Videó

A Magyar Hang videója




Keresés a honlapon:


Első oldal | Előző oldal Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal

 
Rózsaszín hó Fotó: Standovár Ágota (Forrás: Holdkatlan Galéria)

 

Jambusos évszakok

 

Tél… 

...amint a tél kezét fogom,

vacogni jaj, van ám okom.

Fehér a lépte, jéghideg,

fagyos-halála rám sziszeg,

s a dér ölelte szemfedél-

tavaszt, reményt, ma nem mesél.

Mogorva, szürke most e tél,

lefejtve nézd, a csipkeszél...

 

*

 


Köves István (Kép forrása: Veranda Művészeti Csoport)

 

GENERALPAUSE

 

A csend emberi gesztus,

akár a tagolt beszéd,

a hangsorok fogköze,

a némaság abortusza.

Képes akár várakozó,

sejtelmes, fenyegető,

puha és meleg is lenni.

A csend egyénre szabott,

az én csendem az,

amikor a hangszedő tűje

leereszkedik a bakelitlemezre,

s fut még néhány barázdakört,

míg valahol a múltban levegőt vesz

Saljapin esetleg Benjamino Gigli,

fölzeng a Szabadság-kórus, a Török induló,

vagy ahogy épp kanyarogva bezakatol

szobámba a Chattanooga Choo Choo.

 

 


Batári Gábor tollrajza

1

 

Zuhanyzói hableány, a csinibaba

 

Vanda Vénusz Szép Irén végtagfuttatása

Utáni első megnyilvánulása a földön.

A baba jó bőrnek nincs kereke, csak egy

Bődületes menetoszlopa.

 

Habtestén nagymérvű szervcserék

Mentenek végben:

Hajtóműve e jónői gépnek,

Jó bőrnek, pöpec szerkezetnek,

– Másodszorosan nem épnek;

Most teljes karja, lába ment kezdetnek -

Bizony nem kerek kerék,

Se túlnani tűzoszlop,

De hengeres, formás húsoszlop.

 

 


Debreczeny György (Fotó: Molnár Attila Forrás: Veranda Művészeti Csoport)

 

itt volt az íróasztalom
a gyep illata jött hölderlini szobámba
fel a Tabán tövén le a Naphegy alján
akkor mi az ami marasztalt?
a komorság?
az őszi ég?
tübingeni pályán a hajtók lovai?
vagy úgy akarja épp szeszélyem
hogy folyton az eget emlegessem?
nem ad irgalmat valami?
ékesebben szóltam a némasággal?
valóban itt volt az íróasztalom?
és rajta a piros műanyag pohár?
*

 

 
Csontos Márta (Fotó/forrás: Aknay Tibor)

 

SZÁMŰZETÉSBEN

 

Minden kellék kint

vár a kertben, egy egész

készletet halmoztál fel

a naponta gürcölés műhelyében,

most is folyton készülődsz,

azonosulni kívánsz a feladattal,

büszkén és önérzetesen,

pedig eleged van már a fejedben

zakatoló ajtódörömböléstől,

szabadulni akarsz talajlakó

rögeszméidtől, amelyek feltöltik

sejtjeidet, s engedik, hogy egyfolytában

moralizálj egyszemélyes tengeralattjáródban,

mely ott vesztegel a tükörsima

elhallgatás vastagodó iszapjában.

 

 

 
Halmosi Sándor Fotó: Székelyhidi Zsolt

 

A HOSSZÚ NEVŰ

 

és az a másik

alig hajló térdű

aki a másikra mint más alfajra tekint

a mámor másik bugyrából iszik

– már ha van mit –

másokat előszobáztat

térdepeltet

felebarátja asszonyát házát ingatagságát elirigyli 

mindig a másik megváltásra vár 

mert a mostani túl kényelmetlen

merész

ugyan ki áll meg ebben az alfajban a jó gazda hizlaló

tekintete előtt

ha appell van

ha mocskos péntek

véres csütörtök 

ha időnap előtt

 

ugyan ugyan

 

válság van uram 

a közerkölcsök romlása

mondják

mondjuk lehet benne valami kis igazság 

a múltkor se jött össze a becsületgól

a szépítés

pedig rajtunk nem múlott

A-középtől Z-középig 

minden parlamenti patkó minden szektorából zúgott

a megannyi deus és exmachina

itt állunk

megcselekedtük amit megkövetelt a haza

 

mea culpa mea culpa mea circus maximus

 

Akik megelégeltétek az árfolyam-ingadozásokat

akik a másik Aranyborjúhoz imádkoztok

a mi szent tehenünk helyett 

meg lesztek számlálva egyenként 

és lesztek ti rögzítve 

jó nagy adatbázisokba

onnan is kivesznek

még nagyobba tesznek 

onnan is kivesztek

kinek kinek az ő nagy érdeme szerint

 

alázatunknál csak a szerénységünk a nagyobb

és a miheztartási láz

 

A mindennapi etikai kódexünket

bunkós botunkat

édes kis szütyőnket add meg nekünk ma

de holnap is és mindig holnapután 

nagy a mi szükségünk tudod 

nagy a háztartási hiány

 

Nagy kitettségünkben minket ó nagy kitett el ne hagyj! 

 

 


Száldobágyi Csaba (Fotó / Forrás: Száldobágyi Csaba)

városi elbeszélés

törzsi legenda nyomán

i

két szirttetőn két sas fészkelt

két szirttetőn magasan

felhőtlen boldogságuk

szavakkal le nem írható mikor

összeadja őket az ünnepi

összeadó és beszéd generátor

 

két szirt között se közel se távol

csillogott a víz Alkutnama tükre

 


Debreczeny György (Fotó: Bak Rita)

 

köd volt

kollázs Tandori Dezső műveiből



még jár a láb még néz a szem
pedig igazán nem kellene
mint a gyorsan lefőzhető kávéőrlet
kávéőrület
valami változni kezdett énvelem
a Sportkórházban épp csak megszüntettem
nemlétemet vagyis megszülettem
és máris jár a láb és néz a szem
rám is vár hogy majd hazaérjek?
kint köd van reggel kávéőrülettel
gyér lombú akácok sora
és eszembe jutott egy kibicsaklott esernyő
egy elromlott varrógép
micsoda találkozás
a nyár erre vág át szatyraival
a szél elfújja háború utáni kalapom
pedig épp meg akartam emelni
a kalapot és a verset de nem jött a lift
hát egy sírkőnek nekidőltem
reggel a Tabáni temetőben
megálltam és nem éreztem megindulást
megindultságot inkább csak megállottságot
köd volt és reggel kávéőrülettel

 


B. Tóth Klári: Somkeréki harangszó

 

Édes Uram, adjál áldást

Fájdalmamhoz hű sóhajtást

(enyhülésre hűs óhajtást)

Fejem alá fényes párnát

Páratlan galambhoz párját

 

Édes Uram, küldjél jelet

Hol találkozhatnék veled

(felém fordíthatnád fejed)

Minek hívtál, minek küldtél

Harangszóba menekültél

 

 


Tóth Olivér (Forrás: Tóth Olivér facebook-oldala)

hazudd hogy virágoskerted őrizetlen nyikorgó kapuját

nem kutyák rágták rúgták s nem ugatta el a hold az éjjel

szívemről feslett virágaid nem bomlottak az estikékkel

és pletykába nem keveredett a fekete föld szóbeszéddel

jó lenne egyetlen rögnyi csend egyetlen harapásnyi rend

e szeglet-nélkül épülő felekezetnélküli temetkezésben

 

hazudd hogy a tegnapi kenyér héja nem szádat kezdte ki

úgy van már lassan a búza is gyomrából a nyarat kiégeti

egy embernek készült étektől kapott rontás ha gyötri terem

pitvaraidba feleidbe gyűjtött káromlások ha fájnak feledj

megszokott látvány a fájás szemednek ne takard míg mulatsz

a fejkendővel kötött kontyú asszonyok érettek a dajkaénekhez

 


Aknay Tibor: Tükröződés

 

vén hárs hegyélen

sziklához gombolyulva

levele sincsen

-

petét rakott a

lepke: libbenő szárnyon

eltűnő élet

-

 

 


Halmosi Sándor Fotó: Székelyhidi Zsolt 

A BEÉPÍTETT ÜGYNÖKÖKKEL

 

egyre nehezebb nem ájulnak el senkitől átlátnak a szitán nem
kérnek soha engedélyt bocsánatot nem 
hallgatnak a jó szóra
nem jönnek senkinek kapóra állják a sarat nem szeretik a sötétet
a mellébeszélést a sumákolást a fényben érzik jól magukat nem
árulnak zsákbamacskát nem lehet őket lehallgatni megvezetni
megvesztegetni nem fogadnak el kenőpénzt a hazug embert
hamarabb utolérik nem ágaskodik nem áll ellen nem tör
babérokra nem fél nem kér nem henyél kivan mind a négy kereke
fűbe soha nem harap él a gyanúperrel embert nem fordít
felebarátja ellen lenyeli a békát nagy feneket nem kerít
semminek vargabetűket nem csinál tűzbe teszi érted a kezét
idegen tollakkal nem ékeskedik nem gurul el soha a gyógyszere
szürke egyszerű színtelen de színt vall ha kell színevált fején
találja mindig a szöget rossz fát nem tesz a tűzre nem keresi a
saját hasznát nem garasoskodik eben gubát cserél senkit
nem hagy faképnél nem várja a sült galambot maga kaparja ki a
gesztenyét résen van mindig tudja hol szorít a cipő ha baj van
otthagy csapot papot tudja a dörgést érti a csíziót van vágott
dohánya ördöge kantárja minden követ megmozgat nem tesz
lakatot a szájára melletted is lándzsát tör senkire sem néz rossz
szemmel nem rázza a rongyot nem tör pálcát senki felett szíjat
hasít a hátából folyton hajtja a tatár mindig a legnagyobb fába vágja
a fejszéjét elveti a sulykot vérszemet kap fittyet hány a
zsibvásárra farkasszemet néz a farkasokkal ártatlan mint a ma
született bárány türelmes nem féltékeny nem kérkedik
nem kevély nem gerjed haragra nem tapintatlan a rosszat nem rója
fel nem örül a gonoszságnak örömét az igazság győzelmében
leli mindent eltűr mindent remél mindent elvisel. igen sok van a
rovásán. az ügynökakták nyilvánosságra hozatalát kéri.

 

 


Couleur
 képe a Pixabay -en.

Ma mintha csukla-csuklanék,

a szám s a gégecsutka ég…

Miért mereng a gond azon,

ha jó italra szomjazom?

 

 

Ezért akartam inni csak,

de hangom újra megbicsak-

lik itt, az úton, oly sután

e gyenge vodkakorty után.

 

 

 
Köves István (Forrás: Veranda Művészeti Csoport)

 

ÚGY

 

Az időjárás-előrejelzésben erőst kételkedem,

gyakran tévednek a jósok, lám most is, pedig,

ha lenne kanyargó utcára nyíló ablakom alatt

amolyan rangos, fénytükrözőre szidolozható,

kifele dőlő bádoglap, már kopogna is rajta

az őszi gyöngyeső, az üvegszálfüggönyző,

s mint torlómotor után kerozinfelhő az égen,

mint a komótos kismutató a nagyobb nyomában,

mint javítást áhító, gondos hibajegyzék, úgy

vágyakozhatnék hozzád, utánad, akár régen

levert térdű kisgyermekként a mesetávoli faluvégen,

de hol nincs párkány, nincs eső, csepp sem, s még

szerencse, hogy az időjárás-jelentésben csak derű van,

átfutó felhőzet mögül előtörő ragyogó napsütés most,

s bennünk bolondítón bandzsa, ciklon-szerelem.

 

 


Oláh András Fotó: Czine Árpád
(Kép forrása: helikon.ro)

 

[szemlesütve]

 

szemlesütve hátráltunk faltól a falig

nem maradt már semmi – bizalom is alig –

elhittelek – kár volt – kódom sincs már hozzád

a kitagadástól mégis jobb a fogság

 

könnytelen magányban egy huzatos téren

hiánypótló kávét szürcsölget a szégyen

álmainkat bontja vissza a szűk este

s ránk zuhan egy emlék összetépett teste

 

 


Böszörményi István: Szerelmeskép

 

Remélem mindig újra,

hogy mi állunk ott a szírt fokon,

hogy a reumagörcsös kezek

nem belőlünk préselik ki épp az életet.

Nehéz ám.

Nehéz állni ott a vakító reflektor fényben,

ahogy vizslatva vannak a pórusaink…

Hisz a sok vaksi szem

nem is azt látja, amire mered.

 

„Na, meg meritek tenni, szírtmászók?!“

(Na mi lesz?! Lesz-e ugrás, vagy nem?)

.

.

.

Tegnap éjszaka elalvás előtt elképzeltem,

hogy milyen lenne a világ

ha látná azt, hogy milyen vagyok,

töprengtem, hogy elidőzne-e azon, egyáltalán,

hogy kérdés-e, hogy te milyen vagy… .

hogy ő milyen… és én milyen vagyok.

Milyenek?

Szörnyetegek? Szentek?

Jákob létráján az angyalok.

 

 

 

Nagy Zopán: Duplex 2009

 

mert a szemnek koporsó a vonzás 

a fogaknak hullaház a nyak

kezeinknek tenger lesz a mozgás 

bőrzátonyokra hullámzanak

felrázott sör a tenyér csónakján

habja csordogál két ujjbegyen

rúzsfoltok a női mosdó falán 

egy zsúfolt szórakozóhelyen

az izzadt levegő összereccsen

 


Halmosi Sándor Fotó: Székelyhidi Zsolt

 

HÉT MONDAT AZ ABÚZUSRÓL

 

Ahol abúzus van, ott abúzus van.

Nemcsak a láthatóban

De minden smink alatt

Minden szájon

Minden csendes órán.

Abuzál mindenki

Mindig és mindenhol

És mindig a másik.

Te sem vagy más világ.

Egyek vagyunk a bántásban

A bajban is egyek.

Halkul az áldozat.

Csendet veszt a tettes.

 

 

 
Márkus László: Esti fények (Kép forrása: Holdkatlan Galéria)

Tavasz nappalra és éjszakára

a férfi a lépcsőn jön lefelé, a bejáratnál
megnézi hány fok van kint,
meztelen,
minden reggel,
a nőre
nem néz.
ő az ablakból a
macskát figyeli, amint egyik lábát a
levegőben tartja, egy verébre
vadászik, és

visszapillant.

 

 
Cseri József: Padlón (Kép forrása: Holdkatlan Galéria)

 

Egy hosszú kocsma maradt a környéken,

a múltra emlékeztet dohos szaga,

a részegeket most sem tartják féken,

fejükön eltörik pár szürke pala.

 

Kopognak a kopott biliárdgolyók,

zöld posztó reped, riasztó hallani,

célzottan repül a piros poroltó,

súlyosak az ifjak rekedt dalai.

 

Vizenyős arcok jól játsszák a tanút,

kannás borba vergődő légy költözött,

a csendes holnap felettébb szomorú.

 

Mély pillanatban virágzik a közöny,

döbbenet sincs, ha lassan kattog a szív,

valaki mégis villogó mentőt hív.

 

 
Első oldal | Előző oldal Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal