Somorčík Szombath Rozália versei (Tavasz nappalra és éjszakára, Komoly)
Tavasz nappalra és éjszakára
a férfi a lépcsőn jön lefelé, a bejáratnál
megnézi hány fok van kint,
meztelen,
minden reggel,
a nőre
nem néz.
ő az ablakból a
macskát figyeli, amint egyik lábát a
levegőben tartja, egy verébre
vadászik, és
visszapillant.
a nő kilép a teraszra,
épp az erdőbe tekerő biciklist látja,
de ő sem veszi észre őt.
tavasz van.
éjszaka a
madarak álmukban burukkolnak, csipognak, pityegnek.
az őzek ugatnak, a vaddisznók vinnyognak.
az erdőből kiröppenő biciklis sisakja világít.
Komoly
Ő zavar engem, képtelen vagyok
gondolataimra figyelni
készülök a zenére, a hangok nekem szólnak,
mint legutóbb, új felfedezés.
ha nem lenne itt, szavakat kapnék, újakat,
versnek valót. miért zavar?
felkel székéről, hátam mögé jön. Érzem őt.
minden megfeszül, a gamba is erőlködik.
ha most a falra akarnék felfutni, leesnék,
Ő az okozója tehetetlenségemnek.
nevét sem veszem észre a tömegben, mint
azelőtt, pedig szerettem valamikor.
Megjelent: 2024-05-13 20:00:00
 |
|
Somorčík Szombath Rozália |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
