a feltételeket.
