Szépirodalom – Versek és slam poetry

Vers a házfalon
Balla D Károly fotómontázsa Forrás: librarius.hu

...hát látni kéne, merre tart
maroknyi földünk, szétkapart
kicsiny hazánk, s ki itt maradt,
hiába vet, ha más arat.
Jövő? Minek, ha gyűlölet
sziszegve szúr szívet, fület,
s a pénz hideg cinizmusát
hiába fojtod, úgy mos át,
hogy elfelejted, lenne itt
meglátni némi emberit.

„Szánkban nyaraink arany ostyáival”
Torild Wardenaer: Talán átaludtuk az életet
(Gógl Réka fordítása)

Pál apostol emlékére

A megtérés/ megértés logikus konstrukció.
Végül a rossz fölé emelkedik az igaz és a jó.
Az ember nem cselekedetek által válik igazzá,
S ha nem is tesz semmit, meglepi a kegyelem.
A várakozás csupa ima lesz, tehermentes figyelem.
A hit miatt lesz Isten előtt igaz.
Ha a szívében a bizalom kitágul.
A mennyei csillámpor ráhull.
Valami egészen más történik,
Damaszkusz szelleme kiárad,
A szerzőnek leheleteként konstituálódik a hit –
Amit csak egy membrán tud hallani.
Mi közben az a valaki Isten ikonja,

Fábián István: Cantata

MÁGIA

Történik, ami nem történhet.

Nem történet. Arc.

Fotó: Standovár Ágota

Hóvirág

búvó hóvirág

gyöngyház fehéren izzó

manólándzsahegy

Forrás: antikregiseg.hu

mindkét fülem örökzöld

ott voltam a téboly

epicentrumában

aztán elszívtam

egy cigit és

ellejtettem nem

messze elém

urgott egy óriás

plakát a jakuzzi

medence tájékán

Kép forrása: internet

Ki mondja meg, írjak-e

ne írjak,

ha táncol a parázs épp

lelkemen?

Fordítsak hátat tán a

papírnak,

ha már a dal megfogant,

s zeng velem?

Ha rejtelmes éjidőt

múlatok,

s omlik a falra a mar-

cona hold,

s körülölelnek kék han-

gulatok,

némítsam el a dalt, ha

csoda szólt?

Ecuadori zsugorított fej egy londoni kiállításon FORRÁS: AFP/SHAUN CURRY

migrén

ott ahol egymással parolázik
az orrnyereg és a szemöldökcsont
kéne egy atlasz hogy megnézzem
milyen néven jegyzik a testtérképen
mert idegesít hogy még ezt sem tudom
mindenesetre ott azon a ponton
érzem összpontosulni a feszítést
jobb oldalon éles a fájdalom
szédülök és ahogy itt ülök
bőrömet gyorsan kinövőm
úgy hiszem valahol olvastam
létezik egy népcsoport akik
az ellenség felett aratott győzelmet
úgy ünneplik meg hogy apróvá
zsugorítják a levágott fejeket
talán megfőzik nem emlékszem
de a szagot agyhorogként érzem
kúszik fel a réseken hogy aztán
véresen kirántson mindent
mi bomlandó de most ezt sem bánom
szívesebben lennék nyakam helyett
trófea láncon ideiglenesen bárki máson

Fotó: MTI/AP/Vadim Ghirda Forrás: 168.hu

Még cimbalmozik a faágakon a kinti fagy,

cinkéink sem tanácskoznak, deres, néma a táj,

karingben keringnek a kertben, majdnem, mint

füttyös rikkancs a dohogó autósorok közt,

fénylő tollú csóka rikácsol csak a szalmatetőn.

Lábáztató özvegyasszonyokként, talpig feketében,

a szélső fűzfák már a fehéret habzó vízben állnak,

a legsötétebb törzsű ívben a rohanó patakra dől,

az ár mérgében a meder szélét harapja magamagának,

migráns tavasz idők járnak dermedt kertjeink alatt.

Zemplén Kalandpark Kép forrása: szallas-hu

Elfele

Egyenes vonalon mozog. 

A pályán a zsinór pattanásig

megfeszül, de el nem szakad.

Az utasok integetnek,

mosolyuk pattanásig feszül.

Ez a mindig felfele. Egyenes

út a hegytetőre akadt Napba. 

Itt mindig most van, ez a pálya,

szikrázik, ragyog, lángol. 

Mosolygok, integetek,

pattanásig feszülök itt, 

a télre akadt napban

szikrázok, ragyogok, alszok ki.

A parti séták megkötött csendje

kapaszkodás az ismeretlenbe

önnön magamhoz érő ölelés

csak az idő az idő az kevés

Levetkőzhetnénk meztelenre

magunkra megint mázat kenve

eltünne minden tévedés

csak az idő az idő az kevés

 
Ábrahám Péter: cím nélkül
olaj vászon 105x100 cm, 2001

Valahol van egy üres szoba,
emlékezetben ott lakom.
Vakrozsda-esőt sír az ég,
végigcsorog az ablakon.
Nagyanyám foszló függönyét
a karnisokra képzelem.
Birsalma fanyar illatát
érzem a régi képeken.

Kép forrása: Kürti László honlapja

ha gyötört már fájdalom óraketyegős, világtalan

éjjel, és bejártad a házat, kósza lélek, ki hazajár,

de aludni nem tud. kit évszázados görcs ránt egyetlen

fájó emlékezetbe, napok helyett égnek, égetnek

túlhajszolt szerveid, míg a többiek az igazak álmát,

te pedig a felejtés pohara helyett, esténként lerészegedsz,

akkor tudd, nem lehet különb életed ennél, hisz van

otthonod, szuszogó család, ki számol munkáddal,

álmodik terveiddel, együtt rezdül köznapi félelmeiddel.

Tóth Irén Morci: Pipacsok

PIPACS

fal tövébe'
vörös szoknyád 
a szél
felkapja nyakadba

Az én XX. századom Kép forrása: Filmarchívum

Pupilla és lábjegyzet

Éjszaka: a léten túli morál.

A nappal kiömlik a bárpultra.

Látványára a hideg kiráz.

Két lány jön be. Két repertoár.

Az egyik multi. A másik ultra.

Mind a kettő árva. A történelem egy budoár.

A vécés néni kurva.

Már megint menti magát a lélek.

Időn kívüli útra. Képmutatás? Kizárva.

A verandán, a nyugágyban: egy csecsen tiszt.

A háború logója. Élő puzzle-darabka.

Az óhajtott kölcsönhatás.

Szeretek, jó ebben a troli-megállóban leszállni,

megnyugszom, elálldogálok a Csanádi utca sarkon,

nyitott teraszok, barátságos ebek, gangos galambok,

ceruzalábú madonnák üldögélnek Brad Pittjükre

várva, unottan néznek utánam, meg sem látnak,

sötétedéskor kandeláberfények, dünnyögő, füstös zene szól,

nem látni le innen a folyóra, de a fénylő képeslap-esteken

néha, nagyritkán, zöldmohás vízszag oson föl a Duna felől.

Ha azt hallom a troli-hangszóróból:

Radnóti Miklós utca –

megnyugszom, még van remény,

ha olvasom a sarkon az utcanévtáblán:

Radnóti Miklós utca –

megnyugszom, még van talán,

retek, vaj, ikrásméz és friss kenyér,

könnyen szelhető, csak a héja kemény,

és hozzá éles kés a költő asztalán …

Pietà (Szent Péter-bazilika)

Pieta

új barbár korunk ellen

védeni kell, fénylő apollói márvány

csak várakozol egy égi bájjal

sugárzó, gyöngéd szűzi ölben

Kép forrása: Pixabay

A TŰZBŐL

Mario Cesariny-nek

A tűzből születtek a kövek és a felhők,

az eső újjáteremtheti az erdőket és a tengereket,

ahol a halak ezüst pikkelyeik szabadságában tozódtak.

Szavak kovácsolódtak vulkánok tüzén

az elszenesedett köveken

a költészet lehetne láva, víz és érc,

mely a világegyetem sötétsége felett uralkodik.

A tűz után jött a hajunkra rakódott hamu,

a szavak, melyek próbálták újrateremteni a jelentéseket ott,

ahol nem volt más, csak csend.

A tűz után, amely a márványt és a fát nyaldosta,

a szőlő elszenesedett körvonalai rajzolódtak ki,

és a szitakötők félelem nélkül indíthatták légi útjukra

tiszta, átlátszó szárnyaikat.

A tűz után a lángok elárulták, hogy miért jöttek,

elégették a szőlősöket, a tölgyfahordókban őrzőtt borokat,

azóta is a költészet tűze emészti a könyvek és a lelkek lapjait,

a szavak ismét a végességről és az örökkévalóságról szólnak,

ez lett a várt szabadság.

Albert Zsolt Fotó: Székelyhidi Zsolt

A címzett nem található

Nyílik az ajtó, huzat csalogatja

a porcicákat a kanapé alól.

A félelem valahogy így kerül elő.

Gyertyafényben mesélünk,

hidegtál, mi Atyánk, aki vagy,

aki laksz, mi meg hol?

Vagy akasszunk fel, csak simán

minden földre hullt csillagot,

ha látunk egy szabad fát egyedül?

Kép forrása: medicina.cz

A legkellemesebb pillanatom vagy

Nézem a fiaimat. Most
éppen azt a kettőt. Rend
van. Valahogyan letud-
tam magam.

Nézlek téged. És csak
jó a sorrend. A kettő
helyett egy van. Valami-
kor a csend.

Elnézek a fák fölött, egy
kifejezetten kellemes
márciusban. Féltavasz.
Egyről a kettőre.

Csak magunkat látom.
A számok kettőtől hatig.
Olyan páros minden.
Tetőtől talpig. Maradj.

 
Fülöp Gábor

Amint kilépsz az utcára,
mintha bábszínházban lennél – szereplő:
először az egyik lábaddal lépsz,
aztán a másikkal,
óvatosan,
semmi kockázatot nem vállalva.
Kikerülsz minden követ,
elkerülöd a járókelőket,
beveszed az irányt a buszmegálló felé.
Amióta szédülsz – már évek óta –
ÍGY lépkedsz,
ha lépkedsz egyáltalán,
ha rászánod magad, hogy
ne ülj kocsiba.