Vers

 
Bene Adrián Kép forrása Szövetirodalom

a szemeidben a szádon

mandulaillatú phüszisz

lepedék a tájon az álom

az új szubjektivitásról fecsegő

destitutív ontológia vágya ha

megül a szemedben a részvét

feltárul a nem-lett-mégse szép

szabálytalanságtana

 
Kép forrása: Facebook

ÚJBESZÉL

Hisz tudod, beszéltük is, új szavakat 

és emotikonokat kell kitalálni, ne légy 

türelmetlen, segíts inkább a falak mögé 

látni és felfejteni a mítoszképző erőket, 

mikből neked is szépen kijutott, falovaikat 

húzzák érted népek és angyalok, szavunk 

s tudásunk sincs rá elég, hogy mi volt 

az ősiség törvénye előtt, lükecek harca tán 

s eladdig pázsitos, hol nem kerget a honi 

tatár, s hergel egymás ellen ébredőt s fuzsitost, 

a jelzőlámpa is villog, jöttödre vár. 

Vasárnap van, hetedik nap. 

A téren siculok, phrygeszek, etruscusok. 

Könyv István János: Kötődés
Kép forrása: holdkatlan.hu

a mélyaltatásban
minden ugyanolyan —
neszek
ízek
lelki válság
— egyenletesen 
lefóliázott érzetek.
elfojtott életjelek
a köbön.

 
Könyv István János: Kitörés. Kép forrása: holdkatlan.hu

Söpröm az avart, 
a fák setéten állnak, 
olykor egy-egy csepp, 
a fákról alázat, 
csöndben alábbhagy, 
szétporlik újra az avar. 

Némelyik ismerős, 
milyen is - levél volt, 
bíbor a széle meg 
most is karélyos, 
- majdnem örökzöld - 
hittük a másikra, 
most ime itt van. 

Mennyi apró rügy, 
egész nyári gyár van 
lábam előtt-alatt, 
magam is avarban, 
nem állok mint a fák
lassú seprűzajban.

Válaszút. Fotó: Cseri József Kép forrása: holdkatlan.hu

Se szó, se dal, sem meddő dünnyögés,

nem használ a csend ellen ma semmi,

ha kiüríted méregpoharát,

s a holnapoddal próbálsz szembemenni.

A holnapod az idő tengelyén,

mint megfáradt nyikorgás fennakad,

Czékmány Sándor (1936-2023) Forrás: Facebook

Nem tudtam, hogy Czé már két éve meghalt.
Minap még magyalbokrokat tanított lélegezni,
ujjbeggyel pumpálta a viaszos levelekbe a klorofillt.
Megtorpant a kéngőzt okádó Villányi úton,
mindennap várta a menetrendszerű tűzesőt.

A Kancsendzöngán járt fényfácánt szelídíteni,
eltévedt meteorrajt fogott be gumikesztyűvel,
búvárruhája bár szorított szívtájékon,
szájában mentette a haldokló korallpolipokat.

Gyökereink. Fotó: Cseri József. Kép forrása: holdkatlan.hu

valahonnan, talán a robbanás 
előtti időkből emlékeztem rád 
úgy, hogy akkor még nem volt  
jelen. valahol a múltban és a  
jövőben egy-egy pont, mindig  
körülöttem - mintha Hold.  
Idegen ásvány állandó  
átrendeződésben, gyémánthatárok  
között. Féltem, hogy a ragaszkodás 
eltalálja az egyetlen gyenge pontodat, 
aztán darabokra mégsem én robbantottalak: 
a pillanat teszi ezt meg velünk. 

Köztes kilátás. Fotó: Cseri József
Kép forrása: holdkatlan.hu

fekete varjakból képkeret

lassan a tavasz űz el telet

minden mi eddig megfagyott

olvadva vált majd alakot

fekete varjakból képkeret

rügyekre mosolygó fellegek

tüzforrón hirtelen jő a nyár

tavasznak híre se hamva már

Hallgatag padok. Fotó: Cseri József. Kép forrása: holdkatlan.hu

űzik az embert űzik
nem nagy ügy
porig ég ez a tűz is
ez az este

annak se könnyű aki üldöz
szügyig empátiával
asszimilálódunk a fűhöz
ahogy a rendje

kegyelmet ugyan kitől
jön a láncfűrész
és minden kidől
mi gondunk keresztre

 Fűkő Béla: Belső evolúció (Forrás: holdkatlan.hu)

HITEL

Ha lenne még hely melletted, elárulna.

Ha közelebb jönnél, magaddal lennél határos.

Fotó: Móricz Csaba (Forrás: holdkatlan.hu)

Becézve szólt anyák szaván —
a nyár dalolt az almafán,
mézeskalácsfalat rakott
a fényre nyitva ablakot.

Köténye szárnya barna volt,
kék szeme gyakran harmatolt
ha ember bukott a gáton.
Betyár voltam, de nevetett,
és megbocsájtva szeretett,
ő volt az első barátom.

^{Szelényi Anna: Búcsúpillantás 40/90 cm, pastel
(Kép forrása: holdkatlan.hu)}

Mikor

Helyem elfoglalom,

tekintetedbe visszatér

az élet.

vagyok

képzeleted hétágú napja; 

minden porcikád kitöltöm,

véredben keringek, amíg 

ismételsz magadban. 

 
Papp Ákos: Hálóban (Forrás: holdkatlan.hu)

Aranyhajú, jázminarcú, őzbokájú 
te sehol sem található! 
Szárnyak nélkül jöttél, és hajoltál 
fölém, álmomban minap. 
Gyönyörű őrangyal, egy csókot 
indítottam volna félszegen, mikor 
harsanó tücsökzene ébresztett rá 
szomorú öregségemre, Amen.      

 
Papp Ákos: Nyárutó 4. Forrás: holdkatlan.hu

Ezernyi apró mécses ég,

a Hold ragyog, s az ég taván

csónakban ül egy indián;

megélni jött egy szép mesét.

Csillagok halnak porba ott…

A bőre rézvörös-arany,

fejdísze most is rajta van,

várja a hajnal-holnapot.

Debreczeny György Fotó: Bak Rita

hervadt vagy puszta életem

tükröd kísértetet mutat

van-e még kit a búbánat terhe nyom?

vészek kergetnek vészeket fölöttem

valami jutott eszembe!

hogy menjen a tél menjen gyorsan el

csak azt mondom: kimondhatatlan

hogy lágy bölcsejében ringat a remény

 
Szelényi Anna: Életjelek 2, pasztel, 40x60 cm
Forrás: holdkatlan.hu

Holdad útján, a napkorong peremén sétálsz hajnalt gyűjtesz

kétfülű szatyorba, hogy becsapd a későn menőket, és szétszórod éjszaka,

hogy árnyakkal távozzanak. Fény legyen a kanyarban.

Ha nem te, akkor az idő úgy is elmozdít öreg bútorokat,

s mögöttük mindig penészes sárga folt marad.

Lefested, székre ülteted az eget. Dörögjön szépen csak idelen.

 
Életút. Fotó: Mórotz Krisztina 
(Kép forrása: Holdkatlan Galéria)

alkonyat

bámuljuk az égboltra karmolt

kondenzcsíkokat

mintha rejtvény volna 

fázósan összezsugorodnak 

az álmok 

harangszó rebbenti el 

a félretett titkokat

már nem ágyazhatunk újra 

az illúzióknak

díszlet marad minden emlék 

míg el nem nyeli őket is 

a vérző alkonyat 

Szelényi Anna: Dreaming together - Együtt álmodók, olaj, lenvászon, 60/80cm
(Kép forrása: Holdkatlan Galéria)

Ott vagyok, hol ráhajol
az ég a tengerre,
hol nap vérétől izzik
a bársonyhorizont,
hol a szilaj szél
korbácsolja vágyam, de
nem sebezhet halálos szigony.

Kovács Hanna: Tanulmányrajz 1.
(Kép forrása: Holdkatlan Galéria)

Június vége. A tanév véget ért.

S hőség. Elfáradva, kimerülve ért.

Lazább napok: nem kell időre kelni:

de pörögnek még; nem tudok pihenni.

Csökken a terhelés. Aludni, enni,

tornázni, főzni. Olvasni. A terv ez.

Széll Zsófia Fotó: Hegedűs Gyöngyi
(Kép forrása: Veranda Művészeti Csoport archívuma)

pedig nem kellene 
hogy mennyire kár 
morzsa az asztalon 
a nyár valahol a felhők  
között fölött rajban  
szálló istenek 
ugye délebbre viszi 
valami áramlat őket is 
pedig kellene hogy  
mennyire nincs értelme  
az ősz valamikor biztosan 
eléd áll ugye nem ezt  
akartad csak mondod  
hogy jön mennyire kár 
por a szekrényen a tél 
lámpafényben megcsillanó 
kosz idő ugye tavasz ugye  
ugye tavasz megállsz 
legalább addig amíg 
észreveszlek pedig 
nem kellene hogy