Kántor Zsolt: A megértés szerkezete – Egy onto-teológiai reflex működése
A megértés szerkezete
Egy onto-teológiai reflex működése
„Szánkban nyaraink arany ostyáival”
Torild Wardenaer: Talán átaludtuk az életet
(Gógl Réka fordítása)
Pál apostol emlékére
A megtérés/ megértés logikus konstrukció.
Végül a rossz fölé emelkedik az igaz és a jó.
Az ember nem cselekedetek által válik igazzá,
S ha nem is tesz semmit, meglepi a kegyelem.
A várakozás csupa ima lesz, tehermentes figyelem.
A hit miatt lesz Isten előtt igaz.
Ha a szívében a bizalom kitágul.
A mennyei csillámpor ráhull.
Valami egészen más történik,
Damaszkusz szelleme kiárad,
A szerzőnek leheleteként konstituálódik a hit –
Amit csak egy membrán tud hallani.
Mi közben az a valaki Isten ikonja,
Az üdvösséget, mint gombolyagot, kibogozza, kibontja.
S azt mondja, bölcsességet tökéletesek között szólunk.
S távol legyen a képmutatás, a lózung.
Tudván, nem az övé a teljesítmény, hanem az ég csinálja,
Elválasztódik Tőle a bűn, a hazugság.
Nem a távolság, nem a hegyek, nem a tavak tudnak,
Nem az álmok, se az utcák tanulnak.
A szövegek a tárgyakhoz hozzábújnak.
A bűn többé nem része az útnak.
Valami belső változás, amit az Ige csinál,
Megváltoztatja Szellem által a mentalitást.
Megváltozik tőlük az óceán, amiben úsznak.
S lesz a kontextus egy új nap.
Nincs messze egyikünktől sem. Ah!
A sikerek, a szép idők, a vágyak.
Angyalok engedik hozzánk az áldást, ha hátralépsz, eláztat.
Kapd el a feléd dobott labdát.
A szelídek álmukban is hisznek, bár nem látnak.
Legalább is: ezt dadogja a falinaptár.
Ne dobd a lomtárba, amit a Lélektől kaptál.
Ha az emlékekben kisded maradtál.
S digitális haiku és szonett lesz a tanulság.
Újítsd meg, írd át ismét, amit eddig tudtál.
A hitet csak az Úr látja a szívedben.
Mint fényt, ami kiment onnan, ahol rettegsz.
Ledobnád az értelem rácsait, akkor önmagaddá lehetsz.
De hová emel fel, Aki lemetsz?
Látni, felemelkedik a szeretet minden este.
Rátalálsz a könyvekben, a családban,
Ha épp nem a tévét lested.
Nála van a kulcs. Ne féltsd a tested.
Kinyitja neked az időtlen textus kapuját.
Ahol nem rohansz többé, hanem megállsz.
Nem kell kitöltened semmi tesztet.
Itt egy rímkényszer jön. Nézd az üres keresztet.
Te is gyúrsz egy új világot, mint Atyád.
S beleleheled az unikális ideát.
Az is jelentésképzés lesz, delikát műalkotás.
A szavak tábortüzet raknak, ó, neked, magán-hazát.
Annak a távolléte, ami épp hiányzik,
Mond valamit.
A költő alapvonása a hit.
Éjszaka azonban befelé figyel.
Megjelent: 2023-04-29 20:00:00
|
|
Kántor Zsolt (1958-2023) költő, író, szerkesztő, pedagógus |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.