Keresés a honlapon:

Kim Kooseul versei (Gyapjúkalapos kőrisarc: egy tanítvány emlékére, A vágyakozás szárító hangjai, Egy labirintusban) Zalán Tibor fordításában

 

 

 

GYAPJÚKALAPOS KŐRISARC:

EGY TANÍTVÁNY EMLÉKÉRE

 

Egy kőrisarc

Élet és halál között verdesőn.

 

Utoljára meg akartam etetni őt:

Halál sötét árnyéka

Környékezte már a mosolyba ránduló arcot.

 

Szomorúság szakadékában

Ülnek mélyen a nedves szemek.

A mellkasban

Megerednek a forró esők.

 

Emlékszem a diákra

Kiüresedve ült az osztályterem sarkában.

A szék üres nélküle

Álmos madár szunyókál végtelen ölelésébe temetve.

 

 

A VÁGYAKOZÁS SZÁRÍTÓ HANGJAI

 

Madár vándorol a ködben, lebeg, nyeli a szelet,

Szirmokként peregnek tollai;

Örömről szóló dal ez

Vagy csendes szemrehányása annak

Aki hajótörést szenvedett önmagától?

 

Az üveg-égbolt peremén

Közömbösen remegnek a tollai;

Az eső eláll

Az alkonyat mint bódult bárány elhever

Puha vörös foltja szétszivárog.

 

Az emlékek nem száradnak ki

Egyetlen virág

Hajnali tenger

Dal az elveszett utazásról.

 

 

EGY LABIRINTUSBAN

 

Végtelenül hosszú folyón haladtam,

Hosszú és keskeny sínen araszoltam.

 

Tiltott utakon jártam;

Görögországban vannak hasonló szűk sikátorok;

E folyosók története szerint

Minél keskenyebbek

Sorsunk annál elkerülhetetlenebb.

 

Nem megfelelés volt ez inkább ellenállás;

A kanyargós sikátorok a kalózok elől menekültek

A túlélés útja volt.

 

Hosszú utat teszek meg ma;

Felkapom az emlékezés fonalát ne tévedjek el;

Még úgy is ha erősebb ellenállásba ütközöm

Találjam meg a visszautat.

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2023-07-06 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.