Keresés a honlapon:

Oláh András versei ([szemlesütve], csapdában, nincs vége)

 

 

 

 

[szemlesütve]

 

szemlesütve hátráltunk faltól a falig

nem maradt már semmi – bizalom is alig –

elhittelek – kár volt – kódom sincs már hozzád

a kitagadástól mégis jobb a fogság

 

könnytelen magányban egy huzatos téren

hiánypótló kávét szürcsölget a szégyen

álmainkat bontja vissza a szűk este

s ránk zuhan egy emlék összetépett teste

 

 

 

csapdában

 

életed csupa áthallás

mintha a legkisebb királyfi lépne elő

a mesékből

 

nem voltál konfliktuskereső

csak valami képmutatás nélküli

ösztön vezetett

 

de a pofon után is lélegezni kell

kitépni a gyűrött múltat

 

mert hiába a látványos marketing

hazug túlélésből építkezni nem lehet

 

emlékeket nyel a zsugori idő

féltékeny vágyakat

 

s nincsenek mentő körülmények

ha kioltja a reggel

a csapdába csalt álmokat

 

 

 

nincs vége

 

átláthatatlanná téve az összefüggéseket

mindennap felperzseljük a tarlót

holott már felperzselni való sincs

fölemésztett mindent a várakozás

az akadályok gyártása falak és árkok

húzása a tagadás alátámasztása

egyre mélyebbre ássuk magunkat

ahol a lélektelenség is csak didereg…

most szünetet tartunk

hogy legyen erőnk fölfedni

a kifundált hazugságokat

de ezzel még nincs vége hisz a

szégyenből nem fogyunk ki sosem

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2024-05-23 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.