Zilahi Nono: Én a korvusz (Grafika: Sipos Sándor)

Aknay Tibor: Erdőtündér

Zöldet-ezüstöt villant a nyárfa,

egy nagy madárnak szárnya vizet ért.

Elmúlt nyaramnak mennék utána

egy maréknyi ember-melegért.

Mert most gépszörny vet szikrát az égen,

vasmadár piszkától foltos a kék,

izzik az alkonyat vérvörösében

a nap. Már minden nyár csak haladék.

Kelebi Kiss István: Ősz – digitális rajz

Most, hogy leltározni készülsz

az életed, a helyiségek, bútorok,

képek egymásba nyíló hangulatát,

azt a kedvenc kis szobát

leltározhatatlan tulajdonodként

veszed számba; mert házad más

helyiségei lakrészek csupán,

de ez itt az otthon; kiveszett

belőle régen az idegenség,

Valamikor elhagyott bennünket az idő
Mert hagytuk mind megcsalatni magunkat
A jelen világa ködös buta mámor csupán
A múlt kihűlt értelmetlen rom-tudat

A jövőből mintha mindig ugyanaz a borzalom áradna
Hogy mérgezzen öljön mindent ami a mindenkori jelen
S történelmi hullahegyekbe zárva nyugszik el
Az élők mindennapjaira meghirdetett kegyelem

Kép forrása: Házipatika / Getty Images

Elgondolom, s jobb is, ha fölvetem:
mi lenne, ha áthajolva
az évek sorompója alatt
felidézném
a múlt kontúrjait
utcákat, tereket
Dugonics, Kárász, Gogol –
egy várostérkép maszatos foltjai
ahol tébolyultan vártuk az éjszakát,
hogy beosonhassunk végre az elhagyott templomkertbe –
még nem tudtuk, milyen hosszú az út megérkezni – két hajlat között –
de az árnyas lépcsőházak kacskaringóin felfelé rohanást is
szabad
felidézni: gyötrő nyugtalanság,
az ösztönt fegyelmező lassítás a félemeletek közt – hova érkezünk…

Gulácsy Lajos – Ecstasy (ca 1908)

búvó hóvirág

gyémánt fehéren izzó

manólándzsahegy

          -

feszülő trikó

alatt hasán a köldök

zárt márványkapu

Csák Gyöngyi
Kép forrása: Csák Gyöngyi facebook oldala

Képsor

a remény lombjavesztett fái

túzokká tollasodott bokrok

csőretépett madarak

pondrópercegés-zene

repeszti meg a vásznakat.

Fülöp Gábor Forrás: Veranda Művészeti Csoport

Néhány napja vendégségben voltam
és ott is aludtam.
Valaki azt mondta reggel:
„ebben a pizsamában
úgy nézel ki, mint a nagyapám”.
„Nem – mondtam én – ebben a pizsamában
én a saját nagyapám vagyok.
Annak idején meghaltam vele,
most pedig ő él bennem.”

Kelebi Kis István: Nemzedékek

NYUGALMAS ÉJ, MOZDULATLAN

Elnémultak a kültelki lakótelepek

a tömbházak kábán hanyatt a Remíz-kanyar sem csikorog

az éjfélutáni féltékenységi áriák névnapi prolipetárdák

részeg gajdolások üldöző rohanások döngő lábdobogások

helyébe konok némaság henteredett pólyapuhán

a fegyelmezetten fülelő összeesküvők némasága

vagy a csikorgó fogú büszke haldoklóké

ki tudja de fülsiketítő

akár valamikor az építés szülő robaja volt itt

Világjáték – Polcz Alaine 100 (fotó: Gál Csaba, PIM) Kép forrása: pimblog

jó hogy vagy mint

bizarr mélytengeri

állatban préselődő zsír

pipacsminta gliccs a mátrixban

ami nincs az csak nem most van

a lét világló tisztásán valaki azt írja

jól állnak neked a végletek

Kép forrása: Wikipédia

Héjakút mácsonya

Tüskés, serteszőrös gyomnövény,

jól tűri a szárazságot.

Levelébe gyűjti az esőt,

az esővízbe rovarok vesznek.

Azok fehérjéiből gyűjt erőt.

Magasodik a pusztában,

magasabb, mint ez a gyermek

piszkos vászonruhában.

Fázik, vacog a kislány.

Üres gyomorral nő fel,

túlél minden veszedelmet.

Mellette vadkörtefát látunk a képen.

Egymás mellett nőnek,

magasodnak 

a vasszínű égbolt felé.

Alattunk a tengernek tűnő sivatag

Pusztaságnak látszó óceán. leleményesség

A szingularitás enciklopédia-lapjai

„Szöktetés régmúlt hangulatokba...
Szótagvarázs, ars magna, stílusjáték, rímzene.
A tükör hidege, tánc néhány szék közt forogva.
Sem fél, sem egész, mégis több, mint kellene.”¹

Hó-, és betűpiramisok, lövészárkok

Kim Kooseul Kép forrása: Europa in Versi

GYAPJÚKALAPOS KŐRISARC:

EGY TANÍTVÁNY EMLÉKÉRE

Egy kőrisarc

Élet és halál között verdesőn.

Utoljára meg akartam etetni őt:

Halál sötét árnyéka

Környékezte már a mosolyba ránduló arcot.

Szomorúság szakadékában

Ülnek mélyen a nedves szemek.

A mellkasban

Megerednek a forró esők.

Emlékszem a diákra

Kiüresedve ült az osztályterem sarkában.

A szék üres nélküle

Álmos madár szunyókál végtelen ölelésébe temetve.

Auschwitz Kép forrása: Encyclopedia Britannica

acélon koromszín ragyogás

mívesen kivésett betűk

egyenként is gót csodák

jelzik a mindennapok sorát

a kémlelőablak lemezén

mondják el hűlt lángok helyett

ki elfordítasz,és rám nézhetsz

írva látod: "Totenkopf SS"

----

                 /Auschwitz - Birkenau  2010./

Norefjord (Windows nyitókép) Kép forrása: microsoft.com 

Világszép

Újabban, mikor bekapcsolom,
világszép tájakkal üdvözöl a
gépem.
Még azt is megkérdezi, hogy
tetszik-e, s elutazni lenne-e
kedvem oda.
Valószerűtlen vízfelszínek,
párás, másvilági zöldek, csupa
olyan alakzat és anyag,
aminek bennem nincs neve.
Ahogy nincsenek utak sem,
csak a dzsumbuj, ami
fokozatosan lesz úrrá. De
minden reggel rebben a szív
egy kattintásnyit azon, hogy
még mindig van elvágyni
hova, s bár odajutni nem
lehet, a vágy nem tárgytalan.

Móricz Csaba: Portrék – életek 5.

Áporodott csöndben él

a lábujjhegyen álló bútorok között.

A háttámlákon horgolt csipketerítők

kinyújtóztatva.

Csak a tollpihe-dunyha púposkodik

reggelente az ágyon.

Mikor fölrázza, kihullanak belőle

arcpirító álmai,

s a testnedvek is elpárolognak

lassan a levegőben.

Kép forrása: Erdélyi Napló

Elhagyott tanyára vitt kíváncsi lábam,

Szalonta környékén, Arany vélt nyomában.

A kedvem az úton pittyegett, majd pangott,

nem láttam kinyílni egyetlen pitypangot.

Hideg, kormos felhők úsztak fenn az égen,

ilyen silány tavasz nem volt erre régen.

Amikor meggyengültem hitben,

Köszönöm, hogy bemutattad Istent.

Megértettem, hogy élőlény a Tóra.

És hogy, természetfölötti áldás a szombat.

Mindent a korszakok párbeszéde forgat.

A pontos időszámításhoz

Jeruzsálem az óra. Nem veszhet el egyetlen ióta.

Se ember Aki Jézus krisztusban világosságot nyer.

LÓDZ ÓVÁROS

a csönd és félelem oszlopcsarnokában,

hol néha léha pókok fénylő szála száll,

ballaghatok csomag, hátizsák, teher nélkül,

mint szabadságos fegyenc, körbesétáló,

sorakozva, motyójában a legszükségesebbel,

akit még nem kísértek így, sokat kell még okulnia.

korhadt kerti padba vert húszas szegként,

állok a nap verte világ előtt, árnyéktalan,

tudva, okkal, céllal kerültem így ide,

valaki akart, vagy előbb-utóbb fog kezdeni

velem valamit, szüksége lesz rám, nagyon,

ismer, tudja, ápolgatom, ha virág, ha gyom.

vagyok nyomorult kulcs a zárban, akadó tollú,

akkor lesz csak enyém ez az élet, ha végre meghalok,

lesz, aki átkoz, lesz, ki vígasztal, jön, kire múltam ráhagyom,

bóbiskol már a holtak kertje, hintáz az ezüstlevelű hársfa,

véres hold fénye támolyog, karolják dülöngő házsorok,

a gettó határán megállt az idő, odabenn rekedt a fájdalom.

Fotó: Félhelyes Erzsébet

ÍGY

a mosoly mosolyt szül.

a kézfogás újabb kézfogást.

az ölelés ölelést szül.

a csók újabb csókra hív.

egy lövés más lövést provokál.