B. Tóth Klári: Ujjaink hegyén (válasz húsvét hétfőn)
verseid meglapulnak
nyirkos talaj a lapu alatt
s szeretőid az emlékező fűcsomók
akikkel hemperegtél
táplálnak a gyerekkor páráján keresztül
talpad alatt föveny éled újra
szigeteddé vált a világ
itt élünk mi is
csak nem mindig veszed észre
sziget a szigetben
gyerekszoba sarka
mikor vasalódeszka kályhaalátét
rácsoságy elemeivel elválasztottuk
rongyszőnyeggel leterítettük
az én házam az én váram
ide nem jöhetsz be
csak ha meghívlak ebédre
faltörmelékből gombapörköltre
kihúzott szög helyén terem
hullik a falvédőre a por
porból lettünk porrá leszünk
mondta apu Iduska néni temetésén
por kavarog a levegőben
a régi tornácon ahol sósrúddal kínált
a kertben megmutatta a kokárdavirágot
hazaszeretet nőtt ki a virágágyból
belém nőttek szirmai
azóta is ott áll
a tornác korlátjára támaszkodva
szigorúan hátrafésült hajjal
szarukeretes szemüvegén át figyel
kontya alól nem kandikálnak ki
fegyelmezetlen hajszálak
mint nagymama feje körül a játékos
fehér tincsek repdeső angyalszárnyak
mikor hátravetett fejjel felnevet
hol van a bejárat
valaki a falon keresztül is
más a kitárt ajtón sem
ki lépheti át a küszöböt
szuverenitásunk határait?
Kinyújtott kezemmel elérlek benneteket
de ujjaim hegyén
nem mindig éled bizsergés
kik választanak
kiket választ ujjunk hegye
hol pezseg fel a kölcsönhatás
rezgőnyár és pitypang párbeszéde?
Micsoda szavakból épül csónakunk
hogy léket ne kapjon
hogy eljussunk a szigetre
megépíteni a várat
iszapból törekből katedrálist
szemek kísérnek szigorú
vagy röpködő hajtincsekkel keretezve
keringünk magunk felett
mint a törött szárnyú veréb
akit felneveltünk
hurkapálcát erősítettünk a szárnyaira
de nem volt egyenlő
a súlyeloszlás
keringünk egymás körül
tört szárnyú madarak
lent a porban feltámadást ünnepelnek
Megjelent: 2014-08-03 20:46:00
 |
|
B. Tóth Klári (Budapest, 1955) író, költő, festő-restaurátor |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
