Videó

A tegnap.ma videója




Keresés a honlapon:


Albert Zsolt versei (A címzett nem található, Egyetlen, Papírtavasz)

 

 

 

 

A címzett nem található

 

Nyílik az ajtó, huzat csalogatja

a porcicákat a kanapé alól.

A félelem valahogy így kerül elő.

Gyertyafényben mesélünk,

 

hidegtál, mi Atyánk, aki vagy,

aki laksz, mi meg hol?

 

Vagy akasszunk fel, csak simán

minden földre hullt csillagot,

ha látunk egy szabad fát egyedül?

 

 

Egyetlen

 

Csak te olvashatod le

arcunkról a kétségbeesést,

aki fentről esőt küldesz.

 

Amíg ázunk, sárrá válik a föld,

s közben nézünk felfelé hallgatva,

ahogy a zivatarból hívsz.

 

Ami lefolyik, fehérre mos,

páncéllá dermed kabátunkon

s sziklává nő talpaink alatt.

 

Mégis, csak sebeiden át van kiút,

halálon és át egy elgördített

sziklasír ajtaján.

 

 

Papírtavasz

 

Lassan jön, aki madarakat ír az ágra

és elénekli a fákat. Leveszi a mellkasköveket.

Talán, aki látja, engedi folytatni útját.

Nyitja a kaput és hallgatja tovább.

 

Az eső kövein áll, hullámcsigolyákon,

figyeli a távozót, fogadja azt, aki érkezik.

És amikor hanyatlik a kitekert égitest alatt,

estét hajtogat és színes papírtavaszt.

 

 

 

  
  

Megjelent: 2023-03-22 20:00:00

 

Albert Zsolt (Kaposvár, ) költő

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.