Keresés a honlapon:

Köves István versei (Generalpause, A költészetnek annyi, Ha olyan szerencsés vagy)

 

 

 

 

GENERALPAUSE

 

A csend emberi gesztus,

akár a tagolt beszéd,

a hangsorok fogköze,

a némaság abortusza.

Képes akár várakozó,

sejtelmes, fenyegető,

puha és meleg is lenni.

A csend egyénre szabott,

az én csendem az,

amikor a hangszedő tűje

leereszkedik a bakelitlemezre,

s fut még néhány barázdakört,

míg valahol a múltban levegőt vesz

Saljapin esetleg Benjamino Gigli,

fölzeng a Szabadság-kórus, a Török induló,

vagy ahogy épp kanyarogva bezakatol

szobámba a Chattanooga Choo Choo.

 

 

A KÖLTÉSZETNEK ANNYI

 

Nyílnak lelki szemeim a léha világra

ázik a vers bennem szárnyaszegetten

valamit remél rimánkodva bénán.

 

Ami hímpor marad belőlem rajta

a rím kedvéért kivesző szóval:

talán csak gravitációs félhám.

 

 

HA OLYAN SZERENCSÉS VAGY

 

 

Ülj ki az engedelmesre kopott hátú kerti

székedre, fonott nádkarfájára támaszkodva,

a még langy karjával körülkaroló koradélutánba,

ha véletlenül olyan szerencsés vagy, mint én,

és a te kertszomszédod is őrült operarajongó, aki

duc-duc helyett a Traviatát nyomatja naphosszat,

száz decibellel, ide, bele az űrzsíros zafíros légbe,

andalodj, mintha szabad, mosolygó tenorista lennél,

dőlj hátra s fogadd hálásan a loppal érkező áhítatot,

a hangok varázsát, gondold, hogy csak tiéd a mámor,

no meg a szomszéd úré, kinek keze a potméteren,

s lesd meg a kertvégben hancúrozó vendégmadárkák

osztozkodását az elébük tálalt napraforgómagvakon,

ahogy közben félrehajtott fejjel szemmel tartanak,

és csöppet se szégyelld, ha az ugribugri, butuska,

fenyő alá fosó feketerigóról most csak az jut eszedbe,

hogy ha alkalmasint lekuporodik az a gyönyörű

hangkirálynő, az a Netrebko, ő is csak nyög a budin.

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2024-06-22 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.